
A black metalt mindig is szerettem volna megszeretni, de átmeneti felvillanásokat leszámítva inkább csak a doom/death vonal tudott megragadni. Nem tudom, hogy hogyan, de vonzott ez a nyers düh, mégis nagy mennyiségben nem tudtam befogadni. Tavaly mégis megpróbálkoztam a Mayhemmel és a 1349-al is, most miért ne adtam volna egy esélyt a műfaj egy következő nagyágyújának, a Marduknak?

















