Aki olvasta Cormac McCarthy legnépszerűbb írását, vagyis Az Út című könyvet, az simán felidézheti a hamut szitáló, hideg, csonkig égett világról ott lefestett képet, mikor ezt a Marks:Traces című split lemezt hallgatja majd. Az ugyanis szinkronban lesz a zene zsigerien nyomasztó hangulatával. Ami filmszerű, borzongató és a saját tájképét egy poszt-apokaliptikus világról szintén korommal és tussal festi meg. Ez a világ pedig kietlen és kíméletlen. Ahol a sosem lesz semmiben sem különbözik attól, ami sosem volt. A holnapot várni nem érdemes, mert a holnap nem vár senkire. 

A dán LLNN tavalyi Loss című bemutatkozó lemezével már felhívta magára a kritikusok figyelmét. Hasonlóan látványtalan világot tárt elénk a sludge, hardcore, a gépek és a poszt- metál elemek ötvözésének segítségével. Ami kellően egyedi, ólmos ízt kapott. Ebben pedig mindenképpen hasonlít ez az új anyag az előzőre. Nem tudjuk egy másik zenekar műve mellé határozottan betenni, mint nagyon közelről szemlélhető hivatkozási alap. Talán színvonalában hasonlítható csak a közelmúlt egyik szintén közös kiadványához, ahol az Axis és a Seraph the Light írt közös dalokat. Mely alkotás, ahogy a most a dánok és a Wovoka split lemeze is, simán megkaphatnák azt a bókot, amit egykor a Neurosis kapott. Miszerint, ha a világ valóban lapos lenne, ahol a tengerek legvégén a semmibe hullanának a hajók, ott biztos az ő zenéjük szólna. Szólhatna. Wovoka is. Akik mindössze egy hosszabb tétellel szerepelnek az LLNN hat másik dala mellett. Ami jótáll azért a dicséretért, ahol a nyugati part tíz sötét bugyra közül a zenében, az egyiknek őket nevezték meg egy metál magazin lapjain. Minderről a többit pedig itt találjátok meg teljes egészében. Nehéz utazás lesz.