A svédek mindig jól teljesítettek az underground irányzatokban, legyen szó akár a black, a death, a doom vagy az átmenetileg az undergroundba visszaszorult heavy metalról. Thrash vonalon azonban ezekhez képest kevésbé jeleskedtek; a hőskorszakból egy-két név (pl. Mezzrow, illetve Merciless) említhető, ha a svéd thrash metalról van szó.

Az utóbbi években azonban a helyi fiatalok életet leheltek ebbe az irányzatba is; az Eternal Evil és a Sarcator után pár napja egy olyan zenekarra figyeltem fel, akiknek még lemezük sincs, mégis úgy nyomják a hőskor blackes thrash metalját, mintha már legalább egy évtizedet húztak volna le a színtéren.

A négyes mérlege azonban a februári alapítás óta mindössze egy kétszámos anyag, amit néhol demóként, más fórumokon pedig single-ként emlegetnek. Digitális megjelenésről lévén szó, ennek gyakorlatilag semmi jelentősége. A négy tizen(huszon)éves srác nem a ’80-as és ’90-es évek fordulója hőskorának szellemében tolmácsolja a thrasht, hanem az eredeti változatában. Úgy, ahogy 1982-1983 körül volt szokás elővezetni.

A sarokkövek bizonyára a korai Venom, az embrionális állapotban lévő germán színtér dolgai és mindenekelőtt a Show No Mercy korszakos Slayer lehettek. A fiatalok zeneileg a debütáló Slayert, vokális téren meg a fiatal Cronost idézik, az atmoszféra pedig leginkább a korai német demókra emlékeztet. Mindezt kellően archaikus, de mégis áttekinthető hangzással elővezetve.

Egy nyolc és félperces anyag alapján ha nem is lehetetlen, de nehéz messzemenő következtetéseket levonni, de úgy gondolom, hogy a maga műfajában ez a két nóta teljesen rendben van. A névváltoztatáson pedig még most, a dolgok legelején érdemes lenne elgondolkodni.