Kezdem az elején. Mint ahogy a lemezt is az elején kezdtem. Az I am made of you (nyitószám) zongorával dúsított vékonyságát hallva azt gondoltam, egy sokadik Alice-féle geg áldozata vagyok, és egyszer majd csak beindulunk. De csak nem. Akkor még legvadabb lidércnyomásos rémálmaimban sem gondoltam, hogy az „épület” egyik „legerősebb” tartópillérével van dolgom. Azért használtam „”-et, mivel hogy ütős, maradandó epizódot én egyáltalán nem találok e mű magamévá tételének folyamatában...nem lett az enyém, nem is hiszem, hogy lesz.
Ha egy Alice Cooper lemez további erősségének vagyunk kénytelenek nevezni egy Keishaval (!!!) felénekelt duettet, és egy, a hírhedt Kiss féle I was made for... ihlette (?), vegytiszta disco-számot, akkor vége a világnak! „Biztos ez is csak vicc” – vethetné ellen, aki még nem hallotta ezt az 53 perces valamit. De könyörgöm, akkor az egész csak egy vicc? Vagy mit mondjunk a Last man on Earth bágyadt fúvósokkal aláfestett umpapa-umpapájára, vagy a Coffeine gimme-gimme kórusára?