Ez pofátlanság! Kinek képzeli magát ez a Brodsky, hogy úgy játszadozik a stílusokkal, mint thai lányok a fütyijükkel!? Ha a Helium Head nem tette világossá, hogy ez a trió bizony lebont pár kerítést, az a Bleeder után egészen biztos lehetett benne. Ahogyan az a lemez útjára indul, az egyszerre definiálja újra a heavy metált, a thrasht, és a hardcore-t, ami már így leírva is képtelenség. Persze nincs ez kőbe vésve, csak én gondolom azt, hogy a Bridge Burner a XXI.század egyik legnagyobb metál himnusza, miközben gondoskodik arról, hogy azért úgy döngöljön földbe, hogy kétséged se legyen afelől: ezek az arcok nem éppen a klasszik metál színtéren szereztek nevet maguknak.

Már többször kidoboltuk, hogy hamarosan ismét megkunkorítja bennünk az értük való rajongásunkat a Mutoid Man. A trió nettó zseni életében pedig ez lesz a harmadik nagylemez, most War Moans címmel, ami június 2 - án jelenik majd meg hivatalosan is a Sargent House kiadó jóvoltából. Ezt sebtiben megelőzve azonban a banda kidobta a porondra az album záródalát, melyben Chelsea Wolfe kisasszony énekel és a vele régóta együtt dolgozó Ben Chisholm segít ki billentyűn. Amiről a zenekar egyébként azt nyilatkozta, hogy egy igazi stadion rockballada poénnak készült, de a nyitó akkordok és a komoly szöveg valóban le fogja oltani a villanyt a közönségben, ehhez pedig Chelsea szirén vokálja és a Ben által odahúzott elektronikus szőnyeg igazi apokaliptikus mélységet és súlyt adott a dalnak. Amit itt lejjebb ízlelhettek Bandages címmel.

Korábban már hírül adtuk, hogy javában készül a harmadik Mutoid Man lemez. A stílusok pöpec keverékét zabolátlanul elővezető zseni trió mindezt pedig a God City stúdióban vette fel. Ahogy az új album egyik dalához készült videót is élőben, aminek címe Kiss Of Death. Ez pedig már a War Moans lemezen lesz majd hallható, melynek megjelenési dátuma június 2 - án esedékes a hírek szerint. Stephen Brodsky, Ben Koller és Nick Cageao bandájának friss videó tehát itt lejjebb.

Rock and Roll formagyakorlat duplacsavarokkal. A Mutoid Man zenéjét sem kapod el könnyen, ha skatulyákba próbálod belepakolni. Az ugyanis alapvetően a hetvenes évek rockzenéje talajon, gyűrűn és gerendán egyszerre, tele improvizatív trükkökkel. Amit csak akkor pontozhatsz, ha post-hardcore háttered neked is hiteles. A jó hír pedig az, hogy teli torok Stephen Brodsky, a basszusvihar Nick Cageao és Ben Koller kreatív komplexum elkészültek a harmadik lemezzel. A címe War Moans és ha minden igaz ma, azaz április 5 - én jelenik meg. Az első publikus dal tehát nem jött korábban, de itt van, szóval nem jött későn. Megnyitás után a Melt Your Mind máris szól a rádióból!

A tavalyi évet elsősorban saját mérlegünkkel pontoztuk ki, számba véve milyen jelentősebb albumok születtek, amik mellett mi eltudtunk nagy hévvel köteleződni. Aztán most, hogy megint itt egy újabb év - amikor el se hisszük, de talán tényleg csőre van töltve egy új Tool lemez és a Behemoth énekese smink nélkül tolja majd a búskomor dohányrágó country zenét - arra gondoltunk így mindjárt az elején, hogy várakozásaitok listájára gyorsan feldörzsöljük azokat az idén megjelenő underground lemezeket is, amik esetleg még nincsenek ott, de mi már toporzékolunk utánuk.

A csodával határos, hogy a Mutoid Man nemcsak átmerészkedett az Öreg Kontinensre, de egészen Bécsig képesek voltak elhozni a turnét a magam, és tucatnyi honfitársam nagy-nagy örömére! Mondjuk, ha már idáig eljöttek...de ne legyek telhetetlen. A zenekar gerince nyugodtan szerepelhetne egy Man In Black filmben, hiszen Brodsky a Cave In berkein belül bizonyította, hogy mestere a szakmájának, és Ben Koller is letette már a névjegyét, akár a Converge-ben, akár az All Pigs Must Die-ban, így együtt pedig valami elképesztően izgalmas elegyet alkotnak.Az UFO jelző szerintem mindkét úriembernek kijár, míg Nick Cageao basszert ezidáig nem volt szerencsém ismerni, de így utólag elmondhatom, nem húzódik be ismert társai árnyékába, szerves része az eredetileg kétszemélyes bandának.

Stephen Brodsky egy zseni. Pont. A zsenik minden negatív és pozitív jegyét magán viseli, de a legjobban talán a megfelelés legkisebb kényszere az, ami számomra szimpatikus benne. Anno, miután a Converge-et kisegítette a szintén zseni Nate Newton érkezéséig, majd egy éles jobbkanyarral lerázta magáról a Cave In kérlelhetetlen darálógépéért rajongókat, és egy huszárvágással kilőtte zenekarát a világűrbe és meg sem állt a Jupiter-ig, hogy onnan egy Antenna segítségével kommunikáljon a Földön ragadtakkal, de persze eközben kiadott szólólemezeket, és besegített itt-ott, elérkezettnek látta az időt, hogy ismét valami maradandót alkosson.