Épp 1 hetes távlatból jó kezdeni a fesztiváli nosztalgiát. Az emberből kezd kimenni a hátfájás, a gyorskaják után maradt rostok és a nikotion/koffeinsokk, de a pólók még mindig a szárogatón, és már néha a füstgépi homály is fellebbenni látszik... Idén megígértük nektek, hogy rockerszemmel vesszük górcső alá az ország leggyorsabban nagyra (s egyúttal rockfesztivállá is) nőtt, buliját, a Fishing On Orfűt. És most, hogy nagyjából rekonstruálni kezdtük, mi a tosz is volt az a 4 nap tömény flesselés, amit átélhettünk, elétek is tárjuk az eredményt...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

0. nap - koravénség, szaggatottság, cuki hipszterek és késői durranások...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Viszont most már senki sem beszélhet kicsi, kezdő, feltörekvő fesztként róla: nem kicsi, nem sok híján pró, és nagyon is feltört, nem úgy, mint az idén végre épen maradt retyócsövek...
Ez már nem egy kezdet: ez már új szint.