A deathcore, ahogy minden egyes, az elmúlt 20 évben fellendült rockzenei divatirányzat, megkapja a magáét. Persze sok, azóta hagyományosabb irányok felé fordult csapatnak jó dobbantót adott ez a stílus is, melynek jellemzői közé elsősorban a tonnás breakdownok és a torokból felhányt hörgések a jellemzők. De hogyan kell ezt az egészet játszani? Erre próbálunk választ adni a stíluson belül hagyományosabbnak tekinthető Thy Art Is Murder gitárosával, Andy Marshsal (vele beszélgettünk is pár szót nemrégiben, ezt ITT olvashatjátok), valamint a deathcore Limp Bizkitjének gúnyolható, így kicsit grooveosabb, szellósebb stílusban nyomuló Emmure dobosával, Josh Millerrel.

A Diamonds Are Forever egy rohamosan növekvő hírű 'core bagázs Cluj Napocából (vagyis: KOLOZSVÁRRÓL!), akik minden félévben valami nagyot villantanak - odahaza már jelentős közimádatnak örülnek az izzadt pincegödrökben, és olyan impozáns nevekkel koncerteztek eddig együtt, mint az Unearth, a Superbutt, a Sepultura vagy a Caliban...

ERRE MOST, TESSÉK. A Szigethívők meggyalázva érzéséért felelősséget nem vállalunk, de én még azt is ki merem jelenteni: ez a cover, amilyen primkó, olyan ütős lett! 

Paolo Gregoletto egy elfoglalt ember.

Ha éppen nem a keményzenei világ elé boruló (kommentszekciókban mindenkit fel)világosítóinak reflektorfényében sütkérezik, a Trivium legutóbbi lemezein végzett játékáért jövő fika- és dicséret-tenger ellentétes áramai közt úszkál, vagy nem épp nyilvánosan parázik egy éppen aheti garázs EP-felvételén... Akkor fogja magát, és brüthallish nótákat is szerez. Persze a legkevesebb komolysággal. Az Asshole666 akár a Dethklok előzenekara is lehetne: a stílusparódiák egyik sarokkövét teszi a mai nagyérdemtelen elé.