Az ausztrál THY ART IS MURDER tavaly adta ki hatodik nagylemezét Godlike címen. A megjelenés ugyan nem volt zökkenőmentes CJ McMahon hirtelen távozásának köszönhetően, de az új album és az azt követő grandiózus headliner turné sikere után a zenekar bebiztosította helyét az extrém metál élvonalában. Legutóbb pedig arról szóltak a hírek, hogy 2025-ben ismét útra kel a csapat mégpedig Parkway Drive és a The Amity Affliction társaságában, ami azért valljuk be igazi ausztrál erődemonstrációnak ígérkezik, ráadásul Budapestre is elér a turné. Pár nappal az ünnepek előtt pedig az a szerencse érte a szerkesztőséget, hogy zoomoljunk  Andy Marsh gitárossal egyet.  

A Human Target album után a legutóbbi 2023-ban megjelent Godlike nagylemezzel 4 éves alkotói csendet tört meg a zenekar. Nemcsak zeneileg érezhető egyfajta ugrás vagy megújulás, hiszen új, mégpedig saját kiadó által került ki az anyag, illetve a kreatív tervezői, művészi munkára Billelis-t szerződtettétek. Felfogható ez az album egyfajta újjászületésnek is?

Abszolút! A Human Target még a Covid előtt jelent meg és rengeteg zenekarral ellentétben mi nem éreztük a nyomást arra, hogy a lezárások alatt mindenképpen új anyaggal kellene jelentkeznünk. A járvány előtti 10 évben non-stop turnéztunk, úgyhogy inkább szünetet tartottunk, kifujtuk magunkat és úgy gondolom jót is tett az alkotói folyamatnak ez a kényszerpihenő. Miután visszatértünk minden sokkal frissebbnek és energikusabbnak hatott. Amikor folyamatosan úton vagy és estéről estére a saját zenédet játszod valahol a világban, akkor nem biztos, hogy van még kapacitásod arra, hogy alkoss valami újat. Nem lehetetlen, de van bizony olyan, amikor kell a csend és a szünet, hogy új dolgok születhessenek és ez az, amitől nagyon jól működött a Godlike.

Ide kapcsolódik a kiadóváltás is? Mesélsz nekünk egy kicsit arról, hogy is jött a saját kiadó a Human Warfare ötlete?

Talán van is már vagy 10 éve annak, hogy megfogalmazódott az ötlet és tudatosan dolgozni kezdtünk a függetlenedésen. Annak, aki a zeneiparban járatos tudja, hogy a zenészeknek, zenekaroknak egyre nagyobb kihívás az anyagi feltételek megteremtése, különösen akkor, ha nem egy nagy kiadónál vagy, ráadásul extrém zenét, metalt vagy mondjuk death metalt játszol. Úgy gondoltuk, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy megduplázzuk a bevételünket az, ha fokozatosan megszabadulunk a hagyományos, kiadóval kötött szerződéseinktől. Tudatosan készültünk erre, és minden egyes bevételből képeztünk tartalékokat. Tudtuk, hogy minden, amit félreteszünk a jövőnket szolgálja majd a dizájn munkában, zenei videókban, vinyl kiadványok készítésében anélkül, hogy a lemezkiadások költségén spórolni kellene. Évekig ebben a tudatban működtünk és most jött el az idő, hogy meg is tudtuk lépni mindezt. 

Sokaknak nyilvánvaló lehet, hogy miért előnyös egy saját kiadót “üzemeltetni”. Nektek mi a legnagyobb benefit ebben? 

A dolgok feletti kontroll és a teljes szabadság egyben… óriási rugalmasságot ad ez a felállás. Egy kiadónak is megvannak a korlátai és ezzel együtt a prioritásai, hiszen egy maroknyi csapat dolgozik rengeteg zenekar és anyag megjelentetésén. Majd amikor odamész, hogy 3 hét múlva indulunk turnézni és jó lenne egy-két nótát megjelentetni nem biztos, hogy lesz kapacitásuk a sok más zenekar körüli teendő mellett, hogy pont a miénkkel foglalkozzon, majd csak nagyjából 9-10 hét múlva. És pont azt a szinergiát nem tudjuk kihasználni, amit egy új anyag és turné egyidejűsége tud teremteni. Nekünk ez fontos és egy saját kiadónál a prioritások is máshogy rendeződnek. 

