A nemrég hazánkban koncertezett Down jövő év közepére tervezi megjelentetni új nagylemezét, a gitáros Pepper Keenan szerint valamikor tavasz végén, vagy nyár elején. Hat daluk már van, de ezek még nem biztos, hogy helyet kapnak a készülő lemezen. Pepper szerint a készülő dalok inkább a csapat legendás első lemezén hallható nótákra hajaznak. 

UPDATE! 2009.04.10. - jegyárak!:

Jegyár: 7.900.- / június 1-től 8.500.-
2009. 06. 23., Petőfi Csarnok 19h 

 

Na emberek! Aki nem akar Szlovéniáig menni, hogy a Metalcamp keretében elcsípje a Down-t az június 23.-án a PeCsa-ban is megnézheti a zenekart. Ráadásul nem is akárkikkel lépnek deszkára, mert a kultikus – jelenleg új lemezén dolgozó - kanadai VoiVod lesz a vendég. A jegyárakról később hírt adunk.

 

A Down a korábbi évekkel ellentétben nem áll le egy lemez készítése után. A zenekar októberben újra stúdióba vonul, hogy elkészítse negyedik albumát Emellett a zenekar számos európai fesztiválon is képviselteti magát a nyáron, sőt a legendás St. Vitus-szal is adnak pár koncertet.

Elmarad a mai napra hirdetett PeCsa-beli Down koncert. A közleményt a koncertet szervező cég adta ki óriási csalódást okozva ezzel sok-sok embernek, akik alig várták, hogy végre élőben láthassák Phil Anselmo-t és híres bandáját. A szervezők a miért kérdésekre egyelőre nem válaszolnak (talán csak nem a eladási számokkal volt gond?), de az eddig eladott jegyeket elvileg visszaváltják azt mondják. Úgy legyen.
 

Hát akkor marad a videó továbbra is. Ez a Lifer a Nola albumról. Wow, micsoda kraft!

 

 

Az 1990-es évek közepe táján sok olyan album látott napvilágot, amelyekre az ú.n. Southern metal címkét aggatták. Lévén, hogy ezen zenekarok a "Junájtid Sztétsz" déli fertályáról származtak nagyrészt, a név adott volt, bár egyesek hívták sludge-nak is.  Annak, hogy ez az írás nem a Corrossion Of Conformity Deliverence-ről, vagy a Down Nolajáról szól – bár azok is nagyszerű albumok voltak - elég prózai okai vannak. Jelen esetben az, hogy 1996-ban kijött egy lemez, ami még ezeknél is jobb volt. Az együttest Floodgatenek hívták a lemez pedig Penalty címet kapott.  

A lemezt én a megjelenés évében szereztem be akkor még a lengyel Metal Mind Records gondozásában megjelent műsoros kazettán. Ősmetálosok még biztosan emlékeznek erre az időszakra, amikor minden valamire való, de csak az undergroundban ismert banda lemezét innen lehetett jórészt beszerezni.

A Floodgate zenéjére nagy hatással volt füstös déli blues alapú zene, de a legnagyobbal meggyőződésem szerint a Black Sabbath. Mázsás sötét, mélyre hangolt riffek gördülnek itt elő kérem a hangfalakból. Az azóta underground kultusszá váló ex Exhorderes Kyle Thomas énekes pedig erre a zenére született. Rekedtes, bluesos, de erőteljes hangja adja ennek a zenének leírhatatlan erejét.

Nótákat innen is teljesen felesleges kiemelni, mert mind a tizenegy a toppon van. A Shivering, a Through My Days Into My Nights, a Before The Line Divides, a Till My Soil,  a Running With Sodden Legs, vagy a Sabbath Planet Caravan-jának kistestvéreként is felfogható Whole akkora - jó értelemben vett - underground slágerek, hogy azzal ma megfelelő promócióval szép kis sikereket lehetne befutni.

Nekik akkor nem sikerült. Thomas egy interjúban kifejtette, hogy bár a banda már az akkor is jó nevű – ma már nyugodt szívvel kijelenthetően multi – Roadrunner kiadónál hozta ki első (és egyetlen!) lemezét, de az elvárások velük szemben később megváltoztak – ki tudja mit jelent ez pontosan? - amiknek nem tudtak megfelelni, így a partvonalon kívül találták magukat. New Orleans környékén még egy-két évig koncertezgettek, aztán ezek az alkalmak is abbamaradtak. A banda hivatalosan sohasem oszlott fel, de többet nem játszottak együtt.         

Kyle Thomas énekelt pár bandában, jelenleg a szintén kiváló ősmetált nyomató Alabama Thunderpussy énekese, a többiekről nemigen lehetett hallani. 2007-ben a Metal Mind remaszterizálva, bónuszokkal újra kiadta a Penaltyt és a Floodgate is csinált egy újjáalakuló bulit. Csendben jegyzem meg, hogy nagy divat ez mostanában, bár itt mondjuk örülnék neki.

Hogy aztán az újjáalakulásból lesz-e kézzel foghatóan valami, az a jövő zenéje. Bár az igaz, hogy csak egy lemezt csináltak, de az a legjobb mocsárrock amit valaha is hallottam.   

A Floodgate-nek annyira sikerült eltűnnie a Föld színéről, hogy alig-alig találni róluk valamit az interneten. A jobb oldalt látható képet Kyle Thomas-ról is a Shock magazintól kellett "kölcsönöznünk" (ezúton köszönet érte!).
Aki kíváncsi lenne, hogy mégis milyen zene ez, annak azt tudjuk ajánlani, hogy néhány felvétel online meghallgatható ezen a MySpace-oldalon.