Mit nem adnátok azért rockerek, ha a világhíres popelőadóknak is lenne valami jófajta metálos pólójuk, ugye? David Ward is pont erre gondolt, amikor létrehozta a Söft Metal Tee pólósorozatot, ahol az egyértelműen metalmentes popsztárokat és a metalzene képi világát vegyítette egy gyönyörű tálalásban. Érdemes ránézni a mintákra, melyek közül néhány bizony kereskedelmi forgalomban is kapható! Párat mindjárt rendelünk is.

Nem azért írunk David Bowie utolsó lemezről, mert meghalt a Vékony Fehér Herceg. Nem is azért, mert élt, hogy tisztelegjünk az emlékének. Nem, ezekre mást írunk. Nem holmi alamizsna-cikket, kínos tiszteletadó hogyvolt!-ozást. Nem, nem, nem. Azért beszélünk, azért írunk David Bowieról, mert David Bowieról beszélni, írni KELL. Nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni, a létezés bármely síkján is tartózkodjék, ez az album pedig több dimenziós egészében válik értékessé, túl a zenei oldalán, akárcsak David Bowie alakja maga.

Ha van olyan "pop", amit csak idézőjelben hívhatunk popnak, ami olyan, hogy idehaza egyértelműen rockerek hallgatják majd, ami sokkal provokatívabb, dögösebb és/vagy sötétebb, mint a hazai möttáálfelhozatal java, akkor azt olyanok művelik, mint Chelsea Wolfe és Ariel Pink. A sötét úrnő és a fényességes hölgyúr szombaton és vasárnap szinte egymást váltják a top budapesti backstage-ekben.

Mi pedig elmondjuk, miért kéne rajtuk összefutnunk.

A KOZMOSZ zenekar háza táján - akár csak az Ország Háza táján - valami begyulladni készül. Nem is tudjuk, melyiknek örüljünk jobban! Az van, hogy Pál Zsombinak van (lett!) Egyetlen 1 majdnemhogy-pop bandája, ami kedvesebb hangszerelésben, de egy centivel se rövidebbre nyesett nyelvvel csinál a Kozmoszhoz első hallomásra hasonló muzikot, amin már az árnyékos romkocsmákban bujkáló-szerveződő 40-es értelmiségiek és az aktualitás okán, rövid élettartam miatt ágáló kritikusok sem akadhatnak fenn. Meg úgy kb. senki se, akinek még működőképes füle és agya van még ebben az országban.

Ezalatt, hogy nélküle se lassuljon a kozmikusra növő sebesség, Beke Dani énekelt egy új számot fel, meg vidire is, sej, totál egymagába, de az legalább erősen villanygitáros, és full speciálba' az országházas Jánosoknak is szóló. Bár talán nem lehet velük fácánt fogatni örömükben, miután meghallgatták. Dupla premier, egy tornácról, egyenesen ki az utcára!

És persze mindezek mellett nem mehettünk el - jó magyar szokás szerint - kérdések nélkül...

Andy Rehfeldt zeneátalakító-guru munkásságának már a múlt héten adóztunk egyszer. Akkor azokat a darabokat veséztük ki, melyek eredetileg rockdalok voltak, de a mi drága Andynk valami egészen mást csinált belőlük. Na, de most! Itt van 10 - na jó bónuszokkal együtt 12 - olyan mestermű, melyek eredetileg pop, de semmiképpen sem rock/metal dalok voltak, viszont azokká váltak. De még milyenekké! Őszintén szólva, ha eredetileg is ilyenek volnának még rajongók is lehetnénk.