Ebben a tekintetben kisebb is a nyomás?

Nem, az nem igazán lett kisebb, mert egy új anyag kiadása mindig jár némi stresszel. Igazából az együttműködésünk a Nuclear Blast-tel teljesen jó volt és még most is dolgozunk együtt bizonyos témákon. Mindig is nagyon támogatóak voltak velünk, abszolút értették a víziónkat. Azért megjegyezném, hogy mi nagyon kritikusak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy milyen zenét szeretnénk kiadni a kezeink közül. 

Lehet, hogy csak én látom így, de mintha a vizuális megjelenés is egy kicsit több hangsúlyt vagy fókuszt kapott volna. Gondolok itt a videókra, vagy például a Summer Live 2024 megjelenésére. Ez egy fajta nyitás vagy tök véletlen egybeesés? 

Hú, hát ez is teljesen tudatos irányváltás volt az elmúlt 10 évben. Ha ránézel a Youtube-ra, jelenleg több feliratkozónk van, mint más bandának ebben a zenei szegmensben..Az egyik legfontosabb, amit rögtön az elején tisztáztunk a Nuclear Blast-tel, hogy bármilyen videós téma, ami hozzánk köthető először a saját Youtube csatornánkon jelenik meg, a kiadó oldalán csak ezt követően. Általában a legtöbb zenekar pont az ellenkezőjét csinálja, mert valószínű több nézője van a kiadónak, mint az adott bandának. Teljesen tudatosan figyelünk arra, hogy növeljük a saját követőink számát, mert ők elsősorban a zenekarhoz fognak kötődni. A 250 000 feliratkozó más ajtókat is megnyit, ami lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb költségvetésű videókat vagy a zenekarhoz kapcsolódó filmeket készítsünk.

Kicsit nehezített pályán indult a Godlike album pályafutása. CJ McMahon hirtelen távozása generálta extra munka a lemezen, aztán persze a közösségi média is véleményt formált az ügyben, hol egyik hol másik oldal volt a hangosabb… Szóval nem volt éppen zavartalan időszak, Tyler Millerre pedig extra nyomás nehezedett, hiszen rögtön indultatok is egy jó hosszú headliner turnéra. Hogyan sikerült megbirkózni ezen időszak kihívásaival?

Sok ősz hajszállal lettem gazdagabb… van egy okosórám, ami méri a pulzusom és persze ebben az időszakban folyamatosan, reggeltől estig a normális érték felett volt. Nem tervezhetsz mindent előre, váratlanul fordulhatnak nagyon rossza a dolgok. Mindenkinek megvan a saját eszköztára, hogyan kezelje és dolgozza fel a stresszhelyzeteket és bizony ilyenkor is kell döntéseket és választásokat hozni. Miután viszont eldöntötted melyik úton mész tovább nem marad más, mint az előtted álló feladatra koncentrálsz. Biztosak voltunk benne, hogy a lemezt ki akarjuk adni és a turnét sem szerettük volna lemondani, így minden erőnkkel azon dolgoztunk, hogy ezek megvalósuljanak. 

Mit gondolsz, hogy fogadta a közönség élőben az új lemezt, nem utolsó sorban az új énekest?

