Még mindig az a furcsa érzés van rajtam, amikor nagyon várok egy koncertet, végig élvezem, aztán mégis utána űr van bennem. Miért? Mert egyszerűen képes lennék még újra meg újra végignézni. Igen, pontosan így vagyok a Red Hot Chili Peppers kvázi "visszatérő" koncertjével. Ha lehetne, a pénteki alkalomra is ellátogatnék. De ne legyünk telhetetlenek, lássuk, milyen is volt a csütörtöki hangverseny!

20 év után végre újra hazánkban köszönthetjük a Red Hot Chili Peppers tagjait, szeptember 1-én és 2-án adnak koncertet a BudapestArénában.

Keménynek tűnt a választás, hogy a Rockmaraton legpsychobillysebb napját kihagyjam-e EZÉRT a buliért, de végül győzött az asszonyi vonzerő, és az a fajta másik, ami csak kiakasztott flanger- és fuzzpedálokkal megerőszakolt vintage gittyókból árad, mint a százdeci. Jó választás volt. A garázsrock ezen az estén egy konszolidált, glitteres, sötétrózsaszín monster truckká változva bedarált, megcsócsált, átment rajtam, és nekem még jobb volt ez, mint neki. Az aréna a Gozsdu Manó klub, a 2x2 kerék a Wattican Punk Ballet (Örményország-Budapest vonalon) és a Deap Vally (a legdögösebb dél-kaliforniai import alkatrészek) voltak. Jómagam pediglen a fröccsös földig lehengerlődtem.

A White Stripes óta tudjuk, hogy a kettes szám és a csontszáraz blues rock nagyon is jól megfér egymás mellett, erre az axiómára pedig csak ráerősít az amerikai csupanő Deap Vally. Lindsey Troy és Julie Edwards koprodukciója ugyanis úgy villanyozza fel az évek óta jól bevált formulát, hogy az egy légvédelmi üteg és a negyedik Led Zeppelin korong csapáserejével képes letaglózni az embert – kész szerencse hát, hogy hamarosan a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk a banda perzselő energiáját.

Egy vörös anyaállat és egy szőke rockmacska bandát alapítottak 2011-ben, valahol Californiában, egy kis kötögetés után. Ketten maradtak benne, szarozás pedig nem. Sejthetően nem kevés marihuana, karcos bakelit, torzítópedál, sör és kanrajongó (élve) elfogyasztása után tavaly végre kiadtak egy demót is, mire felfigyelve azonnal levadászta őket az ISLAND, és mindenestül jól megtolta a járgányukat. Így száll be két, ránézésre White Stripes gruppi a garázsrock forradalmasításába: a Sistrionixon kb. szexet izzadnak és jackkábelt szarnak, természetesen mindezt dögös, fülledt bluesba és fuzzba csomagolva. Hölgyeim és uraim: a Sistrionix a 2013-s év legszexibb albuma!