/// Figyelem! Az ajánló a RNR 666 bulik szellemiségéhez és fílingjéhez autentikusan illő nyelvezettel, valamint kialvatlanság, szexuális frusztráció és túlcsorduló beleszarás hatása alatt született. Hasonló tünetek esetén: hallgass a benne foglaltakra. Tehát. ///

Jóóóóó régen írtunk RNR 666 buliról. That's sad. Ezért mindjárt most lesz is 3 fellépő. All very sad. Vasárnap viszont tudod majd így mire indulj szétbaszódni többedmagaddal, mint a jógyereknek a családi ebéd után. Hétfőn meg lesz mire panaszkodni. Ami sad, sad megint. De ha a hétfőre panaszkodsz, akkor eleve nem a hétfődet utálod, hanem az életed. Sad!

Ha utálod az életed, pedig itt a helyed.

A pigeoncoma. pici, fura és öncélú. Ahogy ebből sejthető továbbá: más, mint a többi pici / fura / öncélú zenekar hazánkban. A többi pici, fura és öncélú zenekarral ellentétben ugyanis nem azzal akarja eladni magát, hogy pici, fura és öncélú. Igazából még abban sem vagyok biztos, hogy el akarja adni magát - habár engem megvettek kilóra.

A szép emlékű marionette ID 75%-a, Rosa Parksos és Képzelt Városos elfoglaltságaik mellett, új, de talán minden eddiginél nyersebb és saját hangon csendülnek fel. Nem ritkán. Az e cikk előtti 2 hónapban már a Shell Beach-el, a Camp Koalával és a Pozvakowskival is megmozgatták a fedélzeteket, ami műsorok után kimondható:

Fiúk és lányok: a magyar emo végre maradéktalanul, valóban megérkezett!

November egyik legundokabb napján a Dürer adott otthont az ezennel először headlinerként, amúgy már 5. alkalommal Budapestre látogató post-hardcore/indie/screamo/egyszerűen kurvajó underground zenét toló TOUCHÉ AMORÉ-nak. Kísérte őket a kedves midwesti-poszt-koleszrocker Dad Punchers és a tengerentúlon rohamosan népszerűsödő Self Defense Family. Meg egy kisteremnyi lelkes ember. Meg egy érzelmi tsunami.

És mi, akik most aztán beszámolunk.

Egy! Két! Há! ---