Elképesztő izgalom övezte a Rockmaraton múlt heti posztját a főnix feltámadásával. Ezután a csapat volt olyan kedves, hogy meghívott minket a hétfői sajtótájékoztatóra, ahol nem csupán kellemes találkozásokban, délelőttben volt részünk, hanem lehetőségünk volt egy gyors beszélgetésre is Varga-Csajkás Zoltán főszervezővel.
Emlékszel, mi volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy lesz jövőre Rockmaraton? Éppen egy kör-e-mailben voltatok, söröztetek, ebédeltetek?.. Mi volt az a pillanat, amikor ezt kimondtátok?
Zoltán: Húha, talán két időpont van. Az egyik az, amikor nyáron ülök lent Balatongyörökön a teraszon, pihenek és azon gondolkodom, hogy miért nincs semmi. Miért nem csinált senki ehelyett semmit? Miért nincsen fesztivál? Ülök ott a teraszon, és egyre inkább ezen gondolkodom. Vagy talán még korábban, idén tavasszal van egy időpont, amikor végül nem teszem ki azt, hogy megszűnt a Rockmaraton. Gedeon Andi megírja ehhez a posztot, kész van a flyer. Mind a mai napig kész van a flyer, amelyen az áll, hogy “1991-2019”. Csomóan észre is vették egyébként, hogy letisztítottuk a Facebook oldalunkat, teljesen letöröltük róla a Toxicot és a Lowland reklámokat, a Metal Factoryt, mindent. Akkor sokan kiszagolták, és írták be, hogy “ez egy emlékoldal lesz?”. Egy utolsó posztot akartunk kitenni, egy darab flyert, és én megírom mellé, hogy vége van, mert minden változik, és majd jönnek mások, akik csinálnak más feszivált. Egyszerűen nem tudom kitenni, nem visz rá a lélek az istennek sem. Andi basztat, hogy akkor most kitesszük vagy nem tesszük, mi lesz már? Képtelen vagyok megtenni, nem is teszem meg, elodázom. Jön a nyár, én ugye rengeteg mással is dolgozom, közben lepörög a nyár. Utána a következő az, hogy ülök a teraszon a Balatonon, és azon gondolkodom, hogy most mi a tökömet csináljak. Vége legyen ennek, valakinek mondjam meg, hogy mostantól Te fogod csinálni a Rockmaratont? Itt van a know-how, aztán vigyed! Végül is így megyek el a Barba Negrához, így megyek be Misihez (Szűcs Mihály, a Barba Negra vezetője — a szerk.). Megmondom Neki, hogy Misi, gondolkodtam ezen, odaadom a nevet is, a know-howt is, mindent, csak csináljátok meg, mert kell egy fesztivál. Misi elkezdi mondani, hogy csak velem, sehogy máshogy. Most októberben van egy olyan, amikor megint azt mondom: nem. Nem csinálok semmit! Misi pedig beül a kocsiba, lejön hozzám Pécsre és addig-addig magyaráz nekem, amíg jó, csakazértis belevágunk. Úgyhogy nagyon sok hullám volt ez egy éven belül. Megértem, hogy a vendégek nem kíváncsiak erre, ez egy corporate life, amiben élünk. Nem nézünk a termékek mögé, nem nézzük, hogy ott is van egy ember, aki ezt kitalálta és viszi a hátán. Mi csak brandeket látunk, logokat, meg arculatokat, de valójában azért a Rockmaraton mögé beengedtem az embereket, nevesítettem magamat. Akik benne voltak, tudták ezt, és tudták azt is, hogy én nagyon sok minden mással foglalkozom. Tudták azt is, hogy nekem nem ebből van az anyagi megélhetésem, nem függök tőle anyagilag. Van egy saját életem, és a Rockmaraton mindig “csak” a szívügyem volt.
Talán ezért nem tudtad elengedni.
