Végre-valahára Budapestet is elérte a The Ocean lemezbemutató kanyarja, amin a már kétéves „friss” albumukat, a földtörténeti zenesort lezáró Phanerozoic II: Mezozoic | Cenozoic-ot mutatták be a szép számú közönségnek. Ráadásul micsoda bemelegítő gárdával! A koncert mindegyik zenekara – ahogy már szokás a The Ocean esetében – a zenekar gitárosának, Robin Stapsnek a kiadójához, a Pelagic Recordshoz tartozó brigád volt, ami számomra ebben az adott irányban egyfajta garancia a minőségre, így sejtettem, hogy nem fogok rossz szájízzel távozni az Akvárium kisterméből. (Fotók: Bands Through The Lens, Fekete Zaj)

Október 1-én, azaz e hét szombaton újra Budapestre jön a post-prog metal banda, a The Ocean. A jelenleg a két éve megjelent, a földtörténeti trilógiájukat lezáró Phanerozoic II: Mesozoic / Cenozoic koronggal (az előző két fejezet a Precambrian (2007) és Phanerozoic I: Palaeozoic (2018) voltak) turnézó brigád az Akvárium Kishalljában oktat majd egy komolyat, ebben két másic Pelagic Recodsos társ, a LLNN és a Playgrounded lesznek a segítségükre.

A Playgrounded és az LLNN kíséri majd el a The Oceant az őszi, elég sűrűre tervezett turnéjára. A Pelagic Recordsnál alkotó csapatok Budapestet is célba vették, mi a kanyar végén, október 1-én kerülünk majd sorra. A helyszín az Akvárium, a hangulat garantált!

Egyet-kettőt biztos, ha éppen nem hármat-négyet kell még aludni az LLNN új lemezének megjelenéséig, de a zenekar volt olyan jó és megmutatott egy friss dalt róla. Az Obsidian a maga "kedves" elegyével egyszerre lehet érdekes a hardcore és a sludge kedvelőinek is, mindezek mellé pedig némi modernebb ambient íz is beköszönt a hangulat miatt.

John Carpenter és Stanley Kubrick filmrendezők alkotásai is nagyban inspirálták a dán LLNN apokalipszisét. Persze a borultabb hangzású hardcore és poszt - metál óriások mellett. Ezen hatások és egy rendkívül kreatív alkotói tevékenység következményeként a négytagú zenekar Loss című bemutatkozólemeze tehát hagyott nyomott néhányunkban, úgy két évvel ezelőtt. Ahogy a tavaly megjelent split album is egy másik banda, a Wovoka közreműködésével. Ahol az LLNN ismét finom árnyalatokkal definiálta a ránk boruló sötétséget. Idén pedig már új lemezen dolgoznak, minek címe Deads lesz és még idén kijön a Pelagic Records gondozásában. Az új album egyik dalához pedig már készült is egy videó, amely a szokásos vészjósló képi világgal mozgatja az anyagot és valószínűleg megint nem okoz majd csalódást. Ahogy valószínűleg a banda koncertje sem, ugyanis a kanadai Bison társaságában megpörgettet Európa turné egyik állomása Budapest. Méghozzá május 14 - én a Robotban. Amihez eseményt ITT találtok. Új videót meg lejjebb.

A kanadai Bison egyszer már járt hazánkban, akkor a The Ocean előtt nyitottak még Bison BC néven. Zeneileg pedig már akkor is közel jártak ahhoz, amit ma játszanak. Tavaly megjelent You Are Not The Ocean You Are The Patient című albumuk kritikai fogadtatása remek volt. A stoner, post - metal kombináció nagy súlyú málhákat pakolt a nyakunkban. Élőben pedig nyilván hasonló élményszintre lehet majd számítani. A Bison turnévendége pedig az a dán LLNN lesz, akik egy Wovoka nevű bandával közösen kihozott split anyagon kihoztak hat olyan számot tavaly, amit nyugodtam el lehetett volna cserélni a műfajban megjelent anyagok felére, mert annyira penge lett. Ha a Neurosis és a Breach nevek mondanak valamit, akkor már nem jársz messze, de közel mégsem vagy, mert ez a történet nagyon sajátos atmoszférával bír. Vagy bír majd, május 14 - én  a Tukker és Cudi Purci közös szervezésnek köszönhetően a Robotban. A Pelagic Records két bandájától ízelítőket pedig itt lejjebb találtok. A hazai support egyébként meg az Oaken lesz. Ami tökéletes választás volt nyilván.

Aki olvasta Cormac McCarthy legnépszerűbb írását, vagyis Az Út című könyvet, az simán felidézheti a hamut szitáló, hideg, csonkig égett világról ott lefestett képet, mikor ezt a Marks:Traces című split lemezt hallgatja majd. Az ugyanis szinkronban lesz a zene zsigerien nyomasztó hangulatával. Ami filmszerű, borzongató és a saját tájképét egy poszt-apokaliptikus világról szintén korommal és tussal festi meg. Ez a világ pedig kietlen és kíméletlen. Ahol a sosem lesz semmiben sem különbözik attól, ami sosem volt. A holnapot várni nem érdemes, mert a holnap nem vár senkire. 

Épp a minap kérdezte fel szerkesztőségünket egy szenvedélyes hozzászóló, hogy ez évi közös favoritjaink listája kompetens lehet-e akkor, ha nem hallgattuk végig az idén megjelent összes létező megjelenést, ami abba az elég széles sávba terelhető műfajilag, amit ez az oldal úgy húsz kézzel és éjjel-nappal átfogni próbál. A kérdés azonban még ha nehezen megválaszolható is, mert olyan mélyről jön, volt annyira eleven és inspiráló, hogy úgy döntöttünk, amennyit bírunk, még arcotok elé tolunk azokból az állat anyagokból, amiket érdemesnek tartunk odatolni ebből az ismét csemege zenetörténelmi évből. Az alábbi eklektikus válogatás pedig olyan öt skandináv underground gyöngyszem felsorakoztatása, amely deklarálja, hogy a legsötétebb sarkokat is kikapartuk azért, hogy nálunk még a legfénytelenebbek is fényt kapjanak.