Tegnap ellátogattunk a debreceni Főnix Csarnokba, megnézni a hagyományőrző évzáró Tankcsapda koncertet. Az ünnepek okán a hajtás után egy rövidebb beszámoló következik.
A Neck Sprain koncertje alatt még kevésnek tűnt a közönség, amíg eszembe nem jutott, hogy ez nem egy kis klub, tehát már most több százan hallgatják a műsorukat. Brutális hangerőn szóltak a zúzós témáik, a hangosítás egyszerűen remek volt, telt és eszméletlen hangos. Játszottak az új God's Snake EP-jükről is, és bár a közönség nagy része nem igazán tudta mire vélni a műsorukat, rendesen odatették magukat. A magam fajta meg igazán örült neki, hogy ha már egy rock/metál eseményre jött, akkor az előzenekar is kemény zenét tol.
Ugyanezen gondolaton tovább és mivel nagyon nem az én világom, a Kowalsky és a Vega koncertjéről most annyit mondanék, volt, eddigre már a közönség is szép számmal volt és nagy üdvrivalgás volt. 
Aztán a Fűrész témájára szépen megjelent Lukács, Sidi és Fejes Tamás Dimebag Darrell a színpadon és a brutális hangzásnak köszönhetően szinte berobbantak az arcunkba, sorra záporoztak a Csapda slágerek és szerencsére a nem éppen slágerek is. Kimondottan örültem a sok Ember Tervez-es nótának és annak, hogy nem a slágerekre helyezték a fő hangsúlyt. Persze voltak ezek is, Tourist, felturbózott Örökké Tart, Adjon az ég, ahogy ők mondták, hülyék lennének nem eljátszani őket és igazuk is van. Ami mindenképp tiszteletreméltó bennük, hogy nem erre építenek, hanem elővesznek olyan nótákat is, amit (szerintem) ezen közönség nagy része sohasem hallott még és nem is épp az ő világuk, ilyen volt pl. a Hóesés. De aminek a legjobban örültem, az a meglepetés vendég volt, a Replikás Csató Péter személyében. Aki nem tudná, ő azon kívül hogy debreceni, van annyi “apró” köze a zenekarhoz, hogy a Legjobb Méreg album dalainak egy jó részében ő szólózott. Nem is akármilyen gitárral állt a színpadra, hanem pontosan azzal a kibaszott gitárral, amivel feljátszotta az azóta már legendás nótákra a szólókat. Lehet, hogy az ilyeneket az ott levő emberek nagy része leszarja, de nekem nagyon bejött ez a húzás. És ha ez még nem lett volna elég a meglepetéshez, az első nóta, amit az ő közreműködésével elnyomtak, az a Replikától a Feszíts Meg!. Nagyon jó volt Csató Petit együtt látni a bandával, már csak azért is, mert újabban gyakrabban találkozni vele az (egyébként istenien finom) Govinda Étteremben, mint a színpadon. 
A látvány egyébként parádés volt az egész koncert alatt, a színpad nyilván óriási, piró, lézerek, nagyon “nyugati” volt az egész, viszont néha meg rendesen fesztivál feeling-em támadt a tömegtől. A tömegtől, ami hatalmas volt, a koncert vége felé felnyomták a lámpákat és bizony a lelátók majd’ tele és a küzdőtér is szinte csordultig. Egy ekkora helyszínnél ez nem igényel sok kommentárt. És baromi vegyes volt a társaság. Én magam sem vagyok már 17, mégis élveztem a bulit. Persze nem annyira, mint 17 évesen, de ez legkevésbé sem a zenekaron múlik. És emlékszem, 10-12 éve még bőven nem volt vegyes ennyire a nézősereg. Ami azt mutatja, hogy a Csapda tényleg generációk zenéje. Aki fújol rájuk a népszerűség miatt, és azt mondja, hogy már nem érdekli a banda, az csak magát fosztja meg a jótól, mert még ez a koncert is épp úgy szólt az ősrajongóknak, mint az újaknak. 
A fotók a zenekar Facebook oldaláról származnak. Még több fotó ITT.