Zoltán: Igen. Ezért nem tudtam csak úgy otthagyni, de emiatt is nehéz volt, nem piacosodott a Rockmaraton úgy mint más fesztivál, hogy van benne egy csomó pénz, van benne egy csomó befektető, van egy ügyvezető igazgató, aki azt sem tudja, mi ez, mégis csinálja. Halad a folyamat, amúgy senkit nem érdekel az eredeti ötletgazda. Képzeld el a Szigetet, ha még mindig, mondjuk, Müller Péter döntene róla, hogy legyen-e. Itt meg nem ez lett, itt mindig én voltam az, aki egy személyben vitte az ügyet. Azt is sokszor elmondtam, hogy én ugyanolyan földi halandó vagyok, mint a vendégeink. Teljesen átlagos középosztálybeli arc vagyok, van egy családi házam, meg van egy autóm, azt’ jóccakát. Egy félmilliárdos projektben kockáztatni a magánvagyonodat, ahol egy szarabb napon elmehet akár az egész ház, amiben a két gyereked nő fel, azért az nem egy jó vicc. Elhiszem, hogy mindenki az Iron Maident akarja hívni, csak aki szakmabeli, az pontosan tudja, hogy itt micsoda elképesztő összegek vannak. Talán valamennyire látják is most az emberek, hogy nem az történt, hogy a Rockmaratont nem csinálták meg, és gyorsan egyből jött egy csapat, aki összehozott egy ekkora méretű rock-metal zenei fesztivált. Azért nem csinált senki, mert ez egy nagyon veszélyes biznisz. Még olyan piciben is óriásikat lehet bukni, mint a Lowlandék. Győri Gergőnek egy csomót próbálok segíteni, beszélgetünk, jön hozzám tanácsokért. Látom, micsoda pénzeket veszítenek azon, hogy ott párszáz ember szórakozik. Piaci alapon ez egy nagyon nehezen működő projekt Magyarországon, és most pontosan azért indul be, mert végre legalább van egy összefogás mögötte. A Barba Negrával olyan tőkeerős partner áll mellém, akivel legalább a költségeket, meg a kockázatot megosztjuk. Van egy — hogy is mondjam — nagyobb biztonságot adó közös teherviselés. 
Nosztalgia lesz, vagy innovatívra tervezitek?
Zoltán: Szerintem a kettő ötvözete. Ha megkérdezném a ChatGPT-t, az valószínűleg azt mondaná, hogy legyek egyszerre nosztalgikus, és legyek egyszerre innovatív. Nem lehet visszamenni 2019-be, meg nem lehet oda visszamenni, ahol vége lett a Malomvölgynek, nem lehet oda visszamenni, ahol vége lett a Csörge-tónak… Értelemszerűen újítanunk kell, fejlesztenünk kell. Nem lenne értelme olyan Rockmaratont csinálni, ami a ‘19-esnél gyengébb. Tehát zenei programot tekintve biztos, hogy sokkal több pénzt is fogunk rákölteni, és nagyobb headlinereket akarunk hívni, hogy meglegyen ez a harmincadik jubileum. Azóta én ugyanúgy a szakmában maradtam, elég sok fesztivált láttam belülről, elég sokat tapasztaltam. Abban bízom, hogy ennek köszönhetően operatív működés tekintetében még jobb lesz. Nagyon erős stábunk van, amely azóta sem esett ki a rutinból, úgyhogy én azt gondolom, ezzel nem lesz gond. A helyszínt ismerjük, ez egy jó helyszín, jól meg tudjuk építeni. Meglátjuk, hogy mire jutunk az első évben. Azért azt mi magunk is kommunkálni fogjuk — kvázi türelmet is fogunk kérni az emberektől —, hogy nem egyből folytatjuk. Tehát lehetnek ennek még gyerekbetegségei, meg lehetnek olyan dolgok, amelyeket most tapasztalunk és majd csak 2025-ben fogunk kijavítani, de hát ilyen egy újrakezdés. Nem az van, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Lesz benne nosztalgia, lesz egy csomó olyan külföldi fellépő, akik Rockmaraton alapbandák. Most nem is a magyarokról van szó, mert az egzakt, ott nincs is miről beszélni. Amennyi rock-metal zenekar maradt Magyarországon…
…Pláne headliner.
Zoltán: …Az kb. ugyanaz. Abból nem lehet nem nosztalgikusnak lenni (nevetve). Megpróbáljuk majd megtalálni az újabbakat, csak sajnos… Mivel most nagyon pozitív dolgokról beszélünk, nem akarok negatívumokat említeni. Megint kitérhetnénk arra, hogy milyen rossz, lesújtó véleményem van a magyar piacról, sajnos, de viszonylag kevés olyan zenekar van, akit meg kell találnunk, hogy hoppá, itt egy feltörekvő.
Ezt akartam kérdezni, lesz hely a feltörekvő zenekaroknak?
Zoltán: Igen, akarunk egy talent stage-et mindenféleképpen. Alapvetően két nagyszínpadot akarunk, és egy, mondjuk úgy, underground arénát, ahova kifejezetten a black-death-thrash, a legkeményebb core zenék, ilyesmik tudnak bekerülni. Ez régebben is így volt. S akkor a két nagyszínpad váltóban fog menni.
Nem akarlak faggatni a headlinerekről, mert…
Zoltán: Nem is tudsz (nevetve).
