Egy előző esti, sőt éjfélen túlhúzódó „true metal” koncerttel lábamban és fejemben indultam neki a Petőfi Csarnoknak. Ilyenkor szokták mondani, hogy nem ártana, ha ennyi idősen kialakulna már valami behatárolható ízlésvilágom, mert mi az, hogy egyik nap headbangelés, másnap pedig filozofikus jazz-rock? Pedig ahogy az egyszeri férj mondaná: meg tudom magyarázni.