
Az Orion + More Fesztiválon tavaly júniusban már adott egy koncertet az Infectous Grooves. Akkor a színpadon Mike Muir (Suicidal Tendencies), Robert Trujillo (Metallica), Stephen Perkins (Jane's Addiction), Dean Pleasants (Suicidal Tendencies), és különleges vendégként Jim Martin (ex-Faith No More) volt jelen, aki az eredeti gitáros Adam Siegel helyén szerepelt. Az ötletgazda, ma Metallica-basszer Robert Trujillo azt mondta, hogy el tudja képzelni, hogy több hasonló koncertet is adjon a banda a jövőben. Nos ez most pénteken meg is történt, amikor is a csapat a híres hollywood-i klubban a Whiskey a Go Go-ban adott koncertet, Hajtás után van két felvételünk róla.

Jégkirálynő (Ice Queen) trónja gótikus palotájában mintha már évek óta üresen állna. A szimfonikus, gótikus, meg ki tudja, még milyen metal abszolút piacvezetője, a Nightwish mostanában nem új és katartikus szerzeményeivel irányítja magára a figyelmet. Időrendi sorrendben második énekesnőjük, aki elődjéhez hasonlóan ajándék-lábbeliként útilaput kapott a többiektől, nem csupán gyermeke után teregeti ki a szennyest, miközben a billentyűs zenekarvezető elképesztő projectjének muzsikájával áprilisban akar kirukkolni. Rajongók hada fordíthat hátat a finn alakulatnak, miközben az e cikkünk tárgyát képező hollandok nemrégiben (2011) egy, a pályafutásuk csúcstermékét jelentő koncept-albummal (Unforgiving) rukkoltak ki. Minden adott volt tehát egy jó kis trónfosztáshoz…


A Skindred kb. hét éve úgy vett le a lábamról a Roots Rock Riot-tal és a Babylon-nal, hogy akkor azt hittem, hogy majd ha a drum and bass, dub vonal teljesen lecseng, akkor nekik se lesz már túl sok keresni valójuk a zenei életben. Aztán két-három évente mindig kijöttek egy olyan albummal, amiben elkezdtek igazán dalokat írni, és elejétől-végéig gondosan megírt, könnyen befogadható számokkal nyomták tele a lemezeiket (Shark Bites And Dog Fights, 






Mi olyat lehet elmondani a metalcore stílusról 2014-ben, amit még nem mondtak el százszor? Nincs már sok új a nap alatt, nincsenek nagy megfejtések és egyre kevesebb az új ötlet a színtéren. Sok banda tett ezért a stílus alakításáért, de ennél sokkal többen gyalázták meg annyira, hogy elég elcsépeltnek tűnjön. Továbbá legalább ennyi zenekar inkább csak úszott az árral, mint a szar a víz tetején és ezek is inkább ártottak mint használtak. Alapvetően bírom ezt a zenei vonalat és örvendek nagyokat, amikor gyöngyöt találok a sok szemét között, mint például a tavalyi Bring Me The Horizon, vagy a Killswitch Engage album. De azért már kell fenntartásokkal kezelem az újabb (és újabb) nekifutásokat, mint jelen írásunk tárgyát is, az Of Mice & Men 


