Minthogy idén májusban a hazai rajongóknak kimaradt egy fergeteges Biohazard buli, miután a zenekar Scott basszusgitáros hirtelen kiválásával lemondta az egész turnét, és a korábban beígért új album sem érkezik, így aktuálisan nincs más csak némi izmos visszatekintés. Egy teljes egészében a Wacken Open Air színpadán rögzített koncerttel, amit tegnap osztott meg a Fesztivál a saját videócsatornáján. Amit itt lejjebb szabadon fogyasztható csemege.

Miközben az amerikai kontinens déli felén és az államokban egy ideje újra jóféle T alak felfüggesztéseken gurulnak szélsebesen a fordított pentagrammák és Osegueda mester már sokszor megpörgetett hajának színéhez hasonló kékesfekete csillogású bakeliteken horzsolják ismét nagyban a thrash trógerek - meg a kazettákon, amiknek a szalagja még mindig feszesebb, mint egy jól megtömött reggeli pipa és három gyógysör után az aznapi tempó - addig itthon nem ütött be ilyen cudarul a Geiger Müller számlálókat is többször kiakasztó nyolcvanas évek metál retrospektív. Pedig az újraélesztés után például olyan bandák, mint az Oozing Wound lettek szerintem a műfaj szívburkában a színizom. Ami úgy keveri meg benned a vért, mint egy atombiztos szívizom.
Legutóbb egy rövid előzetest tudtunk csak megmutatni a hazai metál színtér egyik abszolút húzós nevétől, de most itt a tegnap teljes hosszában megosztott új The Southern Oracle videó. A banda ezen túl jövőre új nagylemezt is ígér, ennek előfutára ez az új dal. Illetve a közeljövőben egy kisebb országos turnét pörget ki Esztergom, Debrecen, Nyíregyháza és Zalaegerszeg és Pécs érintésével. Időpontokat és az új Mouthbreather című videót pedig természetesen a hajtás után...
Ahogy már korábban is hangsúlyoztuk, egy feldolgozásnak manapság már tényleg csak akkor van értelme, ha valóban valami egyedit mutat a nagyközönségnek. Ahogy sejthetitek, a lent látható videók nem kicsit belepasszolnak ebbe a képzeletbeli dobozba, úgyhogy a minőség szerintünk abszolút garantált. De mitől is extra az egész? Az, hogy kisfilmeken nem kisebb rock klasszikusok lettek átírva tradicionális japán hangszerekre, így például kotóra, mint a Led Zeppelin Stairway To Heavenje, a Guns N' Roses Welcome To The Jungleja, Eric Clapton Laylaja, a Toto Africája, vagy épp a The Beatles-féle Let It Be. Mi szó szerint seggre ültünk a gyönyörűségtől, minden elismerésünk az alkotóknak!
Jövő tavasszal egy rövidebb Európa-turnéra indul a Deftones, melynek keretében az idén megjelent 
Az amerikai TV adásokat követő olvasóinknak minden bizonnyal ismerős lehet a Conan O' Brien vezette talk show, mely már több, mint két évtizede fut a TBS-en. A műsorban folyamatosan ismertebbnél ismertebb arcokat látnak vendégül egy-egy kisebb pletyire, melyek közül az egyik Jack Black volt, aki a múlt héten ült le egy pár szóra. Ha már arra járt, a műsorvezető egy rögtönzött gitárpárbajt is vívott a humorista/gitárossal, lássuk az eredményt!
Új dalához készített most videóanyagot a Dark Tranquillity. A göteborgi dallamos death vonal szintén illusztris szereplője épp tizenegyedik albumát készül kiadni, melynek Atoma lesz a címe és a Metal Blade Records gondozásában fog majd megjelenni november 4 - én. Ezen fog szerepelni a következő Forward Momentum című dal is, amihez a videó készült és amit itt a hajtás után most megtekinthettek.
Lemondta a Kerry Ellisszel közös, decemberre tervezett brit turnéjának állomásait Brian May. A Queen legendás gitárosa a hivatalos oldalán közölte a rajongókkal a 11 helyszínre tervezett kanyar törlését, mivel egy elhúzódó betegség miatt nem lett volna képes hozni a saját maga által elvárt szintet.
Egy átlagosnál kicsit hosszabb várakozási idő után végre megjelent a Korn legújabb nagylemeze, a The Serenity Of Suffering. Az előzetesen kiadott 4 dal alapján egy méretes - és valljuk be, váratlanul és szemtelenül súlyos - szeletet már megismerhettünk a lemezből, így a fő kérdés inkább az volt, hogy a maradék részen vajon hogyan muzsikálnak Jonathan Davisék. Jelentem: egész jól! Lássuk!
Megtörtént a régóta a levegőben lógó nagy összeborulás, visszatért az Asking Alexandriaba a zenekar előző énekese, Danny Worsnop. A sokak számára üdvözölt döntés értelmében az előző, The Black lemezt feldaloló Denis „Stoff” Shaforostov nyilván távozik az eléggé megosztó zenekar frontjáról, ennek okai viszont nem teljesen tisztázottak.
Ilyen is csak Amerikában történhet meg! John Awesome (micsoda név!) és Nydia Hernandez épp az eljegyzésüket szerették volna emlékezetessé tenni néhány, a telihold fénye alatt lőtt fényképpel, amikor a kaliforniai Holy Jim Canyon erdeiben egy promó fotókat készítő black metal csapatba, a Coldvoidba botlottak.
Nekem minden első találkozás egy általam preferált bandával olyasmi fajta várakozás, mint amilyen általában a nagyobb utazásokat előzi meg. Aztán amikor megtörténik, szinte minden ilyen új élményt olyan rajongás követ, mint ami akkor csap le, amikor a megszokásból végre kisétálsz kicsit, mondjuk egy frankó városban, ahol eltöltesz pár napot és erősen beleszeretsz, hogy aztán soha ne akarj hazajönni. Ennek a felettébb lelkes dicshimnuszhányó beállítódásnak köszönhetően pedig már alsó hangon négy koncertet is kikiáltottam az év bulijának, de mindezek dacára azt kell mondjam az államokból érkező,kultuszstátusszal sokszorosan megkoronázott Swans új lemezének bemutatója, az év legfelkorbácsolóbb zenei megélése volt pénteken, azaz október 21-én a Hajón. Még ha ez nem is a legjobbat jelenti.
Elkészítette a legújabb kisfilmjét a hamarosan, az Amaranthe társaságában Magyarországra látogató Sonic Syndicate. Az új kiadónál, a Despotz Recordsnál megjelenő, stílusváltást és legénységbeli változást is hozó új nagylemez, a Confessions (melyről hamarosan nálunk is olvashattok) címadó dalára készített kisfilmet itt, nálunk is megnézhetitek! Ha bejött a muzsika, akkor 
Néha-néha előkerül a metal világában egy-egy olyan műremek, amely egy méltán híres, vagy hírhedt klasszikus dalszövegét értelmezi át, "hallja félre". Ezek a félrehallások aztán jól meg is tornáztatják az ember rekeszizmát, úgy kell a könnyeinktől átázott szőnyegről összekaparni magunkat. Nincs ez másképp most sem, az áldozat pedig nem kisebb név, mint a Slayer örökérvényűje, az
1996 kicsit felemás év volt. Míg a grunge már erőteljesen haldoklott, a később a helyére lépő irányzatok még csak ekkor kezdték el bontogatni nem éppen pillangószépségű szárnyaikat. Viszont nem lehet az év egyetemes rocktörténelemre mért hatását lebecsülni, hiszen olyan korszakalkotó klasszikusok láttak napvilágot ekkor, mint a Tool Aenimája, a Manson-féle Antichrist Superstar, vagy éppen a Sepultura Rootsa. Na, de lássuk csak részletesebben, milyen is volt a felhozatal abban az évben!