Október 13-án játszott volna Budapesten a Lord Dying a Black Tusk társaságában, azonban komoly egészségügyi problémákra hivatkozva zenekar az egész európai turnéját lemondta. Az októberi, budapesti koncerten vélhetőleg egy hazai zenekar fog melegíteni a Black Tusk előtt.
Mit is takar ez a remek esemény? Drága barátaink, három remek zenekart egy este alatt az Instantban. Itt lesz a BLACK TUSK, a LORD DYING és a BORU is tiszteletét teszi. Az eseményre október 14-én kerül sor, amit már mind nagyon várunk! Csapjatok le a jegyekre minél gyorsabban, minden hasznos infót pedig ITT találtok!
2019 őszén láttam először a Conant a régi Dürerben. Akkoriban pusztán a felfedezés öröme hajtott arrafelé, azonban annyira magával ragadott a liverpooli trió fellépése, hogy azután nem csupán helyet kaptak tavaly az év végi tízes listámon, de izgatottan vártam, kerestem az újabb alkalmakat, amikor megint láthatom őket. Merthogy jó-jó, szeretem a lemezeiket, ám koncerten teljesen egyedi, különös erőket teremtenek.
Egy friss dalt mutatott a jövőre megjelenő nagylemezéről, a Clandestine Transcendence-ről a Lord Dying. A videót is kapott I Am Nothing I Am Everything jó eséllyel október 17-én Budapesten is fel fog csendülni, amikor a Dürer Kertben csap majd a négyes a húrok közé, szóval tessék ismerkedni vele! A nagylemez január 19-től lesz elérhető.
Október 17-én ismét tiszteletét teszi nálunk a legendás angol doom brigád a Conan. Ha ez nem lenne elég akkor magukkal hozzák a Dürer Kertbe a Lord Dying-ot és az olasz Stormo zenekart is. Mindenki felkészült a súlyos riffekre? Kivel találkozunk októberben? További infók az eseményről ITT.
Eheti dalmegosztásunkban francia deathcore, olasz szimfónikus death, bostoni dallamos hardcore, portlandi sludge és svéd crust zúzda.
Négy év után új dalcsokorral, a Mysterium Tremendummal tér vissza a köztudatba a sludge vonalon mozgó portlandi Lord Dying. A friss anyag április 26-án fog landolni a megfelelő boltokban és online szolgáltatóknál, egy dal, az Envy The End már szabadon csekkolható.
A hétvégén is túlnyúló ünnepi pihenő utolsó napjára, épp az üdvözült lelkek emléknapjára esett az „elkárhozottak” eme összejövetele, ahová megérte korán érkezni, mert a Magma Rise – ők öt esztendeje is felléptek a Voivod előtt Budapesten, vagyis a történelem ismétli önmagát… – pontosan negyed hétkor kezdett, tartva az előzetesen meghirdetett menetrendet. Minimális szünetekkel, konferálás nélkül döngölték el az öt nótából álló szettjüket. Ennek középpontjában az idei False Flag Operation EP állt, amelyről a monumentális Trading Time egyenesen a zenekar eddigi leghosszabb szerzeménye. Az este egyedüli klasszikus doom bandájaként a buli legsúlyosabb pillanatait egyértelműen ők hozták el számomra.
Amint azt már mindenki jól tudja november 1-én a zseniális svéd kompánia, az Entombed AD őszi Dead Dawn című lemezbemutató turnéja keretében Budapestre is ellátogat. Nem elég, hogy élőben élvezhetjük Petrov Mester testszagát és speciális hajzseléjének felhelyezését is láthatjuk, plusz együtt üvölthetjük velük, hogy "Dán Dildo". Már csak ezért megéri elmenni, de lesz itt még más is...
Nemrég jelent meg a portlandi sludge Lord Dying új lemeze, Poisoned Altars címmel. Pár napja elérhetővé tették az egész albumot a neten, most pedig egy jó gyagya klip is készült a címadóhoz, amiben a zenekar a várost fenyegető hentes yuppie-k ellen harcolnak. A videóban amúgy cameózik a Red Fang, a Thrones, a Yob és a Witch Mountain néhány zenésze is.
A 2010-ben alakult Portland-i sludge brigád, a Lord Dying a napokban jelentkezik legújabb, ha jól számolom második nagylemezével. A Poisoned Altars címre keresztelt albumot a Relapse Records forgalmazza, viszont most meghallgathatjuk az egész anyagot. Akkor rögvest ugorjunk is neki.
Az oregoni Lord Dying január 27-én jelenteti meg második lemezét Poisoned Altars címmel, hol máshol, mint az utóbbi évek legnagyobb sludge patrónusánál, a Relapsenél. Nyolc dal lesz rajta, a borító meg már kapásból nagyon szép a rideg színvilágú, rajzlapos krétarajz imitációval. Egy friss dal meg is szólal A Wound Outside Of Time címmel, mocsok hatásos, alább lehet vele iszappakolni.
Valahogy kezdi minden értelmét veszíteni. Szépen magunk mögött hagyjuk az emlékeinket, mindazt, ami jó a földi létben, és meghasonulva önmagunkkal tépelődünk zagyvaságokon, amik a napjaink egy tört része alatt történnek, és semmi jelentőségük, mégis felülkerekedik, győzedelmeskedik. Értéket keresünk, vagy csak azt hazudjuk önmagunknak, és megpróbálunk skatulyákba helyezni mindent, mert így talán könnyebb levenni a polcról, ha szükség van rá. Felcímkézzük amit hallunk, látunk, olvasunk, majd bőszen, magunkból kikelve ordítjuk a pusztába: ez nem true! Igen, szeretjük a sikertelenséget, a megnemértettséget, a magunkénak tudni valamit, amiben csak mi hiszünk, mindenki más tudatlan bunkó! Szeretnénk azt hinni, hogy olyat birtoklunk, ami csak nekünk számít, mert mi többek vagyunk, jobban értjük. Aztán ha ne adj Isten, egy véletlen folytán a kis magánzenekarunkból a világ csodája válik, elvágjuk a köldökzsinort, és felhelyezzük arra a polcra, amit vastagon lep be a por. Rossz emberek volnánk? Baj az, hogy különbözni akarunk a különbözőktől?