Nehéz ügy bármilyen drone albumról írni, tekintettel arra, hogy akár egyetlen szóval is leírható a produkció: zaj. Felületesen nagyjából bármilyen hasonló anyagot el lehet intézni ennyivel, de az sem lehet véletlen, hogy az olyan zenekarok, mint az Earth, a Boris vagy a Sunn O))) komoly tényezők a súlyos zenék undergroundjában. Alább két új megjelenés kapcsán járjuk körül a drone-noise két homlokegyenest ellentétes értelmezését.

Az elmúlt egy hét nem volt egyszerű, Bell Witch, Tormentor, Weedeater, még belegondolni is rémisztő, hogy mindez alig pár nap alatt történt. A szerző azonban ezúttal kimaradt ezekből a jóságokból, azért, hogy egy még intenzívebb élményre tegyen szert: a világot a nyakába véve Hollandia felé vette az irányt, ahol a hétvégén zajlott az underground közmegegyezéses ünnepe, a Roadburn. Alább a négynapos esemény első felének szubjektív krónikája.

Épp a minap kérdezte fel szerkesztőségünket egy szenvedélyes hozzászóló, hogy ez évi közös favoritjaink listája kompetens lehet-e akkor, ha nem hallgattuk végig az idén megjelent összes létező megjelenést, ami abba az elég széles sávba terelhető műfajilag, amit ez az oldal úgy húsz kézzel és éjjel-nappal átfogni próbál. A kérdés azonban még ha nehezen megválaszolható is, mert olyan mélyről jön, volt annyira eleven és inspiráló, hogy úgy döntöttünk, amennyit bírunk, még arcotok elé tolunk azokból az állat anyagokból, amiket érdemesnek tartunk odatolni ebből az ismét csemege zenetörténelmi évből. Az alábbi eklektikus válogatás pedig olyan öt skandináv underground gyöngyszem felsorakoztatása, amely deklarálja, hogy a legsötétebb sarkokat is kikapartuk azért, hogy nálunk még a legfénytelenebbek is fényt kapjanak.