RockStation

Judas Priest - Nostradamus

2008. július 13. - sunthatneversets

Nem könnyű az ember dolga, ha egy olyan együttes új lemezéről kell írnia, akik alapvetően befolyásolták azt, hogy kialakult zenei ízlése legyen. A Judas Priest etalon, a rocktörténelem egy nem is olyan piciny darabja, még ha azt gondolom pályája zenitjén már rég túl jár a csapat. Ami persze abból is adódik, hogy első, Rocka Rolla című lemezüket 1974-ben adták ki. Az barátok közt is harmincnégy évvel ezelőtt volt.

Én 1987-ben ismertem meg a csapatot a Priest ...Live! című koncertlemezzel, mely a Priest életmű 80-as évekbeli sikereit örökítette meg. De azt mondom, hogy mégis a Painkiller volt az a lemez, amellyel nálam a Judas Priest beírta magát a hallhatatlanok közé. Aztán Halford bácsi kivált, hogy ennek a lemeznek a zenei világában merülhessen el egy kicsit és a Fight tényleg nagyszerű próbálkozás volt. Aztán évek múltán a honvágy, meg a pénz visszacsábította a kályha közelébe és azóta – csakúgy mint az Iron Maiden esetében – már nem az igazi ez az egész. De mint a bevezetőben említettem három évtizede nyomják, nehéz már új dolgokat felmutatni.

Amikor megtudtam, hogy a Nostradamus dupla konceptlemez lesz, egy kicsit már eleve tartottam a produkció végeredményétől. Az érzéseim be is igazolódtak, igaz a kép azért sokkal árnyaltabb ennél. A Nostradamus, mint a címéből sejthető a legendás jós életét dolgozza fel, de nem a jóslatain keresztül, ezt fontos kihangsúlyozni. Egy ilyen témát közel 120 perceben feldolgozni nem kis merészség és szerintem már amúgy is előrevetíti a végeredmény felemás voltát.

Merthogyis! Ez az epikus, teátrális, himnikus, pátosszal teli megközelítés egy kicsit idegen a csapattól. De mivel ők a Judas Priest, stabil rajongó táborral, megtehetik bármi következmény nélkül. És hát, ha ahhoz volt kedvük, hogy egy olyan lemezt készítsenek, melyben Rob Halford hangja, inkább a középtartományokat súrolja - néhol alulról -, ahol a védjegyszerű power riffelés néha csak díszítés az adott nótán belül, vagy ahol a Don Airey által kezelt billentyű viszi a prímet, sokszor teljesen filmzenés hangulatot árasztva ezzel, akkor lelkük rajta.

A nóták színvonala azonban kicsit hektikusra sikeredett, és itt most vonatkoztassunk el attól, hogy Judas Priestet hallunk, mert attól még nem szar valami, ha nem azt halljuk amit megszoktunk tőlük. Az egész lemez két discjére igaz, hogy jól operál a kétperc körüli átkötőkkel, bevezetőkkel, valamint az ezeket hídként összekötő nótákkal, vagy akár fordítva is mondhatnám. Ezek a bevezetők, átkötők telis-tele vannak abszolúte filmes, nagyzenekari hangzásokat megtestesítő hangzáselemekkel, melyek inkább csak díszítések.

Az első disc tartogat néhány kellemes meglepetést, elég ha csak a Prophecy és Persecution kiváló power riffelését említem (utóbbi különösen nagy nóta), vagy szintén kellemes az olasz refrénnel operáló, szinte rockopera Pestilence And Plague. A Conquest megadalllamos éneke is megragad a fülben, de a Death hét és fél perces monoton döngölése már igen fárasztó tud lenni.

A második discen viszont szinte eltűnik a gitár, lassú ömlengős-dallamos nóták (Exiled, Alone, New Beginning) uralkodnak, melyek között néha feltűnik egy-két judasosabb is, mint a Visions, vagy a Nostradamus, ami a sok melankólia után kifejezetten jól esik a fülnek. Ebbe még egy kevés északi metál is került.

Hogy összefoglalásként mit lehet mondani? Talán azt, hogy bármennyire is grandiózus vállalkozás ez, bármennyire minőségi is a munka, egyvégtében hallgatni túl fárasztó, amin bizonyára nem segítenek az öt-hat, néhol nyolc perc feletti tételek sem. Aki pedig azt mondja, hogy sokadszori hallgatás után mutatja meg igazi értékeit, az bizonyára egész nap otthon ül és Rob Halfordot hallgatja.

7.5/10
 

(A lemezhez készült eddigi egyetlen videoklipet már korábban bemutattuk Judas Priest : War (új videó) című írásunkban.)

