A kis túlzással züllöttnek is nevezhető Haunebu, az energiabomba Metrosection és a frisslemezes Grand Mexican Warlock a Tűzraktérben búcsúzik 2010-től!
A kis túlzással züllöttnek is nevezhető Haunebu, az energiabomba Metrosection és a frisslemezes Grand Mexican Warlock a Tűzraktérben búcsúzik 2010-től!
A közelmúltban szerzői kiadásban megjelent a 2007-es év egyik legnagyobb hazai felfedezettjének legújabb albuma Swimming In New Days címmel. A laza, jammelős, improvizatív hatású dzsessz- és dubhangulatokat lendületes rockzenével kavaró-keverő négyes kreatív, ötletes zenéje akkoriban nagyon jó visszhangot keltett a szakmában és a korosztályuknak megfelelő, agyas zenékre vevő közönségben is. Lássuk mi lett a cserebogárból az elmúlt egy-két év alatt?
Korábban főleg EP-ket jelentettek meg illetve egy magyar nyelvű dalgyűjteményt Hiányzik a városnak a csend címmel, amelyről akkoriban írtunk is recenziót. Nem tudom, hogy ezt nagylemeznek lehet-e nevezni a maga 30 percével, talán inkább a Swimming In New Days tekinthető a zenekar első igazi nagylemezének, bár ennek végighallgatása sem kér tőlünk többet 40 percnél.
Szokatlan, de teljesen logikus viszonyban van a csapat a nagylemezekkel, hiszen ahogy azt Kocsis Bence a zenekar énekes-gitárosa elmondta, a zenekar nem nagyon hisz a fizikai CD formátumban, hiszen ma már alig vásárolnak az emberek ilyesmit. Az a pár száz CD, amit legyártattak szerzőiben inkább csak promóciós célokra van. Mivel nem szeretik szórni a pénzt kifelé az ablakon, ezért nem vettek igénybe kiadói támogatást több példányszámhoz és nem készült teljes artwork sem a lemezhez.
A zenei tartalmat hallgatva el kell mondanom, hogy a védjegyszerű Metrosection dalszerkezet sajnos ma már korántsem olyan szexi, mint volt egy-két éve (sajnálom fiúk, az emberi elvárások már csak így működnek), de azoknak, akik szeretik az agyas, változatos zenét azért még mindig működhet, bár már messze nem okoz akkora katarzist, mint karrierjük elején. Néhány dalban szerencsére azért benne van a továbblépés lehetősége, amivel szinesíthetik a repertoárt és ezzel egyúttal eladhatóbbá és fenntarthatóbbá tehetik a Metrosection projektet.
Az albumon zömében angol szövegezésű dalok vannak, köztük néhány olyan, ami korábban már EP-n is megjelent, ezek most tisztességes hangszerelést és több figyelmet kapva, jobb minőségben maradhatnak meg az utókornak (Present Is Mine, High Life, Madness, Butcher’s Son, Ring The Bell).
A kezdő River is a már jól ismert Metrosection-recept szerint készült: lendületes, fémes gitárakkordok, majd ritmusszekció előretol, jön egy kis jammelgetés, azután refrén erőteljes gitártámogatással, na meg egy kis szólóval a végén. A korábbról már ismert, felfrissített Present Is Mine után egy magyar nyelvű tétel a Party következik. Egy érdekes zenei stílusok közti utazás, amely nehezen sorolható be zenei kategóriába - de gondolom ez nem is volt cél. A Kispál-szerű alig követhető szövegvezetés alatt mindenki rendesen kiéli magát a saját hangszerén, a végén kaotikus öszeborulással...
Az October szintén magyar nyelvű dal, alapvetően egy lassú tempójú lírai tétel, jó kis merengős hangulatokkal, Pálinkás Tamás (IHM) közreműködésével. A dal elsőre akár jelentéktelennek is tűnhet, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis az anyag egyik legjobb felvételéről van szó és ami külön pozitívuma, hogy a zenekar itt valóban új vizekre evez a dalszerkezetet tekintve. Ehhez hasonló dalt korábban nemigen hallhattunk tőlük.
