Az embert mindig érik meglepetések. Ilyen volt az is, amikor rájöttem, hogy az egyik kedvenc thrash core/hc punk stb.zenekarból, a Crippled Fox-ból  ismert Kicsi G. más zenei irányokba is szeret kalandozni. Így jött az, hogy vele és zenésztársával egy érdekes interjút tudtam készíteni. Ismerkedjetek meg a Hajnalpír nevű formációval.

Eléggé egy összetett ember vagy, Attila. Engem legelőször akkor leptél meg, amikor Om koncerten megálltál mellettem. Milyen rejtett stílus van még a tarsolyodban?

Attila: Idővel észre kellett vegyem, hogy sokan kialakítottak rólam egy képet és a saját elképzeléseik szerint néztek rám. Gondolok itt arra, hogy egy dolgot láttak eddig csak tőlem, punk/hardcore/thrash, és így nem is gondolták, hogy talán más is érdekelhet. Ez valahol természetes. Egyrészt én sem mutattam meg a zenei ízlésem széles skáláját a nagy publikum felé, minek is tettem volna? Másrészt pedig valahol időm sem volt, vagy késztetésem arra, hogy a Crippled Fox mellett azzal a zenével is foglalkozzak amit már jóval korábban kipróbáltam. Mivel már 2010-ben volt egy zenei kísérletem egy 2 számos demo formájában ami megalapozta az egyszemélyes black metal projektem létrehozását 2020-ban, a neve DAGSETR. Fontos megjegyezzem, hogy nagy inspirációt és lökést adott az is, hogy Imre megjelent a Hajnalpírrel 2017-ben, hiszen Őt is elsősorban a punk/hardcore szcénából ismerik az emberek, és zenéltünk is együtt számos zenekarban. Tehát Ő meglépte azt, hogy olyan zenével is foglalkozzon amit már évek óta hallgat, szeret és amiben szintén megtalálta önmagát.

Mindent egybe véve elérkezettnek láttam azt az időt, vagy legalábbis eljutottam (kiöregedtem?) arra a pontra, hogy a szokásos évtizedek óta játszott punk/hardcore mellett azzal a zenével is foglalkozzak amiket szintén évek óta hallgatok és játszani szeretnék.

Az említett Om koncert, az eléggé kiábrándító volt. Szerintem azóta egy albumot sem hallgattam meg többé a zenekartól. 

Rejtett stílusok? Nos, nem olyan rejtettek azok, a lassú, doomosabb „post metál” (ha van ilyen) zenekarok, a skandináv dark folk (viking zenei stílusnak kezdték nevezni sajnos)  pogány folk zenék, a számos nomád folk (altai, mongól), ambient, vagy akusztikus zenék, és akkor már a black metál, ha már ez az interjú témája, azon belül is főleg a lassabb, monoton, „melodikus szuicid” stílus jön be a legjobban, ott vannak a korai Norvég (91-93) black metal zenekarok, (igen, azok is amelyekkel sokaknak problémái vannak) de sok olyan zenekar van akiktől csak egy-egy albumot vagy számot hallgatok meg...és az bőven elég…. nagyon sok különböző zenét hallgatok mikor milyen a hangulatom. De a fentebb leírtak azok vannak elsősorban a lejátszási listámban. 

Szerinted fontos az, hogy az ember nyitott legyen zeneileg más műfajokra is?

Attila: Feltételezem ez mindenkiben másképp alakul ki. Tinédzser koromtól a 20-as éveimig csak a hardcore számított nekem, miközben volt egy-egy olyan zenei stílus ami tetszett, de nem azok voltak a fontosak. Idővel ahogy idősödtem kezdtem el igazán megnyílni mindenre. Elsősorban azt hallgattam ami számomra jelentett is valamit, azt érzi magában az ember, tehát ha elkap egy érzés egy bizonyos szám vagy zenekar miatt, akkor azokat hallgatom szívesen stílustól függetlenül, és nagyon könnyen tudok ezekből átváltani keményebb hangzásra… nekem az a fontos, hogy az adott zenével milyen lelki kapcsolatom van, mit nyújt.

Ahonnan a legtöbben ismerhetnek téged az Crippled Fox, attól a szellemiségtől valahol eléggé távol áll ez a black metal era nem?

Attila: Távol áll, de ahogy fentebb mondtam, abból megérthetik az álláspontomat. 

Akkor most kérlek mutassátok be nekem, hogyan is alakult meg ez a projekt? Ahogy tudom ketten vagytok benne.