Monster Magnet : végre Budapesten !!! (Éljen, éljen, éljen!)

A Monster Magnet végre önálló koncertet ad Budapesten a Wigwam Rock Klub színpadán november 21-én (pénteken) 20.00 órai kezdéssel. Dave Wyndorf énekes csapatát utoljára a Metallica vendégeiként láthattuk itthon, de annak már jó pár éve. A füstös, mocskos, stoner rock 'n roll-t játszó csapat a 4-Way Diablo címmel tavaly megjelent új nagylemezt turnéztatja meg nálunk. Aki tudja ne hagyja ki! Mi nem hagyjuk ki!   
 

 

 

 

Monster Magnet : Unbroken

 

UPDATE 2008. november:

Koncertbeszámoló itt: Hajtom a traktorom a drogfarmon - Monster Magnet, Nebula & The Pilgrim Fathers a Wigwamban.

One Day As A Lion : egy ígéretes, új formáció

Új zenekart alapított Zack De La Rocha, a R.A.T.M. frontembere és Jon Theodore dobos, aki korábban a The Mars Volta sorait erősítette. Az új duó neve: One Day As A Lion, melyben Zack az ének mellett a billentyűs hangszereket vállalta magára, Jon pedig értelem szerűen a dobokat. A bemutatkozó ötszámos EP július 22.-én jön ki az alábbi felvételekkel, amelyeket a zenekar remélhetőleg hamarosan a MySpace oldalán is bemutat.

01 - Wild International
02 - Ocean View
03 - Last Letter
04 - If You Fear Dying
05 - One Day As A Lion

 

Linkajánló:

One Day As A Lion hivatalos website
One Day As A Lion MySpace

 

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 12. rész : Carcass

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  szerda,  21:30 | Carcass]

Előrebocsátom, hogy Michael Amott nagy kedvencem igaz a Spiritual Beggarsban nyújtott teljesítménye alapján. Hogy ennek mi köze a Carcass-hoz mindjárt kiderül.

A grindcore nagy előfutárának számító liverpooli brigádot '85-ben alapította Ken Owen dobos, akihez később Bill Steer társult, aki korábban a Napalm Deathben is megfordult.
A zenekar egyedi stílusához nagyban hozzájárult Jeffrey Walker énekes/basszer sajátos orgánuma (nevezzük nyugodtan hörgésnek) is.
Ez a felállás készítette el a grind/goregrind fanok számára megkerülhetetlen Reek Of Putrefaction (1988) és Symphonies Of Sickness (1989) lemezeket.
Elsőként írtak orvosi kifejezésekkel teli szövegeket, melyek részletesen mutatták be a boncolás folyamatát. Mindezek mellé beteges, örlő zene társult.

90-ben aztán még betársult Michael Amott (ma Spiritual Beggars, Arch Enemy) is. Munkásságuk következő állomása a Necroticism-Descanting the Insalubrious lemez volt. Itt már érezhetővé vált zenéjükben a death metalos megközelítés.
A stílus váltás a '93-as Heartwork és '96-os Swansong lemezeken mutatkozott meg a legjobban.
Nem csak a zenekar történetének, de a death metal történetének legsikeresebb lemezei ezek. Mesteri dallam világuk, groovjaik a göteborgi dallamos vonal legfőbb konkurenseivé emelte őket. Közben egy tagcserén is átestek: Amott helyére érkezet Carlo Regadas 1995-ben.

Ezután sajnálatos módon szétszéledtek. Pályafutásuk egészére jellemző, hogy lemezről-lemezre mindig mást csináltak, de bármibe is fogtak, abból első osztályú extrém metal produkció lett. Később megjelent még egy válogatás CD/DVD-jük Wake Up and Smell the Carcass címmel, de friss sorlemezt már sohasem csináltak..
Az nagy újjáalakulás című hadművelet őket is elérte és 2008 jelentősebb fesztiváljain – így a Szigeten is – fellépnek igaz az egészségügyi problémákkal küszködő Ken Owen nélkül.

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/

 Carcass: Heartwork

   
 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  szerda,  21:30 | Carcass]

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 11. rész : Volbeat

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Ez évi szuperkedvencünk a dán Volbeat is fellép a Sziget Fesztiválon. A koppenhágai srácok két kedvenc műfajukat ötvözve hoztak létre valami újat. Az Elvis Presley vonalas rockabilly muzsikát kombinálták össze a tökös, groovos heavy metal-lal, így valami olyan őrült egyveleg jött létre, amit talán könnyedén az egyszerűség kedvéért metal ’n rollnak vagy elvis metal-nak szokott becézni a Nagyérdemű.

