A stoner rock zenének vannak alapvető, meghatározó alakjai, mint pl. bármelyik Kyuss tag, Mario Lalli vagy Gary Arce. Most utóbbiról lesz szó, aki ismét egy új zenekarba fogott bele (már számolni sem tudjuk hányadik bandája a gitárosnak)  Az viszont biztos, hogy ha ő csinál valamit, akkor arra odafigyelünk. Így került a látókörünkbe a Soft Sun is.

Az új zenekara a gitárosnak három tagot ölel összesen magába. Dan Joeright dobol, akit az Earth Moon Earth-ből ismerhetünk, illetve Pia Isaksen, aki basszusgitározik és közben próbál megbabonázni az énekével. Bemutatkozás képpen hat dalt kapunk a zenekartól, amik nálam vegyes fogadtatásra leltek. Valahol azt érzem, mintha Yawning Mant hallgatnék énekkel, ami nem is meglepő. Valahol ott motoszkál bennem, hogy ez a női ének ebben a stílusban tök jó, de mégis van egy olyan érzésem, mintha a Frayle zenekar bemutatkozó EP-je lenne valamennyire másolva. Ezek mellé párosul még a Year Of The Cobra hatás a női ének miatt, csak Amy hangja sokkal jobban be tud rántani a zenébe. Amikor pedig elkezdem érezni, hogy az egész honnan állna össze, honnan jön a sok hatás, akkor elkezdem élvezni az egészet és úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, jó ez és kész. Noha nincsen olyan világmegváltás, mint a Yawning Man Tumbleweeds in the Snow dalában, ami ennek a műfajnak az egyik legnagyobb ékköve, mégis azt mondom, hogy kellemesen eltelt az albummal a délelőtt. Nem rohanok az online boltba, hogy megvegyem, de az is biztos, hogy még elő fog kerülni a fiókból.