Nemrégiben megjelent a Magic Crumb három dalosra tervezett, végül négy tételre gyarapodott bemutatkozó anyaga, a Snakes From Above EP.  A bő negyed órás EP-n a stoner és a grunge ízei keverednek mélyre hangolt gitárokkal és aránylag magas tónusú énekkel, aminek egyvelege egy igazán finom keveréket ad ki. De nézzük csak, milyet!

A 2018-as évad ugyan nincs kész, nem pipálhatjuk ki, de erre 2025-ben már nem is lesz lehetőség, ezt az új évre hagytam. Búcsúzóul hoztam közel húsz olyan lemezt, ami nagyjából pont hozza az évadban tapasztalt hullámzást, már ami a színvonalat illeti. Nyilván a Wall of Sleep nem tud hibázni, de a Nova Prospect is kellemes perceket okozott. Progger rácsodálkozások mellé viszont jártam olyan mélységekben is, ahova jó eséllyel rajtam kívül nem sokan jártak. Nagyon olcsó rockzene mellé agyat rohasztó grind - bátran kijelenthető, hogy ez az évad az egyik legnehezebb szakasza a Magyar metal antológiának.

"A technológia nagy előnye, hogy lehetővé teszi, úgy élvezzük az életet, hogy ne kelljen valóban élnünk" - mondta Aldous Huxley angol író, filozófus valamikor az 1900-as évek elején. A tűpontos megállapítás nagyjából száz éve hangzott el, amely akkoriban még sokkal inkább egy afféle jóslatként keringett szerte a nagyvilágban. A civilizáció mélyrepülése a fogyasztói társadalom kialakulásával kezdődött el nagyjából akkortájt, amikor Huxley szavakba öntötte az emberiségre leselkedő veszélyt.

FreshFabrik, Neck Sprain, Wendigo, The Hellfreaks, illetve Undertaking – ezeket a neveket az is ismeri, aki nem járatos a magyar underground tárnáiban, csak a felszínt kaparássza. A Beton zenekar kapcsán valahonnan innen kell(ene) indítani a gondolatsort. A helyzet azonban az, hogy a képzeletbeli nullás kilométerkövet nem ezen nevek környéken, hanem egy bizonyos Sepultura tribute zenekar háza táján, egészen pontosan Kindák Márk gitáros személyében kell keresni.

Micsoda változatos és termékeny év volt ez a 2025, sok igencsak jól sikerült lemez is jutott az arra éhes rockereknek. Szerkesztőségünk tagjainak egyéni listáit korábban már olvashattátok, ezeket borítottuk most egybe, a matek pedig kiadta, hogy a RockStation szerint az alábbi 25 album volt az idei év legjobbja. Vitatkozni persze ér és lehet, kommentben jöhetnek, hogy számotokra melyek voltak az év legjobb lemezei.

Egy lemez jelentőségének – és itt most nem a különféle számadatokra vagy eladási statisztikákra, hanem az időtállóságra gondolok – jó fokmérője, ha az adott felvétel megkapja a maga újrakiadását. Hatványozottan igaz ez az undergroundra, nem is beszélve a hazai színtérről. Valószínűsítem, hogy az olvasóink java tisztában van a Magma Rise és a jelen kiadvány hátterével, de néhány sorban mégis indokolt összegezni, hogy miről van szó.

Ugyan idei megjelenésről van szó, de a szóban forgó dupla LP a lemez jövőre esedékes kerek jubileumát hivatott megünnepelni. Bár az ősz végére időzített kiadvánnyal kapcsolatban nem is kell sokáig keresgélnünk a megfelelő apropót; a germán heavy metal intézmény ugyanis 2025-ben ünnepeli/ünnepelte alapításának negyvenötödik évfordulóját.

A The Devil Wears Prada húsz éve meghatározó szereplője a metalcore színtérnek. Az áttörést a Plagues (2007) és a With Roots Above and Branches Below (2009) hozta meg számukra, majd a Zombie EP és a Color Decay is jelezte, hogy mindig képesek megújulni. A zenekar esszenciáját kétségkívül Mike Hranica karizmatikus jelenléte és hangja határozta meg eddig, így különösen éles váltásnak tűnik, hogy a Flowers esetében háttérbe szorult. Ráadásul Kyle Sipress gitáros is kisebb szerepet kapott a dalszerzésben, ami önmagában is jelzi, hogy a Prada új erővonalak mentén építette fel kilencedik nagylemezét. 

Hihetetlen, rohan az idő. Ezelőtt tizenöt évvel ezelőtt mondták nekem, hogy a Pantera apukarock, akkor ma mit mondanának rá? Harmincöt éve jöttek a tehenész fiúk és magukkal vitték sokak lelkét a pokolba. Az évek folyamán meg a lelkek csak egyre szaporodtak ezen a helyen, hála az Abbott testvéreknek és két hű pajtásuknak. Na, simogassuk meg marha gyorsan a Cowboys From Hell-t!

