Vicces, amikor jön egy e-mail Fehéroroszországból, hogy írjatok már a bemutatkozó anyagunkról. Ilyenkor már csak kíváncsiságból is megnyitom a mellékelt zenét, és néha csodákra lelek, néha meg kegyetlenül pofára esek és vagy lepasszolom az anyagot, vagy megírom, hogy köszönjük, de nem.... Utóbbi azért ritka, mert az esetek többségében mindig írunk valamit. Így volt ez a Yuriék esetében is. Küldték az anyagot, most meg itt ülök a székben és pötyögöm, hogy milyen is a Of Broken Bones.