Úgy vélem, hogy nagyon pozitív volt a fogadtatás, gyakorlatilag mindenhol, ahol megfordultunk. Kétszer jártunk Európában, egyszer turnéztattuk az új albumot az USA-ban és Ausztráliában, 8 év után pedig először jártuk meg Dél-Amerikát és mindenhonnan nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Amit pedig külön fontosnak tartotok, hogy a turné során Tyler több show-t nyomott le, mint egész eddigi karrierjében. Kb. 100 fellépése volt eddig a zenekarral és 10-12 év múlva, amikor visszatekintünk erre az időszakra akkor válhat igazán nyilvánvalóvá, hogy a személyes fejlődési lehetőség mellett milyen értékes hozzájárulása van a zenekar növekedéséhez. Szóval nagyon izgalmas időszaknak nézünk elébe.

Egy-egy tagcsere azért biztosan hatással van a zenekaron belüli dinamikára és azért nálatok is volt néhány távozó és újonnan érkező. Hogyan befolyásolja a dalszerzést és a munkálatokat egy-egy újonnan érkező zenésztárs?

Ha alapvetően működik a kémia és nem változik meg gyökerestül, akkor nem zavaró. Az elmúlt időszakban azért a tartalomkészítés és dalszerzés nagy részben Seanhoz és hozzám köthető és persze Will Putney producerkedésével egész stabil együttműködés alakult ki köztünk. Jesse Beahler is már 6-7 éve velünk van szóval abszolút teljes az összhang közöttünk ahhoz, hogy jó zenéket rakjunk össze. 

A dalszövegek meglehetősen nehéz témákat boncolgatnak és rendkívül elgondolkodtatóak. Elég sok szarság is van a világban, mondhatjuk úgy, hogy a forrás sajnos kiapadhatatlan. Mi az, ami abszolút benyomja a gombot és dalszerzésre késztet?

Hm, nehéz kérdés… néha csak vársz és egyszer csak bevillan vagy megjelenik egy ötlet. Aztán máskor pedig elég, ha felcsapod az újságot és máris szembesülsz jelenségekkel, amik igazán hatással vannak rád. Egyébként mindenhol keresem az inspirációt, néha a külső világ zaja hozza el a témát, néha pedig belülről jön, vagy a közvetlen környezet, a család a barátok szolgáltatják az alap témát. Sokszor csak a megfelelő metaforát nehéz megtalálni  a hangulathoz. Mi egyébként nem szöveget írjuk meg először, majd illesztjük hozzá a zenét, nálunk ez fordítva működik. Először a dal születik meg, ami megadja a hangulatot és már csak a megfelelő kifejezésmódot kell szavakba önteni. Szeretem először hallani, hogy nagyjából mit játszunk, hogy szól, milyen hangulatot közvetít. Lehet erőteljes, agresszív, szomorú, dühös, drámai és átgondolt is ez mind befolyásolja a hangsúlyt és a dalszöveg témáját.

Mit gondolsz, milyen kihívásokkal néz ma szembe egy deathcore-ban vagy az extrém metal stílusban nyomuló zenekar, milyennek látod a műfajon belüli helyzetet?

Nem igazán vagyok benne biztos… minket ugyan sosem cenzúráztak, szerencsére. Talán maga a műfaj szélsőségessége kisebb közeget mozgat meg és sok munkával lehet stabil rajongói bázist kiépíteni, valamint a megélhetést is biztosítani.  Azért úgy gondolom, hogy a Lorna Shore elmúlt években tapasztalt felemelkedésével a határ kitolódott és szélesebb, mint azt valaha is gondoltuk volna. Mi pedig próbáljuk maximálisan kihasználni a felbukkanó lehetőségeket.

Ebben a tekintetben van különbség szerinted Ausztrália és Európa között?

Van bizony, szinte mindenben megéljük a különbségeket, kulturális területen, az üzleti lehetőségekben, logisztikában. Európában rendkívül nyitottak az emberek, valahogy ez olyan természetesnek hat arrafelé a sokszínűségnek köszönhetően. Az USA-ban gyorsan változik minden, mint az ár-apály. Ausztrália óriási ugyan, de mindösszesen 27 milliós népességével és a városok elhelyezkedésével egész különleges kihívást tartogat abban, hogy elérjük a zeneszerető közönséget. A rajongók teljesen szétszóródva vannak az ország minden pontján és ez bizony könnyen siló-effektushoz vezethet, amire hatással van a lokális közízlés is. 

