Az amúgy is igen erős idei koncertszezonban számomra világítótoronyként emelkedett ki a Meshuggah újbóli magyarországi eljövetele. Főleg, mert két turnét egybe mosva sikerült megvalosítani ezt a bált, így az egyébkénti, szintén igen várós The Halo Effect mellé az Avatar is becsúszott (háromból három ász), de a kissátoros bemelegítés sem volt kutya, onnan sem távoztam üres fejjel. Sőt!
A konkrét minifesztiválra kis késéssel értem oda, de hát egy utolsó trimeszteres kismamát (a feleségemet) nem fogom hagyni, hogy egyedül mászkáljon a városban és ez szerintem érthető. Emiatt az első brigád, az Aether Realm fellépéséből pontosan egy dalt tudtam elcsípni, de az nem volt rossz. Talán majd legközelebb többet is látok belőlük, mert ez az első blikkre folkos cséplés egész hatásosnak tűnt. A tapsból ítélve rendesen odapakoltak és a kiállásuk is szimpatikus volt. Na, majd egyszer...!
A combos folytatást a Mantar biztosította, akiket régóta kerülgetek, ennél jobb igazi ismerkedést pedig elképzelni sem lehet, mint magát a koncertet. Nos... Ismeritek az érzést, amikor szimpi egy lány/fiú, végre eljuttok randira, elcsattan az első csók és már tudjátok, hogy ezzel a lánnyal/fiúval akartok lenni, ameddig csak lehet?
Igen, pontosan ez az érzés volt rajtam a Mantar nyúlfarknyi bulija után. Egyszerűen akkorát vittek a blue stage-en, amit nem sűrűn érezni. Megvolt az a nyers energia, amire ha egyszer ráharap az ember fia, onnan nem ereszt. Ráadásul hangulatos képek/fények is tarkították a német duó fellépését, én meg el voltam alélva. Profi cucc volt, sajnáltam, hogy most csak ennyi járt. Viszont jó zenéért cserébe jót várj, a két merchben kapható albumuk ment a gyűjteménybe. Remélem, a lehető leghamarabb lesz headliner show itthon.
Innentől váltás a nagysátorba és jöttek az igazi nagy nevek. A deszkákat a The Halo Effect nyitotta, de még hogy! A zöldmániás metalveteránoknak ez volt a turnényitány (ahogy a Mantarnak és a Meshuggahnak is), így szerencsére senki nem tudta, mikor mi jön. Megvan annak a szépsége, ha melletted nem a setlist.fm-et tolják, mintha muszáj lenne tudni, mi a következő dal. Meg nem óbégatják be jó előre.
Na, de a The Halo Effect nem sokat szarozott, úgy lenyomták az öreg rókák a rájuk eső részt, mintha nem lenne holnap. Persze mint első helyszínen, dőlt belőlük az energia, de Jesper ezúttal sem tartott velük. Remélem, egyszer már vele is sikerül megnézni őket. No, nem mintha amúgy ne lett volna jó a műsor, mert bitang mód szakított! Rendesen adtak a dobhártyáknak is, valamivel a kellemes feletti mértékű decibellel szólalt meg a cucc, de amúgy legalább lehetett hallani mindent. Egy jó The Halo Effect sosem rossz, ezúttal sem csalódtam bennük. Nem is lehet, hehe! Itt is jó vón' egy főzenekari pozícióban induló kanyar.
Aztán kicsit mókásabb vizekre váltottunk, mert jött a metal egyik jó értelemben legszórakoztatóbb zenekara, az Avatar. A jó értelemben azt jelenti, hogy nem hónaljszagü dajdajjal, meg ivós dalokkal telítik a műsort, hanem beteg, groteszk cirkuszi elemeket sem sajnáló király számokkal. Hozzájuk másodszorra volt szerencsém, de újra elkápráztatott a zsenijük és a precíz, de annál zsírabb repertoáruk. Mivel egy órájuk volt körülbelül, ezért egy nemes best ofot kaptunk, ami rendben is volt, mivel még az Avatar Country turnéján láttam őket, az meg nem tegnap volt. Nem mondom, hogy itt sem lett volna jó egy teljes szett, de így is élveztem minden pillanatát. Johannes, még ha ki is van számolva minden mozdulata, minden gesztusával kiváltott valamit a közönségből. Iszonyat profi frontember és előadó, nem kevésbé a zenésztársak.
Én konkrétan nem értem, hogy ilyen hozzáállással, dalokkal és műsorral miért nem nagyobb helyeken tolják, de tudjuk, hogy ez nem kívánságra szokott menni. De szerintem minden megvan bennük, ami egy jó értelemben általános metal kedvenc zenekarhoz kellhet. Plusz a dalok sem lesznek unalmasak egy idő után. Ki vannak találva, változatosak. Értitek, na. Meg hát olyan dalokkal, mint a Paint Me Red, Eagle Has Landed, Bloody Angel, Smells Like A Freakshow, Colossus, vagy a Hail The Apocalypse, eleve nehéz hibázni.
"Na, mi van? Az egész este karcolja majd a tökéletest?" - merülhet fel a kérdés. Igen, kérem ez így volt és maradt is a főattrakcióra, még ha a cirkuszból egy rideg ipari gépetetbe is váltottunk át hangulatban.
Szóval a hangulat a toppon, ugyan mi más jöhetne még, mint a főzenekar, a Meshuggah? A matekmetal császárokat már negyedik alkalommal volt szerencsém látni, egyszer sem csalódtam bennük. Mondjuk az kérdés volt bennem, hogy oké hogy új turné, de mennyire túrják át a szettet friss anyag híján (azért megpiszkálták több helyen, legalábbis az itthon játszottakhoz képeet) és a Fezenen nem játszott Bleed vajon lesz-e (volt).
A műsor a Broken Cog - Rational Gaze kettőssel nyitott (ha nem számítjuk a trollkodós Careless Whispert, ami szalagról ment nyilván), ami a múltkor is ugyanez volt, viszont annyira betonbiztos nyitány, hogy mellélőni nem lehet vele. Innentől azért volt kanyar bőven, igaz a kötelezők (Born In Dissonance, Future Breed Machine) és a ráadás duó, a Bleed és a Demiurge Atlaszként hurcolták magukon a közönséget. A frissített listába olyanok fértek még be, mint az ősrajonók kedvéért előszedett Humiliative, vagy a Perpetual Black Second, de az Immutable album is kikapta a műsoridejét. A fent nevezett oldalon utána lehet nézni, ha még nincs fent a pesti szett, a tavalyi USA-turnén ugyanez a műsor volt.
Ami fura volt, hogy Throdendal Úr mintha szándékosan máshogy (rosszul?) játszotta volna a Future Breed Machine szólóját, de ezt leszámítva matematikai pontossággal hozták a tételeket. A közönség meg jegyzetelt. Kivéve a szorgos, egész este iszonyat idegesítő módon és mennyiségben jelen lévő mászkálók, akik egy dalt nem bírtak ki, hogy ne zavarják meg a kíváncsibbakat. Nekik jár a körmös, meg a ceruzás egyes!
De a bulinak az ötöst írom be, mert az öt zenekar (amiből ahogy írtam is, lényegében négyet láttam) olyan talpalávalót rittyentett, hogy még egy hét múlva is zengeni fog a Barba Negra. A fanyalgóknak megírom: a hangzás is jó volt! Köszönöm, hogy ott lehettem!
FOTÓK: BARBA NEGRA. További képek ITT.
