A Watch My Dying az ünnepek előtt jelentette meg 4.1 című új EP-jét, melytől mi is el voltunk ájulva. A ZFH Productions az EP Harmatátkozó című dalához pedig készített egy olyan videót, amitől ti is el lesztek.

Végre január! Mondjuk ez csak amiatt végre, hogy végre valami történik is két hónap viszonylagos posvány után. Hiszen mégiscsak lesz új Iced Earth lemez, meg Transatlantic, meg jön az új Skindred is, illetve a Periphery és a Within Temptation is új kiadvánnyal jelentkezik. Pirossal szedve a tervezett recenziók. Végignézve a listán: évkezdésnek jó lesz.

Európában a jövő hét elején jelenik meg az Iced Earth új albuma Plagues Of Babylon címmel. A zenekar most a Spotify-n az egész albumot elérhetővé tette, így akik tűkön ülnek azok azonnal kattintsanak a továbbra. Aki még nem tudná, annak mondjuk, hogy a zenekar február 5-én a Club 202-ben játszik.

A Neck Sprain a magyar metal egyik nagy lehetősége volt a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. A magyar rock mocsarából azonban nem vezetett előbbre az út, pedig bennük aztán bőven benne volt a potenciál egy szélesebb körű nemzetközi ismertségre is. Ennek ellenére három nagylemez után egy jó hosszú csend következett.

2012 szeptemberében azonban ismét összeállt a zenekar Bánfalvi Sanyi dobossal, hogy elkészítsék a negyedik Neck Sprain nagylemezt. Nagylemez végül is nem lett, de szeptember elején, több mint 7 év után napvilágot látott God's Snake címmel a zenekar 4 számos EP-je.

Az év lemezeit pár nappal ezelőtt már megneveztük, viszont idén jópár interjút is sikerült idén készíteni, ráadásul többször volt szerencsénk az interjúalanyokkal személyesen is elbeszélgetni. Az összes interjúnkat ITT találjátok, a teljesség igénye nélkül megpróbáltunk párat ezek közül kiemelni. Az olvasáshoz katt a képekre.

Azért a Watch My Dying 1999-es indulása óta elég sok víz lefolyt a Dunán. Az eddig megjelentetett három nagylemez - utoljára a Moebius - mellett jópár EP gazdagítja az életművet, de a 2009-es –1 EP óta nem adott ki hangzóanyagot a  zenekar, igaz a hazai rockzenei élet vérkeringésének igencsak aktív tagja maradt.

Idén karácsonyra azonban mind a zenekar rajongói, mind pedig az extrémebb, de mégis egyedi zenék kedvelői ajándékot kaptak a bandától. December 23-án megjelent ugyanis a 4.1 címet viselő 6 számos EP, melynek talán nem 4 év múlva – hanem egy kicsit hamarabb – remélhetőleg lesz egy második része is.

Nemrégiben adtunk hírt róla, hogy a francia Gojira a Slayerrel közös amerikai turné alatt kezdte meg új albumának dalirási munkálatait. Joe Duplantier énekes/gitárosa akkor azt mondta nem szeretnek így dolgozni, de azóta annyira belejöttek, hogy huszonpár dalötlet gyűlt össze a következő nagylemezhez. A frontember a Loudwire-nek adott interjújában elmondta, hogy korábban volt olyan, hogy mindössze egy riffet hozott össze a turné alatt, most azonban - igaz az ehhez megfelelő felszereléssel - akár egy komplett lemez is összeállhat a megszületett dalötletekből. A zenekar új albuma jövőre várható. (Fotó: Réti Zsolt)

Tegnap ellátogattunk a debreceni Főnix Csarnokba, megnézni a hagyományőrző évzáró Tankcsapda koncertet. Az ünnepek okán a hajtás után egy rövidebb beszámoló következik.

Egy neves zenészünk egyszer azt mondta nekem, hogy a zenekarok dolgos mindennapjaik közepette nem igazán élik át a jubileumi évek súlyát, a számok leginkább a koncertszervezők és a médiumok kedvéért vannak kihangsúlyozva. A 18-al például kifejezetten jól lehet szórakozni. Mindjárt karikába lehet tenni (ahogy a lábdobra fel is volt festve) – nos, maradjunk annyiban: a Rómeó Vérzik esetében ez a fajta használat nem indokolatlan. A szóban forgó szám a felnőttkor elérésének szimbóluma is egyúttal. A legutóbbi album dalait összehasonlítva a Hol vagytok kurvák Rómeójával valóban a megkomolyodás minősített esete forog fenn. Végül vegyük a nem véletlenül 1800 ft-os, egyúttal eléggé barátságos jegyárat, melynek hatására Ricsi prófétaként úgy döntöttem: ha ezen az estén nem töltjük meg ezt a „nyamvadt” kis Club 202-öt, Sodoma és Gomora átkát kérem az Úrtól a fővárosra.

A Dark Clouds-érát is beleszámítva idén 20. születésnapját ünnepli a Nadir. Ha a zenekar a hazai rockzenei élet reflektorfényében töltötte volna el ezeket az éveket, már akkor is nagy gratuláció járna ezért, de a Nadir ezt a 20 évet a hazai underground metál szcénában élte le, így aztán nem csak a gratuláció jár, hanem ez nagy adag tisztelet is. Hirtelen nem is tudnék rajtuk kívül még egy példát mondani erre.