Mert lesz arra egy bejelentés a megfelelő keretek között. Megvárjuk, de a jegyértékesítés tudjátok mikor kezdődik?
Zoltán: Annyit tudok elmondani, hogy decemberben elindítjuk a jegyeket is, és kijövünk a program első részével. Nem tudom – nagy kérdés, ezt még nem döntöttük el –, hogy az első headliner előtt csinálunk-e már vakjegyet, vagy nem. Az is lehet, hogy a headlinerrel együtt indulunk, és úristen, el fogják kapkodni az első x száz early bird-öt. Az is lehet, hogy elindítunk akár még a héten egy ilyen lopakodó vakjegyet, és az igazi rajongók megveszik már akkor.
Valószínűleg igen, mert nézegettem a fesztivál oldalán a reakciókat az első nagy hírnél, és iszonyúan sokan kommentelték, hogy “na akkor én biztos ott leszek.”
Zoltán: Van rá igény, az látszik, sokan szerették volna ezt a fesztivált. Ami persze nekem egy óriási pozitív visszacsatolás. Ezt is egy kicsit be kell látnom, amikor arról beszélünk, hogy emberek vannak a brandek mögött. Én álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire felrobbantjuk az internetet. Csupán ennyivel, hogy leszünk. Pedig én azért eléggé meg vagyok magammal elégedve, szóval nekem nem kell a szomszédba mennem az önbizalomért, mégis nagyon meglepődtem. Illetve azért sem mertem csak úgy újraindítani a Rockmaratont, mert nem gondoltam, hogy ez van. Azt gondoltam volna, hogy sokkal több lesz a fanyalgó. Ebben benne van, hogy nagyon negatív közegben hagytuk abba. Ugye a 2021-es Metal Factory: miért nem lehet bejönni oltatlanul, kinek van kártyája, kinek nincs, mindenki utált mindenkit, mindenki fikázta a másikat, ott tényleg elfogyott a pozitív attitűd belőlem is. Az, hogy most ilyen elsöprő szeretethullám van, az nagyon nagy erőt ad.
Viszont most épp esik az eső, úgyhogy meg kell kérdeznem. Eléggé özönvizes nyarunk volt idén. Erre felkészültök?
Zoltán: Figyelj, a nyári fesztivál, az nyári fesztivál. Ezzel nem tudsz mit csinálni, ha eső lesz, akkor eső lesz. Ez nagyon durván anyagilag is befolyásoló tényező. Nem véletlenül nem megyünk máshova. A Szalki-sziget egy nagyon jól kiépített terület. Nekünk voltak ott nagyon komoly esős fesztiváljaink. Tudni kell, hogy a szigetnek a talaja egészen más, mint egy szántóföld. Nagyon kemény löszös talaj, ami iszonyat mennyiségű vizet el tud nyelni, vagy belefolyatni a Dunába. Akármilyen esős időszak jött, nem volt probléma például az autóbehajtással, a közlekedéssel. Sík terület, nem kell hegyre mászni, betonutak vannak, beton alapokra helyezett wc-k. Azért ezek miatt sokkal kultúráltabb.
Nem lesz az, mint idén a Burning Man fesztiválon.
Zoltán: Ezért mondom, Burning Man, Wacken, nézd meg! Minél inkább kiviszel egy pusztába egy fesztivált, az annál inkább ki van téve az időjárás nehézségeinek. Malomvölgy — pont itt az előbb mondtam — ugyanez volt. Elhiszem, hogy négy régi rajongó beírja, hogy miért nem a Malomvölgyben van. Mert én szalmáztam a két kezemmel, meg én kavicsoztam, lapáttal szórtam a kavicsot az egy teljes napnyi eső után, és nem lehetett ott meglenni. Kiöntött a szar, és mindenféle őrület volt. Ehhez képest a Szalki-sziget egy nagyon kulturált környezet.
Megvan már a marketing koncepció? Lesz esetleg megint karakter?
Zoltán: Ha a Rockfater feltámasztására gondolsz, meglátjuk. Az már lehet egy kicsit túlságosan nosztalgikus lenne (nevetve). Gondolkodtam rajta én is, hogy a Rockfater feltámadjon, él még az öreg egyébként. Egyáltalán nem iszik alkoholt, otthon van Pécsen. Nem tudom, hogy lenne-e értelme feltámasztani, de alapvetően ugyanúgy szeretnénk közel jutni az emberekhez, mint 2019-ig. Tehát egy viszonylag személyes, emberközpontú kommunikációt szeretnénk.
És akkor idén még várhatjuk a bejelentést, a headlinereket.
Zoltán: Decemberben mindenféleképp.
