Régóta érett már ez a randevú. Nem egyszer, nem kétszer, karnyújtásnyi közelségbe került, hogy élőben is láthassam azt a zenekart, ami hazai underground körökben gödöllői fellépése óta is a gyakran emlegetett "én már akkor láttam" státuszát vívta ki magának. Akkor lemaradtam, és még eltelt 9 év az életemből nélkülük. Hallottam felőlük sok rosszat, de még több jót. Lemezről lemezre konstatáltam, hogy egyre közérthetőbb, egyre befogadhatóbb (a populáristól azért még messze van...vagy nem) a zenéjük. A Blood Mountain lemez volt az utolsó, amit feltétel nélkül tudtam szeretni, de még a The Hunter lemez is messze jobb, mint azt egy egyszeri zenekar valaha is képes lenne elkészíteni. Talán nem szánom rá magam a nagy útra, talán megvonom a vállam, mikor láttam, hogy a Mastodon milyen jellegű klub turnét nyom Európában, de ott volt az a bizonyos Red Fang, amit ki tudja honnan ismertem meg 2 évvel ezelőtt. Sokan biztos ismerik a klipjeiket, szerintem messze a legkreatívabb lángelmék ebben a műfajban, de ezen felül bizony remek lemezeket is írnak. Mind a bemutatkozó EP-jük, mind első, self titled nagylemezük kiváló, és ebbe a sorba illeszkedik tökéletesen legutóbbi nagylemezük a Murder the Mountain is.