Idén sokkal kevesebb a gyöngyszem, mint tavaly. Emlékszem, hogy az előző évben nem tudtam, hogy hova kapjam a fejem, folyamatosan jöttek elő a jobbnál jobb zenekarok a pincék, próbatermek mélyéről. Idén meg valahogy ez az egész megállt, de minimum stagnál. Azért néha-néha a horgomra akad valami. Itt az Aeternal Chambers bemutatkozó anyaga!

Három angol srác, akik csak zenélnek. Akik úgy állhattak össze, hogy esik az eső, mit csináljunk? zenéljünk. Körülbelül így tudom elképzelni az egészet és erre fel leraknak egy tök kellemes instrumentális lemezt, ami nem tűnik ki kifejezetten a tömegből, de mégis ad annyi jelet magáról, hogy oda terelje a figyelmemet. A fél órás játékidő alatt egy dalt prezentálnak nekünk a srácok, ami pontosan elég ahhoz, hogy ne unjam el a zenét, de továbbra is azt érezzem, hogy újra meg akarom hallgatni. Stílus? Vegyes, van egy nagy adag Russian Circles, ami ennél a műfajnál szinte kötelező, illetve egy csipetnyi elektronika, ami itt-ott színesebbé teszi a lemezt. A mély gitárok segítenek abban, hogy elkalauzoljanak minket olyan tájakra, ahová magunktól nem feltétlen mennénk. Érdekes, hogy itt-ott egy kicsit sötétebb norvég hangulatot is érzek, persze ez az esős angol légkörtől nem is áll annyira távol. Hallgassátok és szeressétek!