Nagyon sokat vagytok úton, rengeteg turné és koncert van a hátatok mögött. Van kedvenc desztináció vagy fesztivál, ahova maradandó emlékek kötnek?

A Summer Festival Turné Európában, ami a hangulata miatt különleges emlék marad a számunkra.

Ezért is készült el a Summer Festival 2024 kisfilm?

Igen, ez is benne volt. Kilenc különböző fesztiválon jártunk és erről a kalandos utazásról készült a kisfilm. Ez egész más, mint egy headliner turné, amikor egy-két másik zenekarral közösen lépünk fel, vagy amikor supporterként járjuk a kontinenst különböző bandákkal, összehaverkodunk egy kicsit, aztán évekig lehet, hogy nem találkozunk. A fesztiválokon viszont olyan ismerősökkel, barátokkal tölthetsz értékes időt, akikkel lehet, hogy valamikor már turnéztál együtt, de lehet, hogy még sosem, viszont ismeritek egymást csak ezer éve nem találkoztatok. Ilyenkor tök jó kötetlenül lógni egy kicsit és az ilyen találkozások nagyon különleges baráti kapcsolódásra adnak lehetőséget.

Van-e olyan, ahol még nem jártatok és mindenképpen szeretnétek eljutni? 

Jártunk már Dél-Afrikában, de ezen kívül máshol nem játszottunk a kontinensen. Ukrajna és a Közel-Kelet most nem lehetséges. Illetve eddig kimaradt néhány tagállam az USA-ban, ahol még sosem játszottunk, mint mondjuk Alaszka vagy Montana. Dél-európai országokban és Törökországban sem koncerteztünk még. Ettől függetlenül úgy gondolom nagyon sok helyre sikerült már eljutnunk szerencsére. 

Hogyan töltődtök fel a sok utazás és turné során? 

Mindenkinek egy kicsit más a kapacitása, mondjuk úgy tűrőképessége. Személy szerint én a tudatosságot választom, mint egyfajta meditációs technikát, Ha tudatosan irányba állítod az elméd és gondolataidat sokkal könnyebb megbirkózni az előtted álló kihívásokkal. A munka lehet fárasztó, de a nap végén tudod, hogy valami nagyszerűt hoztál létre, és fontos emlékezni arra, hogy azon szerencsés 1%-ba tartozunk, akinek a hivatása a szenvedélye és abból él, amit nagyon szeret csinálni. Ha így nézel a világra és a saját dolgaidra, egész más minőségben tudod élni a hétköznapjaidat. 

És olyan zenekar, akivel még nem volt alkalmatok turnézni, de abszolút bakancslistás?

Behemoth…Nagyon szeretjük a munkásságukat. Egészen a Human Target album megjelenéséig minden egyes alkalommal megkerestük őket egy közös turné lehetőségével, de rendszerint elutasították az ötletet. A managementjük, aki szervezi a koncertjeiket rengeteg más bandával áll elköteleződésben, úgyhogy beláttuk az lesz a legjobb, ha nem nyomulunk tovább.

Zenehallgatás szempontjából van abszolút favorit?

Jaj, ez nagyon ciki… hát nem is tudom, megnézem a Spotify listámat. (Nevet)

Fogadjuk, hogy karácsonyi dalokkal van tele.. (röhögés)

Persze, Xmas Hits, Merry Xmas, hú és a Reszkessetek betörők teljes film zene... Nyilván ez azért is van, mert sokat kocsikázok a gyerekekkel és hát mindjárt karácsony, szóval érthető ez a fajta igény részükről. 

Hallgatsz egyébként a műfajon belül vagy akár kívül is bármilyen zenét?

