Egyszerűen imádom a műfaji határáthágásokat, nem bírok betelni velük. Valahányszor egy ilyen agyament ötlet megszületik, amelynek elméletben egyáltalán nem kéne működnie, a valóságban azonban nagyon is remekmű lesz, boldogan csapom össze a kezeimet fejemen elterülő vigyorral. A Combichrist - azaz Andy LaPlegua - pedig nem szívbajos bármit átlépni, vagy "miafasz?" fordulatokban bővelkedni. Gondoljunk csak a Bottle of Pain-re, vagy pusztán arra, hogy electróból death-be váltott és azóta is kutyulja.