Ebben a részben az Alcohol volt rám kétségtelenül a legnagyobb hatással, persze negatív értelemben. Izzadt a tenyerem közben, fájt szinte minden pillanata, de nem szerencsére voltak zseniális lemezek, ami tudták feledtetni a kínos pillanatokat. Az AWS utolsó Örs által vezetett albuma, Pócsi István szóló kiadványa, a Nomád csoda lemeze vagy épp az Angertea akusztikus albuma mind-mind levettek a lábamról. Mellette kibogozhatatlan tech-death vadulás és post-metal elvágyódás feketítette az epizód színeit.

A 2002-ben alakult montreali Despised Icon a deathcore egyik legkorábbi és legfontosabb formálója, akik mára olyan jellegzetes, két vokálos, technikás–brutális megszólalást alakítottak ki, amelyet szinte lehetetlen összekeverni bárki mással. Hetedik nagylemezük, a Shadow Work – amely 2025. október 31-én jelent meg a Nuclear Blast gondozásában – azt a ritka pillanatot ragadja meg, amikor egy veterán zenekar nem csupán visszatér, hanem újraértelmezi a saját súlyát.

Tényleg rohan az idő, és a P.O.D. konceptlemez a The Awakening is már a tizedik születésnapját ünnepli idén. Mivel a zenekar közel áll a szívemhez, ez az album meg pláne, így egyértelmű volt, hogy még a decemberi hajtás előtt megsimogatom egy kicsit.

Bár már a borító láttán egyértelmű kell, hogy legyen, némi előtanulmány birtokában meg egyenesen nyilvánvaló, hogy ez a Piledriver nem az a Piledriver. Szóval most nem a szado-mazo külsőségekre konceptuálisan építkező, ’80-as évekbeli kanadai thrasherekről van szó, hanem valami egész másról. Ez a Piledriver egy hasonlóan veterán, ám klasszikus (hard) rockban utazó, a külsőségekkel mit sem törődő ötös – ugyebár a Deep Purple: In Rock lemezének borítójára jelzés értékkel reflektáló grafika is a patinás irányzatra utal.

Vannak olyan zenekarok az ember életében, amik bizonyos időközönként újra és újra elő bukkannak. Nem is keressük igazán, de mégis mindig valahogy feljön a felszínre és életjelet ad magáról. Ilyen a győri illetőségű Devoid is, akik éppen a napokban hozták ki a harmadik nagylemezüket, Culture War címmel.

Az Insanity and Genius a Gamma Ray harmadik albuma volt, ami még az elődjénél is csapongóbb és kísérletezősebb lett. Ennek megfelelően a fogadtatása is vegyes volt, egyesek az erős dalokat értékelték, mások az euro-power jegyeket hiányolták. Én a támogatók csoportjába tartozom.

A hazai közönség elsősorban a Tom Hanks és Denzel Washington-féle Philadelphia Oscar-díjas betétdala, illetve a Born in the USA szintén önálló életre kelt slágerei alapján ismeri az amerikai énekes/gitáros/dalszerző prototípusát megtestesítő Bruce Springsteent. Idehaza ahhoz már rajongónak kell lenni, hogy az ember a filmzene, az emlegetett 1984-es korong és kilenc évvel korábban kiadott elődje, a Born to Run mellett mást is behatóbban ismerjen a Boss közel hat évtizednyi munkásságából.

Precízen tartják a kétéves albumciklust a kanadai punk-garázsrockerek. A Leo Rising címre keresztelt idei eresztés már a tizenkettedik az életműben, és a csapat ezúttal sem készült meglepetéssel. Felhőtlen szórakoztatással annál inkább.

Az Atrox Trauma „meg van áldva” a lemezmegjelenésekkel. Míg a thrasherek első korongja digitálisan 2022 januárjában jelent meg, addig a CD-verzió magyar földre csak két hónap múltán jutott el. Ezzel szemben a folytatást jelentő Where Death Hunts a streaming felületeken április közepétől elérhető, míg a CD-változat hivatalosan csak a karácsony előtti napokban fog megjelenni.

Az edmontoni Home Front első hallgatásra instant kedvencem lett. Minden eleme amiből összeáll, nálam tuti befutó. Post-punk, punk, new wave, szintipop, tegyék elém, megeszem. Sajnos előző lemezük, a Games of Power idején még nem ismertem őket, így akkor nem lehetett az év lemeze, de így visszanézve tükör simán az lett volna. Most viszont már a nyári koncerten ellőtt két új nóta meggyőzött, hogy a listám tetejére kerül év végén.

A debreceni Mányák Péter és a death metal mint műfaj konstellációja olyan entitások manifesztációjában összpontosul, mint a jobb létre szenderült Carbon Cage, a Neochrome vagy a 2008-ban elstartolt Angerseed. Mányák Péter személye, munkássága megkerülhetetlen sarokkő a magyar death metal underground jegyzékbe vett csoportosulásai között.