Dániához mindig különös érzések kötöttek. Noha nem az az ország, amit a stoner-psy zenével azonosítasz. Mégis egyre többször eszembe jut ez is, ha az északi országra gondolok nem csak a hideg hal. Ez köszönhető többek közt annak is, hogy idén jelent meg a In Session lemez a TOTEM előadásában.

A trió már a borítóval megtalált magának. Nem használnak sok színt rajta, mégis azt érzem, hogy újra és újra meg kell néznem. Erre pedig bejön az, hogy az albumon található négy dal úgy szólal meg, ahogy egy mocskos kis underground zenekarnak meg kell. A basszusgitár kellőképpen van torzítva, van egy dögös teltsége, ami számomra nagyon szimpatikus. Az ének lassan bolondít magába, akárcsak ahogy régen Dopethrone-nal tette azt az Electric Wizard, noha itt sokkal visszafogottabban használják az effekteket a srácok. Az is marhára tetszik, hogy rendkívül jól eltalálták az album hosszát. A huszonegy perc bőven elég, nem válik unalmassá az album, és az ember újra rá tud kanyarodni, mert hajtja a vágy, hogy na még egyszer! Pontosan ez kell egy-egy lemezhez, hogy legyen kedvem újra és újra meghallgatni, ebben pedig a TOTEM nagy mágus!