Imre: Hirtelen jött, mint egy villámcsapás. Konkrétan egy X-Akták rész előtt ülve gitároztam a gyakorló erősítőn, és az adott rész hatására elkezdtem játszani egy témát. Ahogy játszottam, közben fejben meg is született rá a szöveg. Egy az egyben kiesett a kezemből az első lemez első száma. Felvettem telefonnal, majd leírtam a szöveget. A következő fél órában megszületett még 3 dal. Akkor eldöntöttem, hogy ebből csinálok egy egyszemélyes projektet. Letöltöttem egy dobgép programot, és elkezdtem ügyködni. Nem sokkal később egy beszélgetés alkalmával ezt megemlítettem Bendének (Crippled Fox akkori dobosa), mire ő “Hé ez érdekel”, így lett élő dob, összeraktunk és felvettünk pár számot, majd képbe került Kristóf, mint énekes, ő pedig hozott basszusgitárost. Így vettük fel az első lemezt. 

A második lemezen változott a felállás, jelenleg pedig Attila dobol, gyakorlatilag összeraktuk a harmadik lemezt. Most ketten dolgozunk a számokon, és közben keressük az új dobost.

Attila: 2022-ben ajánlottam magamat Imrének, hogy szívesen segíteném őt zenei megvalósításában, és basszusgitárosként kerültem a Hajnalpírbe. 2023-ban vettük fel a zenekar II. albumát azzal a felállással amivel gyakoroltunk. Dobok mögött Antal Bálint (Haramia, Parlag, stb.) segített. De ahogy Imre említette úgy alakult a dolog, hogy jelenleg dobolok. Valójában ezt a részét is nagyon élvezem, főleg, hogy az új III. album számait tökéletesítjük.

Szerintetek van még olyan, hogy trve black metal?

Imre: Abszolút. Szerintem true az, ami valóban belőled jön. És hiszem, hogy a zenekarok nagy része valóban ezt szeretné csinálni, nem kockán döntötték el, hogy death, thrash vagy black lesz az irány. De alapvetően nem szokott bennem felmerülni a kérdés, hogy az adott banda amit épp hallgatok, vajon true? 

Attila: Ha azok szavait idézném akik akkor ezt létrehozták/zenélték (1991-1993.) akkor nincsen. Máskülönben ez is egyéni nézőpont kérdése. Én nemrég tudtam meg, hogy a Hajnalpír pl. az egyik legnagyobb black metal albumokat megosztó oldal szerint nem true, akármit is jelentsen ez,  ha ha ha….Személy szerint nem foglalkozom azzal, hogy mennyire true az a zenekar akiket meghallgatok, nem követem a black metal színtér dolgait sem. Ellenben nagyon sokat olvasok a kezdeti Norvég black metal történetéről, ismert, hogy több dokumentum film is kijött már a témában, ilyenkor jó összehasonlítani a sztorikat, eseményeket, a több ember által elmondottak / leírtak alapján.

Egyáltalán mi számít trvnak? Én manapság már rengeteg zenekarnál érzem azt, hogy már a promó képeiken süt róluk, hogy közük nincs az adott közeghez. Egy példa: romos gyártelepen imád mindenki fotózkodni, közben meg otthon mac-en veszik fel a zenét

Attila: Látod ehhez sem tudok hozzászólni, ki, hogyan mit csinál. Nem is foglalkoztat ez. Számomra a legfontosabb és elsődleges dolog, mind az egyszemélyes bm projektemben és a Hajnalpírben, a saját spirituális énem mely a zenében testesül meg. Tehát nekem ezek spirituális zenék amiknek játszása közben vagy hallgatása alatt elmélyülni tudok. 

Imre: Na igen, mi számít true-nak? Ki, illetve kik és milyen szempontok alapján döntik el, hogy ki/mi számít annak? 

Szerintem ha természetesen fakad belőled az amit csinálsz, nem csak tudatosan kópiája szeretnél lenni valaminek, akkor jó úton jársz, hiteles lesz a dolog.  Abban egyet értek veled, hogy egy olyan zenekar, amit a kérdésedben említettél, az ne menjen ki egy bontásra ítélt gyártelepre fotózkodni, mert ellopja ezt az érzést azoktól, akik amúgy ott próbálnak az omladozó, penészes pincékben, és ez így valóban nem lesz true az én szememben, de attól még ők érezhetik annak, és el is hiszem, hogy úgy érzik, hiszen a zsánerek azok ilyenek. A romos gyártelep kicsit kötelező, mint a hc színtéren az olajzöld oldalzsebes bundeswehr gyakorló.  

A Hajnalpír számomra egy nyers zsigeri zene, mit gondoltok a mai digitális, otthoni megoldásokról? Ez árt vagy segíti a zenék, zenekarok fejlődését?

