Amíg a hivatalos weboldal új életre kel tehát és talán majd meg lehet rendelni a lemezt rajta keresztül, addig ezt a három dalt kóstolgatom. Örömmel jelentem, hogy a magyar szövegekkel mégsem sikerült elrontaniuk az összképet, a produktum élvezhető maradt, ráadásul mostantól az ország angol nyelvet nem annyira bíró többsége számára is könnyebben befogadható a mondanivaló. Már ha ez volt a cél. Hogy az EU-ban hogy fognak így megélni, az meg legyen az ő problémájuk. :)

A „Nincs vita”, „Holtidő”, „SohaNE” hármasfogatban ugyanazt az improvizatív hatású, kellemesen fémes hangzással felvértezett rockzenét hallhatjuk, amit már a korábbi demókon is és a koncerteken hallhattunk tőlük. A hármas legerősebbje érzésem szerint az utolsóként említett SohaNE visszafogott, lassú verzéivel és erőteljes refrénjével, amikor is az összes hangszer együttes erővel zúdul rá a hallgatóra és az addigi kedélyes jammelgetés egy finom kis zúzásba fordul át, mérsékelt tempójú bólogatásra ösztökélve az embert. Még mindig tetszik a sok kis apró technikai és zenei csemege, amit elrejtenek egy-egy dalban. Ebben is van egy rakással. A Nincs vita gyorsabb alaptempóját jó kis gitárszólamok egészítik ki, ez egy egyszerűbb, a tőlük megszokott, megbízható minőségben prezentált felvétel. Az egyetlen rész, ahol felszaladt a szemöldököm, a R.A.T.M. Killing In The Name – jének lefolytott szakaszára emlékeztető rész (amikor Zack jó sokszor egymás után és egyre dühösebben üvölti, hogy: „And now you do what they told ya”) -  „Jobb, ha talán teszed a dolgod” átiratban. A Holtidő szintén a lassú verzék/gyors refrének sémát követi, mindenféle sallang és különösebb meglepetés nélkül.

Amíg nem hallom a teljes anyagot, nem akarok semmi végleges következtetést levonni, úgyhogy elöljáróban csak annyit: azt hiszem, nagyon el lettünk kényeztetve azzal a két demóval.