Előrebocsátom, nem tudok nem elfogult lenni. Történt, hogy 1986 februárjában a családi Tesla lemezjátszóban a Neoton Famíliát a Scorpions World Wide Live című dupla koncertalbuma váltotta (!), örökre száműzve onnan a populárisabb zenéket. Az addigi „Nyisd ki a szobaajtót, hadd halljuk mi is!” szülői mondatok átmentek a „Csukd be, mert megsüketülök!” kiáltásokba. Szóval így kezdődött a hard rock és heavymetal zenékkel történő ismerkedésem, de elfogultságom némileg talán megbocsátható. A 2006 augusztusában a magát Európa legnagyobb heavymetal fesztiváljává kinövő Wackenben 60.000 néző előtt felvett 139 perces koncertanyag a zenekar pályafutásának esszenciáját adja, legalábbis a rajongók szerint, hiszen a banda honlapján ők szavazhatták meg a tracklist nagyrészét. A koncerten fellépett az együttessel Uli Jon Roth, Michael Schenker és Hermann Rarebell, vagyis azok a zenészek, akik ugyan ma már nem az együttes tagjai, de hosszabb-rövidebb ideig tevékenyen részt vállaltak a zenekar közel negyven éve tartó sikereiben.
Aki a Scorpions melodikusabb dalait ismeri csak, az ne ezen a koncerten keresgélje őket. A Holiday és a Still Lovong You a két kivétel, de ezek alapvetések, úgy hogy itt a helyük.
Mindebből adódik, hogy a DVD-vel azok járnak jól, akik a német csapat karcosabb oldalát kedvelik. A lemez nagy részét a 80-as évekbeli, illetve 90-es évek eleji dalok alkotják, de azért a rajongók nem feledkeztek meg a Scorps 70-es éveiről sem, hiszen a Uli Jon Roth és Michael Schenker nevével fémjelzett éra legjobb dalait, mint a Pictured Life, a We'll Burn The Sky, a Lovedrive, az Another Piece Of Meat, vagy a zseniális Coast To Coast – melyhez hasonlót talán csak a Metallica alkotott az 1986-os Orionnal – azért beválasztották a programba.
Ezek után a koncertet nem is lehet más jelzővel illetni, mint azzal, hogy fantasztikus. Szinte hihetetlen, hogy Klaus Meine és Rudolf Schenker közel 60 évesen mit művel a színpadon. Meine hangja mit sem kopott, a Speedy's Comingban akkorát énekel, hogy leesett az állam – bár azt nem akarom elhinni, hogy utólag egy picit sem kozmetikáztak rajta –, Schenker pedig fel-alá rohangál két órán keresztül, ami feltétlenül jó kondira vall. Matthias Jabs meg méltán a világ egyik legjobb szóló gitárosa; a The Zoo-ban az a szájgitár még mindig nagyon ott van a szeren.
A publikum – melyben fiatalok és idősebbek egyaránt képviseltetik magukat – láthatóan élvezi a koncertet, s a zenekar hálás ezért: van közönségénekeltetés, és Meine kis túlzással három mázsa dobverőt dobál a nézőtérre. A két ráadásblokk végén egy óriás robotskorpió lépdel elő a három méter magasan elhelyezett dobcucc alól, hogy felvezesse az utolsó nótát, az elmaradhatatlan Rock You Like A Hurricane-t.
Biztos vagyok benne, hogy a még mindig aktív Scorpionstól sok albumot már nem várhatunk, ezért becsüljük meg ezt a kiadványt, mert pátosz vagy sem, ez a koncert is ékes bizonyítéka, hogy nagybetűkkel írták be magukat a rockzene aranykönyvébe.
Állítólag az MTV zenecsatorna kultikus metal magazinja ezentúl hazai szerkesztésben is megtekinthető minden szerdán éjféltől! A Headbangers Ball magyar változatát Tóth Gergő, a 
Ó azok a nyolcvanas évek! Szinte hihetetlen, hogy már 20 év eltelt azóta - hitetlenkedtem, amikor kézbe vettem az általános iskolai 20 éves osztálytalálkozóra invitáló meghívót. De 1987 nem csak emiatt volt emlékezetes év számomra. Ebben az évben jelent meg a U2 The Joshua Tree című albuma is, amely kétségtelenül az egyetemes rocktörténelem meghatározó jelentőségű zenei produktuma. 
A The Joshua Tree hatása megjelenésekor frenetikus volt. Ez a U2 egyetlen olyan albuma, ami az akkori rajongótáboron is messze túl, széles embertömegeket volt képes érzelmileg megérinteni, mégpedig olyan mélységekben, ami igazán ritkán tapasztalható a zene történetében. Listák első helye, grammy díj, hihetelen mértében emelkedő eladási statisztikák, amik gyorsan átlépták az egymilliós határt is, rohamosan növekvő rajongótábor - ez volt, ami kívülről nézve látszott. Belülről nézve pedig nyolc-tíz év kitartó munkája után egyszercsak elkészült ez az ihletett szellemben született album és egy világszinten viszonylag ismeretlen dublini rockzenekar előtt szó szerint kitárult a világ. A lemez piacra kerülése után még Dublinban aludtak el és Amerikában ébredtek fel másnap. Már itt, ezen a ponton, mindent megkaptak, amiért annak idején a '70-es évek második felében elkezdtek zenélni. Szerencsére mindig képesek új és új célokat maguk elé állítani és a mai napig élvezhetjük kivételes tehetségüket - bár a The Joshua Tree albumot a maga nemében sosem voltak és nem is lesznek képesek megismételni. Ilyen lemezből egy banda életében csak egy készülhet. 
A múlt év nyarán nálunk is fellépet zenekarból Vinny Appice dobos egy interjúban elmondta, hogy áprilisban nekikezdenek egy Heaven & Hell albumnak. Ha ősmetálosoknak nem mondana a név semmit eláruljuk, hogy ez tulajdonképpen a Black Sabbath, de a Dio által megénekelt korszakot a leglogikusabban a vele készült legsikeresebb lemez címéről nevezte el Tommi Iomi mester. Szóval ugyan tavasszal még csak a dalírásnak kezdenek neki, de így is sokkal-sokkal konkrétabbnak tűnik a dolog, mint egy esetleges Ozzyval készülő új lemez.
Nehéz bármi újat mondani egy olyan intézményről, mint ez az 1968-ban alakult angol együttes. Igen intézmény, mert a rockzenére gyakorolt hatásukat több oldalon keresztül lehetne elemzeni. Pályafutásuk során – mely egyébként a feloszlásig, mindösszesen 10 évből állt – több tíz millió lemezt adtak el. Mára eladott lemezeik száma eléri a 300 (!) milliót. Nem sokan fogják utánuk csinálni.