RockStation


Black Stone Cherry – The Human Condition (Mascot Records, 2020)

Ember az embertelenségben

2020. november 27. - magnetic star

2020-black-stone-cherry-the-human-condition.jpg

Kentucky hősei, a Black Stone Cherry tagjai egyszerű – és a maguk egyszerűségében abszolút szerethető – déli srácok, akiknél nincs megjátszás. Az ember azt kapja, amit lát. Így aztán jómagam is készséggel elhiszem nekik, ha úgy nyilatkoznak a friss kiadvány beharangozásaként, tizenkilenc év és hét album után azt akarták bizonyítani, hogy még mindig bárkinek szétrúgják a valagát. Tőlük nem is kell elvont művészlelkekre valló fellengzős rizsázást várni. Más kérdés, hogy egy hozzájuk hasonló, sokat megélt csapat az x-edik lemezét éppúgy felvezetheti ilyen vakerral, mint az x+1-ediket.

Tovább

Ingyenes mulatság: Cataract és még sokan mások @ Dürer Kert, 2011.02.25.

Időpont: 2011.02. 25., 19:00

Helyszín: Dürer Kert, Budapest
Fellépők:
Cataract (CH)
The Southern Oracle (HUN)
Killchain (SK)
One Reason To Kiss (HUN)
Nadír (HUN)

 

Habár az esemény egyik fellépőjének gondolata sem volt képes a sejtjeimet lebontva, az egész testemet elemeire cincálni, mégsem engedhettem meg magamnak azt a fajta luxust, hogy a Skalar által biztosított ingyenes mulatságra fittyet hányva hagyjam, hogy a téli sötétség beleköltözzön a lelkembe,  és elkényelmesedve inkább otthon kapcsolgassam a csatornákat valami borzasztóan gyenge, kora esti akciófilmre vadászra, melynek főszereplője egy (az amúgy is vitatható teljesítményű) Steven Segal és/vagy Dolph Langren imitátor főszereplésével roncsolja le az agyamat, megkoronázva ezzel az egész hetemet. Ámbátor a szombati napomra esedékes, tizenkét órás műszakom puszta gondolata is teljes, már-már gyermeki izgatottságban tartott, mégis dacoltam a hajnali kelés okozta egészséges ingerültségemmel és elkerülve a fent említett remek programlehetőséget, kis társaságommal belevetettem magam ebbe a nívós nemzetközi neveket felsorakoztató banzájba.

Tovább

A legjobb mocsárrock - Floodgate: Penalty

Az 1990-es évek közepe táján sok olyan album látott napvilágot, amelyekre az ú.n. Southern metal címkét aggatták. Lévén, hogy ezen zenekarok a "Junájtid Sztétsz" déli fertályáról származtak nagyrészt, a név adott volt, bár egyesek hívták sludge-nak is.  Annak, hogy ez az írás nem a Corrossion Of Conformity Deliverence-ről, vagy a Down Nolajáról szól – bár azok is nagyszerű albumok voltak - elég prózai okai vannak. Jelen esetben az, hogy 1996-ban kijött egy lemez, ami még ezeknél is jobb volt. Az együttest Floodgatenek hívták a lemez pedig Penalty címet kapott.  

A lemezt én a megjelenés évében szereztem be akkor még a lengyel Metal Mind Records gondozásában megjelent műsoros kazettán. Ősmetálosok még biztosan emlékeznek erre az időszakra, amikor minden valamire való, de csak az undergroundban ismert banda lemezét innen lehetett jórészt beszerezni.

A Floodgate zenéjére nagy hatással volt füstös déli blues alapú zene, de a legnagyobbal meggyőződésem szerint a Black Sabbath. Mázsás sötét, mélyre hangolt riffek gördülnek itt elő kérem a hangfalakból. Az azóta underground kultusszá váló ex Exhorderes Kyle Thomas énekes pedig erre a zenére született. Rekedtes, bluesos, de erőteljes hangja adja ennek a zenének leírhatatlan erejét.

Nótákat innen is teljesen felesleges kiemelni, mert mind a tizenegy a toppon van. A Shivering, a Through My Days Into My Nights, a Before The Line Divides, a Till My Soil,  a Running With Sodden Legs, vagy a Sabbath Planet Caravan-jának kistestvéreként is felfogható Whole akkora - jó értelemben vett - underground slágerek, hogy azzal ma megfelelő promócióval szép kis sikereket lehetne befutni.

Nekik akkor nem sikerült. Thomas egy interjúban kifejtette, hogy bár a banda már az akkor is jó nevű – ma már nyugodt szívvel kijelenthetően multi – Roadrunner kiadónál hozta ki első (és egyetlen!) lemezét, de az elvárások velük szemben később megváltoztak – ki tudja mit jelent ez pontosan? - amiknek nem tudtak megfelelni, így a partvonalon kívül találták magukat. New Orleans környékén még egy-két évig koncertezgettek, aztán ezek az alkalmak is abbamaradtak. A banda hivatalosan sohasem oszlott fel, de többet nem játszottak együtt.         

Kyle Thomas énekelt pár bandában, jelenleg a szintén kiváló ősmetált nyomató Alabama Thunderpussy énekese, a többiekről nemigen lehetett hallani. 2007-ben a Metal Mind remaszterizálva, bónuszokkal újra kiadta a Penaltyt és a Floodgate is csinált egy újjáalakuló bulit. Csendben jegyzem meg, hogy nagy divat ez mostanában, bár itt mondjuk örülnék neki.

Hogy aztán az újjáalakulásból lesz-e kézzel foghatóan valami, az a jövő zenéje. Bár az igaz, hogy csak egy lemezt csináltak, de az a legjobb mocsárrock amit valaha is hallottam.   

A Floodgate-nek annyira sikerült eltűnnie a Föld színéről, hogy alig-alig találni róluk valamit az interneten. A jobb oldalt látható képet Kyle Thomas-ról is a Shock magazintól kellett "kölcsönöznünk" (ezúton köszönet érte!).
Aki kíváncsi lenne, hogy mégis milyen zene ez, annak azt tudjuk ajánlani, hogy néhány felvétel online meghallgatható ezen a MySpace-oldalon.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum