Ha valaki nedvedző seb néven üzemeltet zenekart, az vagy nem dédelget komolyabb popzenei karrierről szőtt álmokat, vagy csak simán pocsék a marketingje. 

Hosszas bemutatást talán nem igényel a Blink 182 és az ő Dammit című szuperslágerük. A kilencvenes évek zenetévéi előtt andalogva, tengernyi tinédzser nyalta végig belülről a fogszabályzóját mikor egy jó óra után ismét felcsendült. Eme dal eljövetelének pedig pontosan idén lett húsz éve. Szóval talán a jubileumi mámor is szerepet játszott abban, hogy ez az örökzöld ismét előkerülhetett. Méghozzá az Oozing Wound feldolgozásban. Aki alapvetően fricskában és füstben, fénysebességgel és a kozmoszban is utaznak, amiért utolsó Whatever Forever albumukat rommá is méltattuk korábban. Viszont, hogy régi slágereinket nem hagyják meghalni és sebességfémmel hozzák a seggünkbe fel, azért még külön jár a pacsi a triónak. Hajts!

Az elvetemült szó jelentése nem csak kizárólag pejoratív lehet. Jelzőként alkalmazható azon dolgok esetében is, amik egy adott kerethez már nem tudnak tovább illeszkedni, mert olyan nedveket szívtak magukba, amiktől alaptulajdonságaik, vagyis szerkezetük és alakjuk megváltozott. Ezáltal mások lettek. Ahogy a kísérletek lényege is az, hogy valami olyat hozzanak létre, ami még nem volt. Vagy, hogy létrehozzanak valamit, ami már létezett, de azt egy teljesen más út bejárásának segítségével. Például a zenében is.. Ami, ha nem szívja meg magát és ezzel együtt a kereteket ki nem növi, vagy a közönség szabott igényein túlra instabil kísérleteivel sosem tévedne, akkor talán mi most mind csendben ülnénk. Kevesebb meglepetéssel a hátunk mögött. Megpróbálva kitalálni valami mást, amivel közelebb juthatunk a saját rejtett belső tartalmainkhoz.

Miközben az amerikai kontinens déli felén és az államokban egy ideje újra jóféle T alak felfüggesztéseken gurulnak szélsebesen a fordított pentagrammák és Osegueda mester már sokszor megpörgetett hajának színéhez hasonló kékesfekete csillogású bakeliteken horzsolják ismét nagyban a thrash trógerek - meg a kazettákon, amiknek a szalagja még mindig feszesebb, mint egy jól megtömött reggeli pipa és három gyógysör után az aznapi tempó - addig itthon nem ütött be ilyen cudarul a Geiger Müller számlálókat is többször kiakasztó nyolcvanas évek metál retrospektív. Pedig az újraélesztés után például olyan bandák, mint az Oozing Wound lettek szerintem a műfaj szívburkában a színizom. Ami úgy keveri meg benned a vért, mint egy atombiztos szívizom.