A 2001-ben alakult csapat három-négy éves demózgatás és koncertezgetés után szerződött egy kicsinyke holland kiadóhoz a Mascot Records-hoz, hogy piacra dobhassák első nagy lemezüket a The Strength / The Sound / The Songs címmel. A CD futótűzként terjedt az északi területeken, de még Európa underground kultúrája is fel kapta rá a fejét. A lemezt a legtöbb kritikus maximális ponttal jutalmazta, hiszen képesek voltak nagyon precízen és hangulatosan elegyíteni a két fentebb említett műfajt. Az átütő sikert, azonban csak a 2007-es Rock The Rebel / Metal The Devil hozta meg nekik. A korong még hangulatosabbra és még tökösebbre sikerült elődjénél. A szerelem és buli orientált szövegek nemcsak hazai pályán taroltak, meghozták a várt sikert az egész kontinensen. (Figyelmetekbe ajánlom a lemezről írt kritikánkat: Itt az európai Metallica:  a Volbeat Dániából!)

A banda MySpace oldalán olvashatók az Őket ért zenei hatások Elvis Presley-től a Napalm Death-en, a Megadeth-en, a Metallica-án át Johnny Cash-ig. Nem mellesleg koncerteztek már a dán színtérről a Raunchyval és a HateSphererel. Szeptemberben pedig jön az új lemez Guitar Gangsters & Cadillac Blood címmel. A Sziget Fesztivált megelőzően utazós kedvű hazánk fiai láthatták őket az idei NovaRock-on, de egy hazai buli azért mégiscsak más. Egy biztos a Király él!

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/
 

 Volbeat: The Garden's Tale

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]

Neochrome : új videóklip

A Black/Death vonalon tevékenykedő debreceni Neochrome zenekar elkészítette legújabb videoklipjét a tavaly megjelent "Downfall/Collapse" című lemezük „The Reckoning” c. dalára. Az anyagot egy nagyon tehetséges miskolci stábbal forgatták és a várakozásaiknak megfelelően remekül sikerült minden, beleértve a végeredményt is.

Ha megnézitek az anyagot, láthatjátok, hogy valóban jó minőségű munka mind a zenét, mind a felvételt illetően. Eddig nem ismertem őket, és megvallom a black metal sem a szívem csücske, de amit látok és hallok, az ismét egy igényes, feltörekvő zenekart mutat. (Aztamindenit, mi történik ebben az országban? Soha nem láttam még ennyi ígéretes tehetséget errefelé.)
Ha a hörgés nem volna kötelező stíluselem, talán még szívesen is hallgatnám a zenéjüket - különösen a dalaikban már-már védjegyként szerepeltetett, stroboszkóp-gyorsaságú lábdob valamint  művészi-zenei igényességről tanúskodó okos tempóváltások, dallamos gitárbetétek fogtak meg. A műfaj kedvelői számára egy kötelező banda lehet.

További lényeges hír, hogy a banda túl van az első néhány sikeres koncertjén az új felállással, ugyanis nemrégiben távozott Peter D. Maniak, a banda frontembere. Emellett bővült is a tagság egy session szintissel, aki hozzásegíti őket, hogy koncerteken még teljesebb formában adhassák vissza az új lemez dalait, illetve a feldolgozásokat, emellett a jövőben még több szerepet szánnak ennek a hangszernek. Folyamatosan szervezik a bulikat, a már most véglegesített koncertek mellett jónéhány esemény van kilátásban, melyek hamarosan felkerülnek a zenekar honlapjára.
 

 

 
Linkajánló:
Neochrome hivatalos website
Neochrome MySpace oldal

 

 

Clawfinger : the best! - VOLT fesztivál 2008, beszámoló

Az alább olvasható beszámolót plusz a hozzá tartozó képeket küldte nekünk frogfoot, amiket ezúton köszönünk. Úgy látom, neki a Clawfinger jött be a legjobban az idei VOLT-on. Várjuk a további beszámolókat!

----------------------

frogfoot írja:

Black-Out

A Black-Out koncertet csak kíváncsiságból néztük meg,soha nem voltam a rajongójuk, nem igazán ismerem a zenéjüket-így sok hozzáfűznivalóm nincs: új énekes,új nóták,kötelező slágerszámok.

Clawfinger

Sokadszorra is élmény egy Clawfinger koncert! A zenészek szemmel láthatóan élvezték az egész fellépést, a közönség megőrült, a basszusgitáros felmászott az állványzatra és a közönség közé ugrott. Ismét gazdagabb lettem egy jó koncertélménnyel!
Igazából miattuk mentünk a VOLT-ra és nem csalódtunk. (A képek olyanok amilyenek,az első sorokból nehéz elfogadható fényképet készíteni.)
 