A korábbi tervekkel ellentétben nem január 29-én lesz a Yuk-ban a Watain budapesti koncertje. Mivel a turné új dátumokat kapott a szervezők a napokban jelentették be a budapesti koncert új dátumát, ami április 9-e, a helyszín változatlan. Egyébiránt a csapat új lemezéről ITT írtunk.

A Wackor nem arról híres, hogy kétévente sorjáznak tőlük a friss soralbumok. A csapat már több, mint másfél évtizede része a hazai metálzenei életnek, mégis a Dramatically Different még csak a harmadik lemezük. A 2004-es – egyébként zseniális -  METhAnoLid óta kiadtak egy überzseniális albumot 2008-ban Uncommon Ground címmel, öt év elteltével pedig itt a mindössze 30 perces harmadik soralbum.

Megkezdődtek a stúdiómunkálatok a The Southern Oracle új [HTH/LTH] (Higher Than Heaven/Lower Than Hell) című új albumán, mely a fenti borítóval jelenik meg. A borító a csapat frontemberének Kókai Barnabásnak a munkája. Hajtás után az albumra kerülő dalok címei és egy a csapattól nemrégiben megjelent Cro-Mags feldolgozás.

Akik már látták koncerten a Gojira dobosát Mario Duplantier-t pontosan tudják, hogy dobol, hiszen személyében kétségtelenül az új metal-generáció egyik legjobb dobosát tisztelhetjük. Azonban talán még ők  is szívesen megnézik azt a dob-kamerás felvételt, amiben éppen a zenekar tavaly kiadott L'Enfant Sauvage című lemezének címadó dalát játssza.

Nem szeretem a decembert. Miért? Alapból ez a karácsonyi felhajtás nem fekszik nekem, de még is itt van valahol az a bizonyos szellem, és észbe kapok pár nappal az ünnep előtt, hogy be kéne pár embernek ezt-azt szerezni. Na, meg persze elkezdődik a vizsgaidőszak, és ilyenkor mindenki betalál valamivel. Magyarán időm az egyenlő a nullával, így itt billentyűzet felett is kevesebb időt tudok görnyedni, és firkálni. Ezért is elnézést kérek azoktól, akikről éppen nekem kell írnom. Nem is húzom a saját problémáimmal az időt, essünk neki egy újabb magyar bandának: az  Eye For I Traces Of Intelligence anyagról lesz szó, ha megnyomod a tovább gombot.

Nemrég írtunk róla, hogy március 17-én DVD-n megjelenik a Suicide Silence tavaly elhunyt énekesének Mitch Luckernek az emlékére rendezett koncert anyaga. A csapat most közzétett egy félórás dokumentumfilmet, amely ennek a kiadványnak az egyik bónusza lesz. A dokumentumfilm hajtás után megtekinthető. (fotó: Réti Zsolt)

Mi is, mint a legtöbb zenei portál kis visszatekintéssel zárjuk az évet. Kicsi, ám de sokszínű csapatunk tagjai, hasonlóan a korábbi évekhez, idén is összeállította a saját tízes listáját. Így alakult ki a RockStation által a legjobbnak látott lemezek listája. Ahogyan a hajtás után láthatjátok, szerkesztőink listáiban a közös metszet egészen keskeny, pont ezért reméljük, hogy mindenféle stílusból sikerült kiválasztani az év legjobbjait. Ezzel a listával szeretnénk minden olvasónknak nagyon boldog és fémzenében gazdag új évet kívánni. Jövőre természetesen folytatjuk. Hell Yeah!!!

Nemrég adtunk hírt róla, hogy a nagy metálfej Christopher Lee, aki már a 92. életévét tapossa új karácsonyi kislemezzel jelentkezett. Mindenki Szarumánja és Dooku grófja a tavalyi évhez hasonlóan ugyanis idén karácsonyra is kedveskedett egy kis metallal, ugyanis az A Heavy Metal Christmas Too című kislemezén, helyet kapott a Jingle Hell című nóta, amely ráadásul a Billboard Hot Singles Sales chart-jának 22. helyéig jutott. 

2009-ben egy igen patent, Moebius című lemezzel jelentkezett a Watch My Dying legénysége, azóta azonban nem adtak ki hangzóanyagot. Egészen most karácsonyig, hiszen 4.1 címmel most megjelent a csapat új EP-je rajta 6 dallal. A megszokottnál - már ha esetükben beszélhetünk megszokásról - némileg elektronikusabb, indusztriál beütésű dalok születtek most. Ha kíváncsi vagy milyenek, nyomj a továbbra. (fotó: Kelemen Beáta)

Biztosan sokan emlékeznek még a RUN-DMC nevű rapformációra, ha máshonnan nem, hát az Aerosmith-szel közös dalról, a Walk This Way-ről mindenkinek beugrik a nevük. Nos a trió egyik része DMC és a szebb napokat is megélt Wayne Static, aki meg ugye a Static-X-ből lehet ismerős most egy közös dalt készítettek Noise Revolution címmel, amihez nem átallottak még egy videót is készíteni.