A 70’s Rockstar a címéhez méltón jó kis retro gitárakkordokkal nyit, hogy azután átmenjen egy kis Metrosection-ös metamorfózison és a két stílusból egy elég érdekes egyveleg jön ki végül.
A High Life megint egy korábbi felvétel erős kezdéssel, azután nyugodtabb részekkel megnyugvás és a többi már a szokásos, a kétféle tempó közti ugrálás, de nagyon nagy feeling a tempósabb részek gitártémája és ahogy Koszti Márk szinte “ráfekszik” a cinekre és üti őket megállíthatatlanul.
Figures Are Fading mesterien játszik az érzésekkel és a hangulatokkal, alig észrevehető, finom megoldásokkal, és ebben a tekintetben az October stílusa köszön vissza, de itt is tetszik a megszokottól eltérő felépítés és meg kell mondjam ez is nagyon jól áll a zenekarnak, talán ez lehet a kilépési irány a saját maguk alkotta skatulyából, ilyen dalokkal tehetnék változatosabbá, színesebbé a repertoárt.
A Madness szintén nem új tétel, a 2008-as, három dalt tartalmazó koncept EP nyitó tétele nyomában a Butcher’s Son és a záró Ring The Bell is - ahogy az EP-n is hallható volt, de annál jobb minőségben. Ezek közül mindegyiknek van értéke, egyik sem rossz dal, de aki követte a zenekar eddigi munkásságát, a lemez vége felé már ne keressen újdonságokat.
Az az érzésem, a Metrosection nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét. Olyan stílusokat ötvöznek egybe a zenéjükben, melyek közönségbázisa nehezen átjárható; kevés olyan potenciális hallgatójuk van, aki minden felvonultatott stílust képes meghallgatni. Ezért sokszorta annyit kell dolgozniuk az elfogadtatásukért és az ismertségért, mint más, direktebb stílussal kísérletező bandának. Kicsit az az érzésem, hogy ebben a törekvésükben rendesen magukra is maradtak - a szerzői kiadás, a kevés új szerzemény, az indulásnál bevált témák vég nélküli halmozása és ismétlése nekem azt jelzi, hogy van némi tanácstalanság a továbblépést illetően.
Pedig még mindig a Metrosection Magyarország egyik legtehetségesebb underground csapata, bár a tehetség, a magabiztos technikai tudás ma már kicsit kevés az érvényesüléshez. Manapság túl sok minden követeli az emberek figyelmét, az óriási zajból csak nagyon szokatlan, kirívóan egyedi megoldásokkal lehet kitűnni. Az October és a Figures Are Fading nagyon jó, új irány lehet, egy újabb minőségi lépcsőfok felfelé, amennyiben nem esnek át a ló másik oldalára és nem lesznek power-pop csapatból ambient-pop csapat.
Az album dalai meghallgathatók a Metrosection MySpace oldalán.
Élő fellépésen a csapat legközelebb október 1.-jén lesz látható a Dürerben, ahol 5. születésnapjuk alkalmából egy ingyenes bulit szerveznek.
A következőkben olvasható kedves levélnek adunk most helyet.
Kedves Kis Drága Ismerőseink!
bevezetés: Nos, tudjuk, alig jelentkezgetünk. Ez azért van, mert nyár van, és kinek van kedve ilyenkor számítógépezni, ügye? Ja, meg a lemezfelvétel, valamint az ezt követő majd megelőző talpraállás is időt igényel, az az igazság. Ugyebár, azt mindenki észrevette, hogy nem nyaralunk, kemény munkásemberekként fesztiválokon lépünk fel, pénzért. Eddig - ahogy mondani szokta az összes hülye hazug zenekar- mindegyik tök jó volt, stbstb. Volt, Orfű, Rockmaraton, Pannónia. Na ja, biztos jók voltak; és ez így megy tovább: közeledik az Efott meg Hegyalja meg Sziget (természetesen ismét szerencsések vagyunk, és ingyen látjuk a Muse-t, mint tavaly a FNM-t)
tárgyalás: Viszont közben kaptunk egy fain kis meghívást a Dürer Kerttől, hogy játszunk náluk most pénteken, július 16-án. Csak így, ennyi, értitek? Egyébként imádjuk a helyet, szóval természetesen igent rebegtünk, kocsonyás szemekkel. Érdemes viszont figyelembe venni a döntésnél, hogy elkísér minket a Metrosection, a Kollaps és a Nuke is, ráadásul ingyenes lesz az egész buli, ami nagyon sok jót jelent a májaitoknak, igen. Aki önhibáján kívül vagy belül nem tud ott lenni akármelyik fesztiválon, annak nyílván kötelező ez az egész, a többiek meg úgysem tudnak magukról. A kezdést tekintve a következő álláspontra helyezkedünk: kezd a Kollaps 9-kor, 10-kor a Metrosection, 11-kor az IHM, utánunk pedig a Nuke zár. Lesz vizuális zsoké is, Flux személyében, tehát vetítünk majd orrba-szájba mindenkit. A többit ott személyesen, bármilyen kérdésre szívesen válaszolunk, mindent aláírunk, bárkit megdorgálunk a nevetekben. A koncerten már lehet majd kapni az új nagylemezünket is természetesen. Másszóval: természetesen nem.
