DooM Dance címen friss dalt mutatott a Gunship. A sötét synthwave vonalom mozgó projekt a műfajtárs Carperter Brutot és a Bush énekesét, Gavin Rossdale-t hívta meg vendégszerepelni, a végeredmény meg egy igazán, de jó értelemben vett fura elegy lett.

Aki a nyolcvanas években volt tizenéves, minden bizonnyal konkrét emlékek révén is fel tudja idézni, hogy akkoriban a fiatal zenehallgatók kasztjai között tiltott volt az átjárás. Voltunk mi, metalosok - akkori szóhasználattal élve, rockerek - illetve voltak a semmivel sem jobban csengő, „diszkós” gyűjtőnév alatt futó, jobb híján az emblematikus zenekaraik révén nevesíthető "kjúrosok", "depesesek", netán "broszosok"… hogy hű maradjak a korabeli elnevezésekhez.

Korábban már írtuk, hogy április 1-jén az Universalnál jelenik meg a Carpenter Brut új albuma Leather Terror címmel, mely egy trilógia második darabja, a 2018-ban megjelent Leather Teeth folytatása. A művésznév mögött álló Franck Hueso egy sor vendéget hívott az albumra, így tiszteletét teszi Greg Puciato, Alex Westaway a Gunshipből, Ben Koller (Converge, Killer Be Killed), Johannes Andersson (Tribulation), Kathrine Shepard, azaz Sylvaine, illetve az Ulver tagjai is. A most bemutatott második dal a The Widow Maker címet viseli.

A The Dillinger Escape Plan volt énekesét hívta el vendégül az új dalához Carpenter Brut. A közös tétel az Imaginary Fire címre hallgat, ez videóval együtt az alábbiakban várja a hallgatást. A francia synthwave zenész április 1-én adja majd ki a Leather-trilógiájának második részét, a Leather Terrort, ennek elődje, a Leather Teeth 2018-ban jelent meg. Indít és hallgat!

Egy mindenki számára jól ismert dalt dolgozott fel a synthwave vonalon mozgó, de azért a rockos elemeket sem megvető Carpenter Brut. A Maniac című, eredetileg Michael Samballo által írt dal, ha valakinek be kellene mutatni, a Flashdance című film nagybetűs zenéje, ami már (durva, de) lassan negyven éves lesz! A friss verzióban Yann Ligner, a Klone énekese rezegteti a hangszálakat (és a női szíveket).

Idén is jobbnál jobb albumok jöttek ki kedvenc előadóinktól, vagy éppen új felfedezésektől, és ezek jelentős részéről megemlékeztünk itt, a Rockstationön is, Ilyen mennyiségű megjelenés mellett óhatatlanul elsiklunk olyan anyagok mellett is, amik akár bővebb bemutatást is megérdemeltek volna. Az év vége visszatekintős, átgondolós hangulatában viszont itt a ragyogó alkalom, hogy megemlékezzünk 10 olyan idei lemezről, amit jó szívvel tudunk ajánlani mindenkinek. A hajtás után hardcore punk alapvetés, ipari zaj, pszichedelikus black metal, és egyéb érdekességek.

A Ghost Prequelle című lemeze egy jó kis korong lett, be kell látni, érezhetően a csapat sem veti meg, ha van lehetőség egy kis népszerűségre. Nem lehet tőlük elvitatni, hiszen csak akkor lehet szeretni (vagy pont, hogy utálni) valakit, ha van hozzá alapanyag, a Ghostnál pedig ez adott marketing és dalok terén is. Ha már dalok: itt van például a Dance Macabre a maga pofátlanul dallamos refrénjével, melyben még Carpenter Brut is látott némi fantáziát - át is költötte azt egy jó, táncolható szintipop verzióba, hogy ha már szombat: legyen tánc!

Utálom az év végi listákat, a tízeseket meg aztán főleg. Sok minden lemarad, kimarad, később érik be, szóval itt most jöjjenek azok a lemezek, amik ilyen-olyan oknál fogva nem kerültek bemutatásra, mégis pár szóban feltétlenül meg kell emlékeznem róluk.