Tavalyról maradt ilyen-olyan elmaradásaink pótlása során ismét szembesültem az idő könyörtelen tempójú múlásával, amikor azt észleltem, hogy már a svéd Transport League is a tizedik albumánál tart 1994-es indulása óta.

Az A Pale Horse Named Death közelmúltbeli Európai túráján a svéd Transport League vendégeskedése éppoly komoly érv volt az eindhoveni kiutazás mellett, mint maga a (volt Type O’Negative és Danzig tagokat tömörítő) főbanda. Az új lemez megjelenése előtt álló göteborgi négyes – egy, pár évig tartó szünettől eltekintve – immár negyedszázada nyomja a „pokoli boogie-t”, egy ideje rendszeresen jelentet meg albumokat és turnézik, mégsem mondhatjuk, hogy erősen benne van a köztudatban; inkább lassan, de (remélhetőleg) biztosan, fokról fokra építi ki a maga rajongói bázisát. A csapat két oszlopos tagjával többek között arról is beszélgettünk a koncert előtt, hogy miért alakult így, és hogy milyenek a kilátások egy sikeresebb jövőt illetően.

Az utóbbi években kialakult gyakorlat szerint, ha egy turné eljut Bécsig, Prágáig és / vagy Pozsonyig, akkor majdnem teljesen biztos, hogy Budapest sem marad ki a szórásból. Vannak ugyanakkor olyan – jellemzően kevésbé pörgős tempóban működő és viszonylag ismeretlen – bandák, amelyek inkább csak Európa észak-nyugati szegletét járják be, és Németországnál beljebb sajnos alig-alig merészkednek. Márpedig aki szeret utazva megismerni különböző tájakat, kultúrákat, embereket, s mindezt egy pazar koncertélménnyel is megfejelné, annak érdemes, sőt ajánlott az osztrákoknál és cseheknél távolabb eső országok felhozatalát is figyelnie „mulatásilag”. (Fotó: Charlotte Grips)

Eddig nem túl gyakran került említésre nálunk a svéd Transport League zenekar neve és bármilyen velük kapcsolatos történés (ha egyáltalán…), de talán még most se késő pótolni, főleg mivel igencsak megpezsdült az élet körülöttük az utóbbi időben.