Imre: Nem tudom megítélni, hogy árt vagy épp segít-e az otthoni digitális megoldás. Nyilván lehet használni okosan és rosszul is. Én is próbálkoztam vele, de amint lehetőségem nyílt élő dobokkal, fájdalomküszöbig kitekert erősítővel egy 8 m2-es próbatermben eljátszani a dalaimat, azonnal szögre akasztottam a dobgépet. Számomra nem kérdés, hogy a nyers, élő erőt nem pótolhatja semmi, ahogy a nagyköbcentis benzinmotort, a recsegő váltót, a gépszagot sem. Lehet, hogy minden téren jobb a digitális technika, hozza, sőt emeli a szintet egy modellezős erősítő, pontosabb egy dobgép, de nekem ezekből hiányzik a rock n’ roll parasztlengője, őszinte bunkósága, a próbatermek metálszaga. Hiányzik belőle az emberi tényező. Mi felvételeknél pont ezért nem használunk metronómot, és élőben vesszük fel a számokat. Hogy maradjon benne az ember tökéletlensége, a rock n’ roll-os beleszarás, az ennek tudatában lévő jó értelemben vett flegmaság, hogy “igen, és?” Maradjon meg az élő zene varázsa felvételen is. Aztán amikor rámegy még plusz 3 sáv gitár, akkor előjön, hogy csúszkálnak egymáshoz képest a gitárok, de nekem ez belefér, ezt szeretem, ez áll közel hozzám.

Attila: A Hajnalpír zenéje számomra sok mindent jelent és több különböző érzést is ad. Nagyon szeretem Imre dallam világát, a számok felépítésének egyszerűségét még ha több helyen összetettnek is tűnik. De amint ráérzel a flow-ra, onnan már minden a kezedre áll, és tényleg eltudsz benne mélyülni, nem a technikát nézed, vagy azt, hogy mennyire erős vagy pontos az a blast-beat, hanem csak a hangban, abban a dallamban merülsz el. 

Úgy gondolom, hogy azok akik a digitális/otthoni megoldásban tudják csak megoldani-megvalósítani az elképzeléseiket, ám legyen, Ő dolguk. Nem tudom megmondani, hogy árt e vagy sem, egy biztos, nekem kell az, hogy a hangszer a kezemben legyen és vezessen engem és megszólaljon az az elképzelés ami bennem van. 

Olyasmi zenéhez, mint amiket létrehoztok egyáltalán legyen az a Fox vagy más projekt. Egyáltalán hiteles lehet, ha valaki nem analóg cuccon játszik?

Attila: Annak aki létrehozza és szereti, örömét leli benne, biztosan hiteles. Azok akik pedig szeretik és örömük lelik a hallgatásukban, feltételezem ők is hitelesnek fogják gondolni. Egy dolog a fontos, én hitelesnek tartom azt amit zenélek.

Imre: Ha az analógon az élő dobot, a csöves fejeken megszólaló gitárokat érted, akkor különválasztanám a műfajokat. Bár sokkal több a közös ezekben az underground “extrém” műfajokban, mégis valahol mást kívánnak. 

Szerintem a thrashcore, a punk vagy épp a hc lételeme az együtt lógás, a próbák, a koncertezés, azok az energiák, amik egy koncerten felszabadulnak. Nem az a kérdés, hogy hiteles-e, hanem az, hogy van-e értelme nem analóg módon ilyen zenét játszani?

Ugyanakkor hibátlan dobgépes, egyszemélyes bm projektek voltak, vannak, lesznek, mert itt elsősorban, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy számomra az atmoszféra megteremtése számít, teljesen mindegy milyen eszközökkel. Lehet az élőben játszó zenekar, vagy egy egyszemélyes projekt szintivel és sorba kötött effektekkel.

A Hajnalpír alatt magyar szöveg hallható. Mennyire nehéz magyarul dalszöveget írni? 

Imre: Nehéz, ha nem jönnek maguktól a gondolatok és ha nem tudod egyből szavakká és mondatokká formálni azokat. Nekem az összes szövegem kis túlzással egy levegővel íródott. Kell valami, ami inspirál, legyen az egy élethelyzet, egy érzés, egy vers, egy zenekar szövege, egy könyv, vagy épp egy X-Akták epizód végi bölcsesség. Ha valami megihlet, akkor természetesen jönnek a sorok, leírok 2-3-4 versszakot, amik 95%-ban úgy is maradnak, ritkán lecserélünk 1-2 szót. Van ami egyből “énekdallammal” együtt fogalmazódik meg egy adott számra, a többit pedig Kristófra bízom, hogy melyiket hova használja fel. 

