
Bár nekem is van némi deja vu érzésem a címmel kapcsolatban, de ez most nem az. Ez a másik Queensrÿche. Június 24-én adják ki az egyszerűen csak Queensrÿche címre keresztelt albumot. A dobos, Scott Rockenfield nagyon bizakodó az új nagylemezzel kapcsolatban: "Tudjuk, hogy sok banda ezt mondja, de hisszük, hogy az elmúlt évek legjobb lemezét vettük fel. Egy nagyon hatékony együttműködés eredménye ez az album és nagyon büszkék vagyunk rá. Todd [La Torre] újraélesztette a bandát, ahogy soha nem is gondoltuk volna, csak miután hallottuk a végeredményt. Tudjuk, hogy még egy kicsit várni kell, de izgatottan várjuk, hogy a rajongók is hallhassák és az ő megingathatatlan bizalmuk nélkül ezt nem tehettük volna meg."
Az alábbi dalok figyelnek majd a lemezen:
01. X2 02. Where Dreams Go To Die 03. Spore 04. In This Light 05. Redemption 06. Vindication 07. Midnight Lullaby 08. A World Without 09. Don't Look Back 10. Fallout 11. Open Road




.jpg)

Rendhagyó zenekarhoz rendhagyó koncertbeszámoló dukál, így riporterünket kizavartuk a hajóra, hogy saját véleménye mellett szedje össze az átlag
Talán hülyeség azt mondani, hogy az Amorphis egy trendi zenekar, de kétségtelen, hogy mindig hallgatott az idők szavára és ehhez igazodott a zenekar stílusa. Amikor a 90-es évek elejétől kezdve a death/doom metal vonal volt erős, akkor abban nyomultak. Később, amikor minden korábban extrém zenét játszó zenekar kezdett finomodni ők is kezdték szépen elhagyni a halálhörgéseket és a tiszta énekhanggal előadott albumok érkeztek (Tuonela - Silent Waters). Aztán ahogyan a világ változott a Skyforger albummal visszajöttek a hörgős témák is. Viszont ami állandó volt az összes eddigi Amorphis albumon: a népzenei motívumok a zenében és a történetek a szövegben, amit mind-mind a finn népi eposzból, a Kalevalából kölcsönöztek. Eddig.







Néhány héttel a