A Devilstone Open Air egy nemzetközi kulturális és zenei fesztivál, elsősorban az alternatív és az extrém zenék különböző korú kedvelői számára, akiket a koncertélmény mellett esetleg érdekel a kulturális turizmus és az aktív pihenés a természetben. A színvonalas, professzionálisan szervezett fesztivál 2009-ben debütált, ezidáig jól fogadták és kiváló értékeléseket kapott. A Devilstone története során olyan zenekarok léptek színpadra, mint a SEPULTURA, a MAYHEM, a TANKARD, a NIGHTMARE, a SINISTER, a BENEDICTION, a GAMA BOMB vagy a SAVAGE MESSIAH.
A Devilstone Open Air ebben az évben kerül megrendezésre negyedik alkalommal és célja, hogy a Balti-régió legnagyobb zenei fesztiválja legyen, fokozatosan kiterjesztett léptékkel, bővülő programmal és növekvő közönségszámmal. 2012-ben minden tekintetben bővül a tartalom, azaz három nap helyett négy napig tart a mulatság, nagyobb helyszínen két nagyszínpad helyett három lesz, több zenekar és több program közül lehet majd választani. A Devilstone helyszíne Litvániában, a festői Dainuva-völgyben található a Šventoji folyó partján, Anykščiai város közelében. A fesztivál befogadóképessége mintegy 6000 fő. A teljes terület őrzött és a fesztivál időtartama alatt külön kényelmi zónákat is kialakítanak: a kemping mellett autós parkolót, sportolásra alkalmas pályákat, kereskedelmi-vendéglátóipari, rekreációs és VIP területeket. Az idei fesztiválon, melyet július 12-15 között rendeznek olyan együttesek lépnek fel többek között, mint az Anathema, a Lake Of Tears vagy a Kampfar.
Négyévnyi várakozást követően, a Phoenix Music Hungary és a Dürer Kert jóvoltából, ismét egy klubkoncert formájában lesz megtekinthető Budapesten napjaink egyik legnépszerűbb és legismertebb metalcore-bandája, az ausztrál Parkway Drive. Így akik tavaly a Hegyalján szerették meg Winston McCallékat, esetleg a mára legendássá vált 2008-as Never Say Die! óta várják a kordontól mentes önfeledt koncertélményt, méltán készülhetnek az év második felének legnagyobb volumenű eseményére.


A 


Valahogy mindig is egy igazán nagy gondom volt a heavy metállal, mégpedig, hogy sohasem voltam igazán oda azért a pátoszért, pózért, és epikusságért, ami az egész műfaj esszenciáját adja. Én már csak ilyen egyszerű ember vagyok, akit le lehet nyűgözni pár vaskosan megszólaló riffel, de a falra mászik, ha egy ötezredik Dickinson klón énekel a szent csatákról, a valhalláról, és egyéb magasztos témákról. A Grand Magus meg sajnos/hála mindkettő kritériumnak megfelel. 

Számomra nem volt kérdés, hogy az idei Kyuss koncerten is ott leszek. Van pár banda, akit az ember minden évben szívesen megnéz, még ha sok utazással és nyűggel is jár Budapest-országba eljutni. A Kyuss nekem ilyen. Annak persze kevésbé örültem, hogy a klasszikus négyesből a tavalyi három tag-hoz képest, most csak ketten jöttek el. Egy darab Nick Oliveri-vel lett kevesebb a banda, tehát Garcia és Brant Bjork képviselte azt a Kyuss-t amiért mindenki jött.
Pedig annyira jól indultak! Az első Sonata Arctica album után úgy hittem, hogy sokkal nagyobb ívet futnak majd be, mert az Ecliptica album ezt az utat mutatta. A soron következő korongok nem voltak annyira erősek, mint az első, de az új albumot első meghallgatása után simán kiszórtam a lejátszóból. Aztán persze újra nekifutottam és azért picit tisztult a kép, de az első benyomás érzésével végig küzdenem kellett. 
Két budapesti underground metal fogat, a stoner/thrash/groove Stonedirt és a modern prog/thrash Ad Astra sok közös szállal kötődnek egymáshoz. Ezer éve ismerik egymást, többször léptek már fel közösen, együtt szülinapoztak, feltúrták kétszer Székelyföldet, vendégeskedtek egymás koncertjein, felvételein, de a legfőképpen mindketten jó sokat váratták a nagyérdeműt, mire összerántották a második lemezüket, amely mindkét brigádnál végre 2012-ben napvilágra jött, így ezek után nem volt kérdés, hogy közösen tartanak lemezbemutató koncertet is. Minderre a Dürer kert kistermében kerül sor, június 8-án, pénteken, ahol a szokásosnál terjedelmesebb játékidő keretein belül fognak megdörrenni az Inherited Fever brutál, nyakrepesztő riffekkel, groove-okkal és torokkínzással telepumpált dalszörnyetegei és az Open Wide album súlyos, komplex de egyben fogós nótái, melyet mindkét zenekar megspékel majd nem kevés meglepetés feldolgozással, valamint az Ad Astra esetében várható a lemezen szereplő vendégek felbukkanása is.