Egyszer próbáltam, hogy na most leülök és írok valamit mert egy számra még kell szöveg, de borzasztó lett, kukában végezte. Ez nekem nem megy. Kell valami ami ihletet ad, különben kár erőltetni, nem lesz jó vége. Emiatt persze volt, hogy közel egy évig nem írtam semmit. 

Attila: Sosem írtam magyar szöveget korábban. Azonban egy másik (harmadik) zenei projektemben az van, de erről többet itt most nem mondanék. 

Nehéznek vélem akkor amikor nem természetesen jönnek a szavak, ugyanakkor sok inspirációt szerzek egy-egy kirándulásaim során, mikor a természetben vagyok. Sok hatás ér olyankor….de sokszor nem is jegyzetelek mert csak átadom magamat az érzésnek, majd mikor hazaérek akkor kezdem elővenni a gondolataim és próbálom szavakba önteni azokat.

Mi a fő inspirációja ennek a zenekarnak? Mit akartok elmondani a zenével, ha van konkrét elmesélni való.

Attila: Ez elsősorban Imre világa. Nem is biztos, hogy ugyanazt nyújtja mindkettőnknek annak ellenére, hogy közösen játsszuk. Nem is kell feltétlenül ugyanazt érezzük, elég az, hogy mindketten elmélyülünk benne a magunk módján. Imre szövegeit is a magam módján értelmezem, számos pogány aspektusa van, ami pl. számomra fontos és eszerint viszonyulok hozzájuk. Mind zeneileg és szövegileg inspiráló, szeretem hallgatni azt amit létrehoztunk. 

Imre: Ezen még nem gondolkodtam el. Egyszerűen csak ez jön most belőlem. Ha egy pszichiáter meghallgatná a zenét és elolvasná a szövegeket, biztos ki tudná fejteni, hogy mi a mondandó.

Terveztek komolyabban a dologgal, koncertekre gondolok, vagy megmarad egy külön projektnek?

Imre: A nagy kijárási tilalom előtt viszonylag aktívan koncerteztünk, egy rövidebb turnén is voltunk a Haváriával. Ha találunk dobost, akkor a jövőben is fogunk koncertezni, ha nem akkor megmarad stúdió-projektnek. Nekem mindkét verzió tökéletesen megfelel, a lényeg, hogy ki tudjam adni magamból a bennem kavargó érzéseket és gondolatokat.

Attila: Úgy gondolom amint meglesznek azok a megfelelő tagok akikben megvan a közös mentalitás, lelkesedés, zenekari hozzáállás, elfogunk jutni a koncertezésig, de megmondom őszintén, engem sem zavarna, ha csak ketten maradnánk és csak stúdió zenekar lennénk, mert tényleg a legfontosabb aspektusa a Hajnalpírnek az, hogy elmélyedjünk a hangban amit létrehozunk, amiben tudok meditálni a magam módján. 

Alig, hogy megjelentettétek a II. lemezt, egy újabb két számos anyag is előkerült, ráadásul egy ambient számmal. Meséljetek erről.

Attila: Ennek oka a következő volt. A II. albumon szerepel a Myth (Mítosz) című szám mely az egyetlen amire háttér szinti dallam is felkerült. Imre elmondása alapján én feljátszottam érzésre azt, majd aztán Kristóf is előrukkolt egy verzióval. Ezzel elég nehéz döntés elé állítottuk Imrét, mivel neki mindkettő tetszett, és úgy gondolta szerepeljen mindkettő a lemezen, egyik verzió rendesen a számok sorrendjében, a másik verzió pedig bónusz track-ként. Többszöri hallgatás után végül a Kristóf verziójára esett Imre választása. E miatt azonban azt az ötletet találtam ki, hogy miért ne hozzuk ki az alternatív verziót egy külön kislemezre egy ambient számmal közösen. Régóta szerettem volna ambient számokat összehozni. Így megkértem Zsoltot a Revolversound Stúdióban (ahol a II. lemezt is felvettük), hogy állítsa be a szintijét, majd 2 külön hangzást megtalálva feljátszottam a már a fejemben lévő dallamsort. Megnyitott 3 külön sávot, az elsőre csak egy alap hangot loop-ra vettünk, majd az egyik hangzással a magasakat, a másik hangzással a mélyebb részeket feljátszottam. Néztem az időt, 6 percre volt szükségem és ezt elsőre felvettem. Mikor Imre meghallgatta azonnal rábolintott, amit végül egy videó is követett melyet az egyik kirándulásom során készítettem az erdőben, rövid egyszerű telefonos videókat használtam fel. Egy biztos, ezek után sok ambient számokat fogok majd készíteni.