befejezés: Tehát, összefoglalva, annyit kell tudni, hogy létezünk egy ideig, addig koncertezünk is, közben vesszük fel a kurva 4. lemezt és kezeljük a függőségeinket. Ha bárki bármi másra számít, tudjuk sajnálni.
2010.07.16. Dürer Kert - ingyenes
Isten Háta Mögött
Metrosection
Nuke
Kollaps
Mindenkit üdvözölnek az Isten Háta Mögött tagjai, úgymint:
Laci, Peti, Pali, Csabi, Dani, Zoli, Tomi, Peti, Page és Ádi
Kellemes programot hoz december 6.-án a Gödör klub szinpadára a Mikulás; aznap este a Metrosection és a nem mindennapi néven futtatott, német My Baby Wants To Eat Your Pussy /MBWTEYP/ lép fel a Jazzékiel társaságában.
Egy újabb Metrosection témázgatásnak nem csak ez az esemény ad aktualitást, hanem az is, hogy a csapat nemrég megjelentetett egy új EP-t, továbbá elkészült a márciusban megjelent, Hiányzik a városnak a csend című album Soha Ne című dalához készült videoklip is.
Az új Metrosection anyag alapján a csapat az eddig már kitaposott ösvényen halad tovább; még mindig mesterien művelik ezt az általuk "power pop"-nak titulált stílust, aminek receptje élvezetes, groovos basszusfutamokból, jazz-es kiállásokból, populáris, lágy szalongitározás és dinamikus vaskos riffek mesteri váltogatásából áll változatos dobfutamokkal és kifejező, egyre profibb énekkel/előadásmóddal megtámogatva. Azért néhány dolgot ezúttal is elkövettek annak érdekében, hogy ne legyen túlzottan kiszámítható a produkció. Az EP-n szerepet vállalt Hegyi Áron (Jazzékiel) rhodes orgonán - ezáltal erősítve kicsit a dzsesszes vonalat. A másik újdonság az, hogy a "metrós" srácok ezúttal egy koncept EP-t készítettek egy komplett történet vonalán haladva, így az EP tulajdonképpen egyetlen, de három részre tagolt számból áll és kb. 11 perces játékidővel bír. A Madness, a Butcher's Son és a Ring The Bells című dalokban megtalálható az összes fentebb sorolt Metrosection védjegy, ennél fogva zenei téren sok meglepetést az eddigi anyagaikhoz képest nem hoznak, de még mindig kellemes hallgatnivaló ennek a négy srácnak a játéka. A magyar nyelvű debüt nagylemez után itt ismét angolra váltottak, ami szerintem jobban fekszik ehhez a zenéhez, de ez az én ízlésem, lehet, hogy másnak meg a magyar szöveg jön be jobban. Azt sajnálom csak, hogy a studióanyagokon nem tud átjönni 100%-osan az a "power", ami az élő fellépéseiket jellemzi. Úgyhogy mindenképp érdemes ellátogatni pénteken a Gödör klubba : nagyon jó buli tud lenni egy Metrosection koncert.
Ja, az új EP szabadon letölthető egyébként és a Metrosection MySpace oldalán is meghallgatható a három (egy) új felvétel.
