04.11. A magyar költészet napja. Na jó, nem csak a magyaré. Innen csak egy ugrás a líraiság, és hát, tény és való: a legerősebb rockopuszok nem hódíthatták meg a világot gyomorszájon vágó, vagy éppen könnyfakasztó szövegek nélkül...

Nemesúr új cikksorozatában szubjektívan (örökzölddé ért és a maiaknak ismerősebb rockdalokból) szemezgetett fordításait  követve, idei zárásként zuhanjunk most át a magyar dalszövegírók legköltőibb részének méregerős munkásságán! A 3. részben főleg a hazai dalírás nagyöregjeit vettük át, de ezzel a záró fejezettel bebizonyosodik, hogy most, ma is van olyan magyar dal az éterben, amiért érdemes... hát, ha nem is bekapcsolni a rádiót, de legalábbis venni egy jegyet, egy lemezt, és lelkesedni.

A feszt Gyöngyöstől, pontosabban Mátraházától pár kilométerre található területen fekszik, Sástó nevű településen.  Már ha településnek nevezzük azt a pár utcát, két éttermet, egy büfét és egy boltot. Persze ez a feszt lényege. Egy Hegyaljás tömegnyomor után igazi felüdülés. Tavacska, mindenfele erdő, kedves pultosok és vendéglősök. Befele menet nem dobatják ki a kezedben vitt piát, nem tapiznak át a szekusok, a sörért gyakorlatilag nem kell sorba állni. Nem is beszélve a tuti szállásról. Minimális volt a sátorozók száma, a legtöbben a feszt területén levő bungalókban, vagy az attól 5 perc járásra levő ifjúsági szállóban húzták meg magukat. A környék amúgy tele látnivalóval, kilátókkal, nem messze kalandpark, közel van Kékestető, és kismillió erdei sétaút. A kis fesztivál területnek azonban volt egy hátránya. A két nagyobb színpadon sohasem ment egyszerre a zene, nyilván a borzalmas áthallást elkerülendően. Emiatt aztán voltak is bőven csúszások.