Ha a hazai koncertlemezekre gondolok, egy kezemen meg tudom számolni azokat az élő anyagokat, amelyek az évtizedek során metal-vonalon klasszikussá váltak – sőt még marad is szabad ujjam. Atomtámadás, Koncert, a címben szereplő Koncertlemez, valamint Az utolsó merénylet – részemről legalábbis itt ér véget a rövid felsorolás.
Moby Dick, Omen, és kétszeresen a Pokolgép, ugyebár. A Pokolgép Koncertlemez címet kapott 1990-es kiadványa mind közül a legkorábbi megjelenés, és a kiadvány az azt jegyző zenekar pályáján utóbb sarokkőnek is bizonyult. A Pokolgép közmegegyezéses alapon klasszikusnak tartott felállása fél évtized és négy stúdióalbum után jelentkezett a hazai piacon akkoriban kivételesnek számító hanganyaggal.
A magyar rockzene nagyjai – Omega, Piramis, LGT, illetve Edda Művek – részéről nem volt előzmény nélküli, netán ismeretlen ez a formátum, de metal vonalon itthon a Pokolgép nemcsak stúdiólemezes, hanem koncertalbumos vonalon is elsőnek bizonyult. Jól dokumentált tény, hogy a Kalapács József, Kukovecz Gábor, Nagyfi László, Pazdera György és Tarca László alkotta klasszikus ötös az 1990-es negyedik nagylemez, a Metal az ész stúdiómunkálatai során már felbomlófélben volt. Ennyi év távlatából - kívülállóként meg pláne - nem tisztem állást foglalni, netán véleményt nyilvánítani a miértekről; tény azonban, hogy az egyik oldalon álló Kalapács-Nagyfi páros, illetve a másik térfélen lévő Kukovecz-Pazdera-Tarca trió között azokban a hónapokban egyre mélyült a szakadék.
Ha magamból és a korabeli közvetlen környezetemből indulok ki, a feszült hangulatról, a zenekar belső dinamikájának felbomlásáról a rajongótábornak fogalma sem volt. Utóbb persze már könnyű okosnak lenni, elintézve a dolgot annyival, hogy a Metal az ész amúgy is a legkevésbé sikerült lemez azok közül, amelyeket a fenti ötös jegyzett. Ezzel talán a Pokolgép korabeli felállását alkotó zenészek mindegyike egyet is értene. Ettől függetlenül a Koncertlemezzel semmi gond, számomra ha a hazai metal vonal élő anyagairól van szó, a mai napig ez „A” Koncertlemez.
A dallistára pillantva gyorsan felszaladhat egy mai zenehallgató szemöldöke, a felvétel ugyanis a Metal az ész lemezbemutató buliján készült, a negyedik korongról azonban a címadón kívül egyetlen további szerzemény sem került fel a maga idején LP-n és kazettán megjelentetett élő anyagra. Ezzel szemben az egyel korábbi album, az Éjszakai bevetés egyenesen öt dallal képviselteti magát a tíz tételes koncertfelvételen. A rendhagyó dallistának természetesen megvan a magyarázata, ahogy a 2023-as CD kiadás belső borítójában olvasható - Ezt a lemezt a „pokoli” közönség szerkesztette. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a zenekar megszavaztatta a Pokolnéppel, hogy pontosan mely dalok maradjanak fenn a hanghordozó révén.
Az LP-hosszúságúra kalibrált terjedelem alapján adja magát a kérdés, hogy mi lett a további hanganyag sorsa. Nos, bootlegek ugyan keringenek a teljes(nek mondott) felvétellel, de nagyobb tétben nem fogadnék arra, hogy a Piramis: A nagy buli című élő lemezéhez hasonlóan valaha ez a felvétel is teljes terjedelmében kerüljön publikálásra. A Koncertlemez számomra az emlékek miatt amúgy is ebben a formában teljes. A hangzás simán hozza a korabeli stúdióalbumok megszólalásának szintjét. Hogy mégis mondjak egy ellenpéldát, az Itt is most félakusztikus témái kicsit hangosabbak, mint az Éjszakai bevetés lemezen, ellenben Pazdera Gyuri négyhúrosa itt jobban érvényesül, mint a stúdióanyagokon – hallgasd csak meg a Gépinduló rövid basszuskiállását.
A borítóban nem köntörfalaztak vagy vetítettek, nyíltan ott a megjegyzés az utómunkálatokról, melyek az MHV Rottenbiller utcai stúdiójában zajlottak. A hangmérnökök a magyar heavy születésénél és kezdeti éveinél asszisztáló Küronya Miklós, illetve a kevésbé ismert Nemes László voltak. A felvétel egyik hangulati tetőpontja a külön intrót kapott A háború gyermeke – jól átjön a hanganyagon, hogy ez a dal már a megjelenése után egy évvel a magyar nyelvű rockzene egyik klasszikusa volt. Az óóó-zós Metal az ész, a közönségénekeltetéssel nyitó Kár minden szó vagy a szintén a rajongók által felvezetett Gépinduló és Éjféli harang szintúgy ott vannak a legjobb pillanatok között. Részemről azonban a rajongótábor szempontjából vitatott megítélésű személyes favorit, a szinte egy az egyben lemezes változatban prezentált Vallomás a nyerő.
A hanganyag a 2009-es első CD-s megjelenés apropóján kapott egy korszerűsítést, a 2012-es Hammer Records-os újrakiadások sorából azonban ez a lemez kimaradt, ahogy jelenleg a legnépszerűbb stream szolgáltatónál sem elérhető.
A 2023-as H-Music-os digipak kiadás viszont még manapság is könnyedén begyűjthető. A Koncertlemez azon túl, hogy az első hivatalos élő anyag volt a hazai metal színtéren, a Pokolgép legsikeresebb korszakának záró momentuma is egyben. Az már csak további adalék, hogy a zenekar korai felállása legközelebb és minden bizonnyal utoljára épp egy másik koncertlemezen, az 1995-ös Az utolsó merényleten volt együtt hallható.
