Hát, ennek is eljött végre az ideje! A Skid Row klasszikus albumai olyannyira meghatározó szerepet játszottak az életemben és a zenei ízlésem alakulásában, hogy első magyarországi fellépésüket (s egyben az első alkalmat, hogy egyáltalán láthatom őket) semmiért ki nem hagytam volna. Holott mióta a rocktörténelem egyik legkarizmatikusabb frontembere, Sebastian Bach elhagyta a csapatot, nyilván más szemmel néztem rájuk. A Johnny Solingerrel készült nagylemezek idején az első gondolataim rendszerint a névváltás körül forogtak és a jelenkori EP-ikkel is úgy voltam, hogy persze-persze, előbb vagy utóbb csak elkezdik már keresni egykori önmagukat, még ha a mostani énekessel már sosem lesz ez ugyanolyan, mint annak idején. Bocs, amiért túlságosan az elvakult ősrajongó szól belőlem rögtön a beszámoló elején, de hát kivételesen nagy kedvencről beszélek. Hogy aztán a koncert hatására megenyhültem-e valamelyest a banda irányában? Rövidesen kiderül...