Alább pedig a már említett vadiúj videoklip a Soha Ne! című felvétellel.
Az est másik fénypontja lehet ez a német őrület, "ami" a My Baby Wants To Eat Your Pussy (lányok, vigyázat!) névre hallgat. Garantáltan észre fogják vétetni magukat, hiszen egy meglehetősen extravagáns megjelenésű társaság - elsősorban az imázsukat tekintve. A rockzenei elemeken messze túllépő és a bevallott hatásoktól (Faith No More, Primus, Queen , Muse, stb...) esetenként öléggé messze pottyanó, de mindenképpen rockos alapokra építkező zenéjük egy kicsit szélesebb befogadókészséget igényel; nemigen lehet őket stíluskategóriákba sorolni. Én körülbelül egy éve ismerem és követem a munkásságukat, van egy különösen jól sikerült, vérpezsdítő videoklipjük, rockerfülnek való riffekkel, ez a So Deep - ezáltal figyeltem fel rájuk. Azután vártam a beígért nagylemezt, amely végül május környékén jelent meg Ignorance & Vision címmel, de az én ízlésemnek sajna nagyon kevés rock viszont annál több művészkedés szorult bele, így gyakorlatilag ezidáig ignoráltam, de az esemény kapcsán kapva kaptam az alkalmon, hogy szóljunk róluk itt néhány szót, hiszen minimum ennyi figyelem azért kijár nekik.
A Metrosection és a MBWTEYP egyébként már régóta jó barátok, több közös fellépést is lezavartak már itthon és germánhonban egyaránt oda-vissza. Az MBWTEYP zeneileg amúgy sokban nem hasonlít a Metrosectionhöz; a német csapat abszolúte külön utakon jár, de bennük van ugyanaz a fifikásság, ötletesség és dinamika, ami a Metrosectionben is megvan. Dalaikat szerencsére nem német nyelven, hanem angol szövegekkel adják elő és a modern dzsessz, balkáni dub, rhythm'n'blues valamint a rock stílusjegyeinek keverékéből összehozott hangkavalkád befogadásához bizony nem árt a nyitott szív és agy (természetesen képletesen értve...). Ezen kívül kiválóan megcsinálták az imázsukat és profi a médiamegjelenésük is elég csak egy pillantást vetni a honlapjukra.
Na meg rájuk. A csapat motorja és frontembere Ziggy Has Ardeur énekes, dalszerző, dalszövegíró, mellette hangsúlyos szerepet kap Debússy D'eeper énekesnő (a kisasszony vokálozása igazából vajmi keveset emel a dalokon, de legalább dekoratívnak mondható - gondolom főleg emiatt is tették oda). Van egy nagyon jó basszerük, aki a Doni Bella Luna művésznévre hallgat és egy transzvesztitának öltözött gitárosuk: Diva Eva D. A hatosfogatból talán Ray Gattner dobosnak van a legemberibb formája, az i-re a pontot pedig kétségkívül a koncerteken skizofrén idegbetegként vonagló Mr. tightENG billentyűs teszi fel.
Ha szeretitek a kortárs művészetet, adjatok nekikk egy esélyt és nézzétek meg őket, nagyon jó koncertbanda hírében állnak; élőben valahogy sokkal közelebbinek is tűnnek azok a bizonyos hatások, keményebben szólnak a dalok.
Alább bemutatjuk a fentebb már említett So Deep című videót, plusz kedvcsinálónak kerestem egy koncertfelvételt is (Wonderland).
Szórakoztatóak nem? Hát menjetek és szórakozzatok!
GÖDÖR Klub, Erzsébet tér
2008. december 6. 21:00
beugró: 1500 HUF
Kapcsolódó linkek :
Lehet, hogy a városnak a csend hiányzik, nekem speciel a régi egységes hangzás : Metrosection - Hiányzik a városnak a csend
Metrosection - EP 2008 (Madness, Butcher's Son, Ring The Bells) letöltés
Metrosection MySpace oldal, EP 2008 (Madness, Butcher's Son, Ring The Bells) online hallgatás
My Baby Wants To Eat your Pussy hivatalos website
My Baby Wants To Eat Your Pussy MySpace oldal