Úgy jött ki a lépés, hogy a fővárosból január 23-án, pénteken este Esztergom felé vettem az irányt, és ha már akkor és ott, miért is ne ugrana be az egyszerű rocker egy olyan turné állomására, ami a fővárost elkerüli. Legalábbis ebben a formában, hiszen volt a Club 202-ben egy Smici 50 jubileumi koncert, de arra anyagi okok miatt nem sikerült eljutni, meg ott amúgy is a Moby Dick volt a főzenekar. Mivel a Bloody Rootshoz headlinerként még soha nem volt szerencsém, eljött az alkalom, így az esztergomi Sportalsó felé vettem az irányt.
A helyen először jártam és mindig félve lépek a számomra ismeretlen klubokba, hogy milyen hangosítás fogad, de itt igen kellemesen csalódtam, mert az első 3-4 nóta kezdeti beállása után végig közel CD minőségben, tisztán szólt a zenekar. A koncertszervező is egy közvetlen, igazi rockerarc Szénégető Richárd személyében, akinek nagy köszönet jár azért, hogy Esztergomban végre ismét van rockélet, ami nélküle félő, hogy nem lenne, pláne nem ilyen színvonalon.
Előzetes programom miatt az előzenekarról, mely Fire Conspiracy névre hallgat, lemaradtam és ugyan lett volna még egy The Joystix nevű banda, de betegség miatt meg ők mondták le a bulit, így érkezésemkor éppen Smici fogadott a bejáratnál néhány már magát „hangulatba hozott” rockerrel tárgyalva. Mindig meghajtom fejem Smici szerénysége, közvetlensége és alázatossága előtt, ami most sem volt másként, mert külön megköszönte, hogy feljöttem Pestről, a koncert után pedig pengetőjét egy tinédzserkora hajnalán levő törpifjoncnak adta, ami mindig rocker szívet melengető gesztus.
Lassan, de biztosan foglaltam el helyem a nézőtéren a színpad közelében és bizony itt van egy igen negatív dolog, ami miatt teszek egy kis kitérőt. Kicsit családias hangulatban vártuk a főzenekart az egyébként igen tágas, és a klubhoz képest nagy befogadó terű helységben. Gondoltam, hogy nem lesz Wembley-stadion méretű tömeg, de ennél azért többre számítottam. Barátom-gitártanárom bölcsessége jutott eszembe, aki nem mellesleg hazánk egyik legnépszerűbb metal zenekarának meghatározó egyénisége. Szerinte az a fő baj a magyar rock/metal világban, hogy „mindenki utál mindenkit”. S bár ezzel már több zenészismerős egyetértett, talán mégis túl kellene lépni a kicsinyes irigykedéseken és a 90-es évek eleji Hősök terén történt megmozduláshoz hasonlóan összefogni a mellőzött és agyonhallgatott, de rengeteg értéket képviselő zenészeknek, szakmabelieknek. Együtt tenni végre valamit annak érdekében, hogy ne csak a Facebook és a Youtube legyenek a megjelenés ill. a promóció fő médiumai, hanem szóljanak igazi rock és metal zenekarok legalább egy országos rádióban vagy tévében, ahogy a Mária Valéria híd másik oldalán már működik. Meggyőződésem, hogy akkor több néző előtt játszana egy élő metal legenda és egy igen jól teljesítő zenekar.
Mert a mai estén ennek a huszonvalahány embernek is teljes értékű programot adtak, hihetetlen profizmussal és intenzitással. Fél 11 előtt néhány perccel kongott fel a harang a Reménység Templomában, azaz jött az Intro és a kvartett rázendített az Isten kezében album nyitódalával, a Késői Fohász című arcletépéssel. A nyitószámok Bloody Roots szerzemények voltak, majd a kb. 100 perces program első felében kettesével-hármasával váltották egymást a fejdöngető BR témák, mint pl. a nagy közönségkedvenc és a magamfajta vén rockert is ugráltató Ne add fel, no meg persze a Smici-életműből elmaradhatatlan Moby Dick klasszikusok. Előkerültek olyan „golden oldie-k” is, mint a Pokolrock, Good Bye, Kiképzés vagy a Beteg a Föld. A két Bloody Roots lemezt 11 nóta képviselte, ebből hatan a 2010-es Isten kezében albumról, öten pedig a 2012-es Ígéretek földjén lemezről kerültek műsorra, bár utóbbi ötből kettő a klasszikus Sepultura cover volt Smici ízes angolságával, a Refuse Resist és a Roots Bloody Roots.
Ezzel zárták a bulit szokásuk szerint, de egy Smici 50 turnéállomás nem lett volna teljes a hangulatemelő Moby Dick blokkal a koncert vége előtt, ahol a Mester megidézte, hogy milyen is ez a század, ugatott mint a kutya, jól legazemberezett bennünket, majd elindultunk keresztes vitézként várva a következő ütközetet.
Setlist: Intro (Reménység temploma) – Késői fohász – Népek útján – Isten kezében – Beteg a Föld – Mennyből az angyal – Ezer év – Kiképzés – Good Bye – Rossz jellel születtünk – Ámen – Pokolrock – A gyűlölet mezején – Ne add fel – Haragvó istenek – Fekete átok foglya – Hazugságok oltárán – Ilyen ez a század – Ugass kutya! – Refuse resist – Gazember – Keresztes vitéz // Roots Bloody Roots
Köszönöm az estét a Bloody Roots zenekarnak, a pacsikat és a köszöntést az ünnepelt Smicinek, a setlistet pedig a zenekar basszusgitárosának!
Beszámoló: Molnár János. A fotók nem a helyszínen, hanem január 17-én Tatabányán készültek. Fotók: Schmiedl Dávid.
