A következő kliphez, minden szó felesleges. Ennyi dögös szőke rossz kislányt ritkán lát egyszerre a férfiember. Mindez az ausztrál Airbourne idei No Guts. No Glory. című lemezéről a Blond, Bad And Beautiful. 

Ha az Airbourne név elhangzik valószínűleg az őket ismerők mindjárt két táborra szakadnak. Az egyik tábor hűséges AC/DC rajongóként pofátlan plágiumot emleget, míg a másik váltig esküszik, hiába ugyanaz a zene, az Airbourne maga a lendület, egy adrenalinbomba, mely a fiatal AC/DC-ben kétségtelenül megvolt, ma viszont már aligha.

A lehengerlő koncert-teljesítmény mellett (Airbourne, Dürer kert beszámoló) azt is mindjárt le kell szögeznünk, hogy a pofátlanul fiatal ausztrál csapat már az első, Runnin' Wild című lemezéből eladott 250.000 példányt, márpedig ez derekas teljesítmény plágium ide vagy oda. Másrészt olyan hitelesen tolják a négynegyedes boogie-t, hogy sokszor én is hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy ezt már előttük feltalálta valaki.

Az elmúlt hétvége igazi koncertdömpinget hozott a budapesti klubokban. Állandó koncert-tudósítónk Frogfoot a Dürer-kertet választotta szombaton, ahol egy faszányos Aibourne és Taking Dawn buliban lehetett része.  


A Taking Dawn-nal  kicsit bajban vagyok, mivel nem igazán vagyok otthon a amerikai dallamos heavy metal zenékben, de azt még én is éreztem, hogy egy kicsit időutazásra visz a banda a '80-as évekbe. Leginkább a Mötley Crüe és a Dokken párhuzam áll a Taking Dawn zenéjére-igaz sokkal keményebb és modern zene ez, mint a két valószínű példakép. A TD jó választás volt előzenekarnak annak ellenére, hogy a közönség nem nagyon ismerhette a lemezüket, sikerült beindítani az embereket és jó hangulatot teremteniük. Ha nem lett volna pocsék a hangzás akkor azt írhatnám, hogy ez egy rövid jól sikerült bemutatkozás volt, de a megszólalás sokat levont az élvezetből, ettől többet-jobbat érdemeltek volna még előzenekarként is.
 
Az Airbourne Runnin' Wild című lemezének cd borítóján ez a felirat van: Fist pumping sweat soaked Rock n' Roll. Úgy indultam el a koncertre, hogy voltak elvárásaim: izzadt r'n'r bele az arcomba, jó hangosan, és ezt meg is kaptam!

Nem kerekítenék nagy segget ennek a posztnak, így nem lesz részletes klipelemzés. Helyette viszont jön egy majdnem zenekari klip a hamarosan nálunk is koncertező  Airbourne-től, akik áprilisra halasztották No Guts, No Glory című lemezük megjelenését.
Valamint itt lesz a finn Amorphis, akik nálunk itt a Rockstation-ön az év lemezét produkálták és most a From The Heaven Of My Heart-ra készítettek videót. Aki várja már a svéd Dark Tranquillity március 9.-én megjelenő új lemezét az a Shadow Of Our Blood-dal csillapíthatja az étvágyát. Végezetül pedig a nemrég The Neverending Way Of OrwarriOR címmel jelentkező izraeli Orphaned Land-től mutatunk egy friss klipet Sapari címmel. 

Február végén jön az ausztrál Airbourne második lemeze No Guts, No Glory címmel. Az első dal a No Way But The Hard Way már fent van az Airbourne MySpace oldalán. Egyébként a dalra klip is készül.

No Guts, No Glory címmel február 23-án jelenik meg az ausztrál Airbourne második lemeze a Roadrunner Records-nál. A kis AC/DC-nek is becézett csapat Chicago-ban rögzítette az albumot azzal a Johnny K producerrel aki korábban olyan bandák albumain dolgozott, mind a Disturbed vagy a Staind.

2010. március 6-án a Dürer Kertben lép fel a legjobb „nem AC/DC” AC/DC.  Ha az Airbourne MySpace oldalán belehallgatunk a dalokba, akkor hirtelen azt is hihetnénk, hogy itt valami tribute csapatról van szó, de nem, ezek teljesen friss szerzemények az Airbourne-tól. A négy zenész mellesleg valahogy sosem említi az interjúkban, hogy a Young testvérek hatással lennének rájuk, sőt, hajlamosak háborogni már csak a feltételezés hallatán is, amit csak viccként tudunk felfogni, hiszen tényleg olyan az összes dal, hogy bármelyik felférne egy új AC/DC-korongra is. Na jó, nem teljesen, ugyanis az Airbourne duzzad az energiától, míg a nagy öregek valahol leragadtak a nyolcvanas években, legalábbis, ami a dinamikát illeti, viszont a zene ugyanaz a hamisítatlan bugirock. 

A Warrnambool nevű  kisvárosból származó zenekar első és eddigi egyetlen lemeze olyan, mint egy modernizált AC/DC: bólogatásra késztető  kettő-négy, ízes, bluesos hardrock riffek, reszelős ének és mai hangzás. Akinek nem kezd el járni a lába a dalokra, az tulajdonképpen süket. Az összes szám bulizásra íródott, ráadásul élőben is olyan a csapat, hogy képtelenség a koncertjeiken nyugodtan, vagy komor fejjel álldogálni. Akkora rock&roll arcok lettek rövid idő alatt a srácok, hogy még Lemmyt is rá tudták venni a klipjükben való kamionsofőrködésre, még ha magában a dalban nem is szerepel a Motörhead főnöke. Rövid idő alatt lettek világszerte ismertek, köszönhető ez a könnyen emészthető dalaiknak, és a „rock&roll-haver”-imidzsnek (na meg a Roadrunner szerződésnek). A hírek szerint 2010 elején stúdióba vonulnak, hogy felvegyék a második nagylemezüket, ami után ismét elindulnak turnézni. Ennek az egyik állomása lesz Budapesten a Dürer Kertben március 6-án. Mindenkinek ott a helye, aki mondjuk nem fért be 2009-ben az AC/DC-re, de mégis szeretne egy hatalmasat bugizni.

AIRBOURNE (AUS)
Dátum: 2010. március 06.
Helyszín: Budapest @ Dürer Kert
Jegyár: 4.000 / 4.500 (elővételben) / 5.000 (helyszínen)

Kattintás után kis ízelítő: Runnin' WILD (feat. Lemmy)