Mostanában nem igazán. Akkor, ha olyan bandával megyünk turnéra, akit nem ismerünk mindenképpen beleásom magam a munkásságukba. Néha azért jön baráti ajánlás is, de rengeteg újdonság van nap, mint nap, lehetetlenség mindent lekövetni. A kiadónknál is vannak kisebb bandák, akiknek a zenei tevékenységét naprakészen kell tartani. Nagyjából 100 új dallal dolgozunk egy év alatt, amit meg kell érteni, ki kell elemezni, visszajelzést adni stb. 

Elég bombasztikus hír volt pár héttel ezelőtt, hogy egy teljes ausztrál különítmény indul útnak a világba. Szerencsénkre Budapest is felkerült a turné térképre és ezúttal klub helyszín helyett aréna bulival kalkulálhatnak a magyar rajongók. A Parkway Drive mellett még az The Amity Affliction is érkezik veletek. Hogyan jött a lehetőség? 

Óriási előkészület van emögött a turné mögött is. Néhány évvel ezelőtt a Parkway Drive keresett meg egy közös koncertsorozat ötletével és mi örömmel mondtunk igen. Közeli barátaink és már jó pár turné van mögöttünk. Amitől viszont a 2025-ös eseményen különleges lesz az az, hogy ez idáig még egyikünk sem turnézott a The Amity Affliction-nel. 20 évvel ezelőtt Brisbane-ben együtt játszottunk egy kisebb klubban kb 250 srácnak és most ezrek és ezrek nézik majd meg a három zenekart a hosszú turné alatt. Ez a három banda, ugyanabból a városból jött, ugyanabban az időben vált ismertté, úgyhogy azt gondolom, hogy ez egy nagyon különleges dolog lesz.

Kicsit távoli nekünk még ez a dátum, de nektek már biztosan elkezdődött a felkészülés erre a 2025-ös koncertsorozatra. Hogyan kell elképzelni a készületeket?

A koncepció nagyjából már egy éve megvan és szépen lassan tesszük hozzá a dolgokat. De ahogy közeledik az első fellépés úgy pörögnek fel az események. Az első időszak azzal telik, hogy kiválasztjuk a segítő csapatot, megtervezzük az útvonalat. Aztán kitaláljuk a koncepciót, milyen színpadi technikára lesz szükség. Ezeknek nagyjából 6-9 hónappal az indulás előtt már meg kell lenniük, utána jöhet a beszállítók felkutatása. A setlist összeállítás is pár hónappal az indulás előtt történik, ahogy az utazások, a próbatermek lefoglalása és minden egyéb, ami kell majd a fellépések előtt.

Érdekesnek hangzik ez kívülről, mindig is sejtettem, hogy azért ez rohadt sok melót és előkészületet jelent, de jó belelátni ebbe a misztikus világba. 

Hát előbb tudom, hogy mit fogok csinálni egy vagy másfél év múlva, mint az, hogy mit fogok vacsorázni holnap. Szóval lehet, hogy a feleségemnek is misztikusnak tűnik ez az egész világ. (Nevet)

Az utolsó kérdés mára, mi szerepel a hosszútávú tervek között? 

Lehet, hogy sokkoló lesz, amit mondok, de nincsenek tervek és különösebb célok sem, mert úgy gondolom, hogy ezek nagyon bekorlátoznak és ha nem teljesítjük az elvárásokat valami okból kifolyólag a végén csalódás érhet. Mindig a következő feladatra fókuszálok, jelenleg most a turné az amire koncentrálok, mert szeretném, hogy a lehető legjobban teljen ez az időszak a zenekarnak, a segítő csapatnak és mindenkinek körülöttünk. Nem utolsó sorban pedig a rajongóknak is, akik ellátogatnak a koncertjeinkre. Igazából engem az út motivál, hogy amíg tesszük a dolgunk az mindig tartalmasan teljen. Legyen tele örömmel, és kevésbé a végállomás lebeg a szemem előtt, mert talán oda sosem érkezünk meg. Ez egy folyamat és ha így élsz, akkor nagyobb az esély a sikerre is.