A zene valószínűleg úgy is működik, mint addikció. Meg úgy is működik, mint gyógyszer. Lázasan várjuk a friss megjelenéseket, aztán kielégülten hátradőlünk, mikor arat az új nóta. Ma pedig már mindenki csepegtet az albumokról. A világháló ajtót nyitott az efféle promóciónak. Az élmény ma már megtudja előzni az élményt. Ami csillapítja a türelmetlenül éhezőket, de előlegben szívja ki egy részét annak, amit egyben kellene megélni és befogadni. Ezt nagyon klassz érzés és a kiszámíthatatlanság luxusa az, amikor még váratlanul lehet belefutni valamibe. Mint ahogy én az Unfold új lemezébe is, anélkül, hogy ismertem volna a bandát. Anélkül, hogy hétszer hallgattam volna meg külön-külön az első három számot. Egyszerűen csak lapoztam a friss megjelenések között és ott volt a Banshee O Beast album. Amit elindítottam és aztán elindítottam még egyszer. Meg még egyszer. Meg még egyszer...