Épp a minap kérdezte fel szerkesztőségünket egy szenvedélyes hozzászóló, hogy ez évi közös favoritjaink listája kompetens lehet-e akkor, ha nem hallgattuk végig az idén megjelent összes létező megjelenést, ami abba az elég széles sávba terelhető műfajilag, amit ez az oldal úgy húsz kézzel és éjjel-nappal átfogni próbál. A kérdés azonban még ha nehezen megválaszolható is, mert olyan mélyről jön, volt annyira eleven és inspiráló, hogy úgy döntöttünk, amennyit bírunk, még arcotok elé tolunk azokból az állat anyagokból, amiket érdemesnek tartunk odatolni ebből az ismét csemege zenetörténelmi évből. Az alábbi eklektikus válogatás pedig olyan öt skandináv underground gyöngyszem felsorakoztatása, amely deklarálja, hogy a legsötétebb sarkokat is kikapartuk azért, hogy nálunk még a legfénytelenebbek is fényt kapjanak.

A nyolcadik lemezének címe: The Gospel. Amúgy norvég fazon. Nem csak hatott rá a Killing Joke, de egyik korábbi lemezén vendégszerepelt is annak egyik zenésze. Azt az albumot pedig úgy fejezte be, hogy menet közben kiderült, daganattal küzd. Még sem lett az az utolsó korong, mert itt egy újabb. Megalománia, melankólia és erotika. Arabrot zenéje nyilvánvaló mágia.

A Halshug második lemeze nem csak fáklyát dug a ványadt seggekbe, de meggyújtja és át is mozgatja azokat. Igazi szakadék skandináv raw. Sebes és rideg negatív lenyomat. Meggyűri a korlátokat. Amikor a haragra erősebben hajlik. Mert valami bűzlik Dániában is.

Ez a lemez a műfajában a legelismertebbek egyike lehetett volna. Olyan élesen azonban nem sikít a figyelemért. Annál sokkal személyesebb hangvételű. Mint a nő hangja aki énekel. Jól nyomja. Mármint azoknak akik eltalálnak a True Moon első albumához. Valamiért. Lehet albérletet keres a lelkük. Ami beköltözik egyből. Mert jó a cucc.

Ez nem is egy teljes lemez. Csak van az a penge svéd crossover banda, akik úgy nevezik magukat Lowest Creature. Hallgatták a nyolcvanas éveket. Aztán hallgatták a kilencvenes éveket is. Az viszont már más volt. Dismember meg hasonló szarságok. Szóval csináltak egy másik bandát is. Hogy annak a vonalnak is tiszteleghessenek. Amivel kapcsolatban maradjunk annyiban, hogy ez a Lifeblind kislemez azért nem volt rossz ötlet.

Egyre szűkebb lesz a rés amin átszüremlik a fény. Valahogy mindenki így képzeli az idők végezetét. Főleg a Neurosis harmadik lemeze óta. Ez ugyanis nyilván nagy hatással volt a koppenhágai LLNN első lemezére. Ami behúz még pár cudar stíluselemet ehhez az alaphoz. Hogy hatékonyabban toljon egy fekete luk felé. Ami lehet odakint van. De lehet odabent.