Először látogatott hazánkba a modern post-rock svéd zászlóshajója, az EF, a fennállása 10. évét és új, fél-szimfonikus albumukat, a Ceremoniest ünneplő világ körüli turné keretében. A Rosa Parks és a Képzelt Város után feltették ez estre a torzított hanghullámokból szőtt koronát az A38 hajón október legvégén. Emanuel és Tomas (a basszusok, valamint az ének és az egyik gitár felelőse) lerántják a leplet arról, hogy post-rocksztárnak lenni se fenékig tejfel, és hogy miként alkosson sikeresen egy kontinens-szerte elszórt tagokból álló zenekar?

Az atmoszferikus poszt-rockban utazó göteborgi EF-ről egészen addig tudomásom sem volt, amíg drága jó főszerkesztőnk meg nem kért, hogy rittyentsek pár sort róla. Már azzal nyert ügye volt a lemeznek, hogy svédek készítették, évtizedek óta ontják magukból a jobbnál jobb anyagokat a derék skandináv arcok. Ha ez nem lenne elég, olyan, a zsánerben otthonosan mozgó figurák segédkeztek az anyag létrejöttében, mint a produceri székből irányító Magnus Lindberg (Cult Of Luna).