A mosonmagyaróvári Casketgarden negyedszázaddal ezelőtt alakult és nagyjából egy évtizede jegelte magát. Ezen évfordulók egyike is megfelelő apropót szolgáltatott volna ahhoz, hogy a metal.hu az idei nyár folyamán újra megjelentette a zenekar első lemezét. Tóth Balázsék ráadásul a This Corroded Soul Of Mine-nal épp két évtizeddel ezelőtt mutatkoztak be…
Ez a tény pedig máris zárójelbe teszi az első mondatban emlegetett további évfordulókat. A Dismember 1995-ös Casket Garden EP-je alapján nevet választott ötös nem Fred Estby-éket követve, azaz a stockholmi ösvényen, hanem a göteborgi irányzat csapásvonalán fogott bele a death metal megmunkálásába. A Cseh István vokálok, Tóth Balázs és Musitz Péter gitárok, Őri Gábor basszusgitár, valamint Cseh Attila dobok alkotta felállás már a 2002-es The Non-Existent demó idején összeállt és három nagylemezen keresztül stabilan együtt is maradt. Ezen korongok sorában a 2003 őszén a szlovák Metal Age Productions színeiben megjelent This Corroded Soul Of Mine volt az első.
A fentebb emlegetett 2002-es demo egyébként elég jó alapot képezett, nem csak a külhoni lemezszerződéshez juttatta hozzá a srácokat, hanem pozitív sajtóvisszhangjával itthon is megágyazott a zenekarnak. Ezek a megállapítások persze underground léptékben értendők. A Casketgarden a korszellemnek megfelelően művelte a melodikus death metalt, mely az itthoni mozgalomban ugyan nem vert olyan nagy hullámokat, mint a finneknél vagy a németeknél, netán a svédeknél.
A Casketgarden a Vale Of Tears, az Agregator és a Dying Wish mellett az elsők között volt, akik nálunk ezzel a muzsikával próbálkoztak. Az első anyag terjesztése a szlovák kiadó ellenére – vagy épp emiatt – itthon is megfelelő volt; aki akarta, különösebb erőfeszítés nélkül be tudta szerezni a CD-t, manapság viszont már elkerülhetetlen lenne némi utánajárás.
A metal.hu most nem csak digipakként csomagolta újra a 2003-as anyagot, hanem a kiadó valóban új külsőt adott a felvételnek. Ha már itt tartunk, szívet melengetők Costin Chioreanu gondolatai. A manapság már a színtéren bejáratott névnek számító román grafikus (lásd: Arch Enemy, Vulture Industries, Primordial, At The Gates, stb.) személyes sorai a digipak belső felületén olvashatók. A grafikus az újrakiadás apropóján új külső borítót rajzolt, de a csatolt füzetben az eredeti kép is megtalálható. Az eredeti hanganyagot is jegyző Cserfalvi Zoltán pedig 2023-asra igazította a felvételt.
Az újrakiadás bónuszaként funkcionáló The Non-Existent demó mindhárom tétele ott van a debütáló lemezen, de az igazán vájtfülűeknek ezek a korábbi verziók is érdekesek lehetnek. A Casketgarden tehát a göteborgi iskola lelkes tanítványa volt, ahogy a zenekarvezető, Tóth Balázs is megjegyzi, legfőbb hatásgyakorlóknak magam is az At The Gates és a The Haunted zenekarokat érzem. A gyors részeknél pedig a korai Dark Tranquillity zabolátlansága szintén tetten érhető, ahogy Cseh István vokáljai is a Stanne-vonalról eredeztethetők, némi Mille-felhanggal.
A melodikus jelző használatát csakis a gitárjáték indokolja, elsősorban az I Witness és a Song Of Tears témái. A vokálok terén még csak tapogatózás sem történt ebbe az irányba. A zenekar, azaz a gitáros Balázs nem állt hadilábon a dalszerzéssel sem. A szűk negyven percben változatos dinamikájú, de alapvetően lendületes nótákat sorakoztatott fel, melyeket a hangszeresek a megfelelő technikai képességek birtokában képesek voltak elő is adni. Az utóbbi tagmondat banálisan hangzik, de a korabeli hazai underground egyes – számomra érthetetlen módon - lemezhez jutott zenekarainak produkciói ismeretében talán mégis nyer némi értelmet.
Aki annak idején élőben is látta az ötöst, feltehetően emlékszik rá, hogy a zenészek és a dalok a koncerteken sem véreztek el. A Human Corrosive Disease riffelésére rányomta a bélyegét a germán thrash vonal is, de a göteborgi példaképek is bátran merítettek a klasszikus Kreator lemezekről. A tekerések közepette a Grief 100% instrumentalizmusa az igazán korai In Flames-re jellemző közjátékokkal állítható párhuzamba. Az irányzathoz képest epikusabb színezetet öltő olyan darabok, mint a Widow Mother Earth vagy a záró Across The Vast Oceans Of Time pedig további árnyalatok a képzeletbeli palettán.
A korabeli melodikus death metal hullám másodvonalának zenekaraival történő összehasonlításban a This Corroded Soul Of Mine-nak épp úgy semmi oka a szégyenkezésre, ahogy a további három Casketgarden lemez egyikének sem. Tóth Balázs a mai napig ápolja az örökséget, de újbóli aktivitásról egyelőre nincs szó, mementóként viszont az idei újrakiadás minden rajongói igénynek meg kell, hogy feleljen.
