
Az egész úgy indult, hogy amikor meghirdették ezt a bulit, elég rendesen rágerjedtünk a projektben rejlő potenciálra. Azért a Madball-t 96-ot idéző környezetben ritkán van szerencsénk látni, nemde? Rá is csaptunk a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra, de ahogy közeledett a buli, úgy ment el a kedvem az egésztől. Látva a hazai előzenekarok végeláthatatlan sorát, tudva, hogy a focivébén elődöntő van, hogy 'egomból, ha minden flottul megy sem érek haza hajnalnál előbb, ma meg Kvelertak van a Hajón, mindez arra sarkallt, hogy dobom a bulit. El is adtam a jegyem Keksznek, akit eddig csak névről, és az évek óta lelkesen készített fotóiról ismertem. De a koncert napjára a négyfős brigádunkból csak Levi barátom maradt, így őt megszánva csak beadtam a derekam. Igen ám, de ha már lúd, legyen kövér, megkértem Kekszet, hogy ha már úgyis arra jár, és van hely a kocsiban, ugyan vigyen már el minket is. A Pilisi Lankák Ismerője, az Űrtechnológia Atyja pedig volt oly kedves, és eleget is tett a felkérésnek, így már ideális körülmények közt lehetett rákészülni a nem mindennapi koncertélményre.