Offspring

Túl messze álltunk ahhoz,hogy jó képeket készítsek,nem is érdekelt túlzottan nem vagyok oda értük, rutinbuli volt a zenekarnak (ha előveszem a rosszindulatomat akkor haknit mondok,de inkább mégsem mert láttam már 1000x rosszabbat is sztároktól). Aki szereti őket annak biztosan szuper volt, és voltak ott pár ezren. Nem voltak túl lelkesek, kötelező slágerek, ráadás és ennyi + az énekes/gitáros Luke Skywalker frizurája. Ha punkzenét akarok, akkor inkább az igazi punk egy klubkoncerten.

 

Sült kolbász, csapolt sör és bazi nagy tömeg – Volt Fesztivál 3. nap

Harmincöt felett, és ha a családi állapota nős rovat beikszelt, már nem olyan egyszerű minden évben eljutni valami jó kis buliba. Ha ehhez hozzáadjuk a különböző formában testet és csekket öltő törlesztőrészleteket, számlákat akkor meg pláne nem egyszerű.

Na de mielőtt valami szociológiai tanulmányba vágnék, ugorjunk rögtön a témára. Idén nem én döntöttem el, melyik napra menjünk. Idén jó férj módjára alkalmazkodtam. Mikor azonban fél három magasságában kiderült, hogy jeggyel rendelkező hölgyismerősünk inkább a kikapcsolódásnak más formáját választja, már rossz érzéseim voltak.

Hogy a Sziget Fesztivállal kapcsolatban évről évre felmerül ki mennyi decibelt bír ki a környéken és hogy meddig mehet még ez így, az már megszokott. A Volton nem téma, vagy még nem kapott széleskörű publicitást, hogy miért henteregnek beszívott, berúgott punkok és egyéb zenei nációk gyermekei a kertekben, tapossák le füvet, vagy hugyozzák derékba a kerítést. Már pedig a városból felvezető úton négy napig ez a helyzet, amibe a lakók azt hiszem már beletörődtek. 

Fél öt felé érkeztünk az előbb említett kertben hempergő tömegen keresztül, az összes színpadon szinte beállás folyt, a következő koncertekre történő felkészülés jegyében, kivéve az MR2 színpadot, ahol egy Pamut nevű rockformáció kívánt verbálisan basszusgitárost cserélni, mivel az belehibázott az egyik nótába és újra kellett kezdeni. Gondoltam, mivel éhes vagyok bedobok egy sült kolbászt, amit le is öblítettem egy jó korsó – értsd fél literes műanyagpohár – hideg sörrel.  A Nagyszínpad felől szűrődő, hangokból már kivehető volt rögtön kezdődik valami. A valami nevezetesen a manapság egyre népszerűbb Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje volt. Egész szép kis tömeg gyűlt össze a színpad előtt. Hát erre a zenére láb nem igen maradhatott mozdulatlanul. Az énekes Lord Panamo is fáradhatatlanul végezte a futópadon való futás futópad nélkül típusú mozgását. De a tömeg vette a lapot. Hat nóta után átballagtunk a MTV Headbangers Ball Arénaba, ahol a soproni Dalriada adott egy egyórás jó kis folk-metal koncertet. Az elmúlt években egész masszív kis rajongótábort gyűjtöttek maguk köré, amit jól jelez a közel háromezres sátorban a félház. Korai nótákkal kezdtek, de a hangzás gyalázatos volt. A Szelek című új album, A Nap és Szél Háza című nótájára javult a hangzás, de szövegeket csak úgy lehetett érteni, ha valaki amúgy is tudta őket. A koncert csúcspontja nekem a második lemezes Téli Ének volt. A közönség amúgy végig nagyon élvezte a bulit és a zenekar nagyon is hálás volt ezért.

A koncertről visszafele a ex-Nyers Czutor Zoli Belmondó nevű zenekarának koncertjébe pillantottunk bele, de nekem valahogy ez annyira nem jött be. A Nagyszínpadon eközben halál pontosan kezdett a Depresszió, akik az elmúlt években egész előkelő helyre küzdötték magukat a hazai rock-metal színtéren a Machine Head találkozik a Tankcsapdával típusú zenéjükkel. Nos én tisztelem a Volt Fesztivál szervezőit, de a zenekar még nem Nagyszínpad kategória. Vagy csak annak tükrében nem, hogy egy sátorral odébb meg Belga volt. Míg a Depresszióra két iskolabusznyi fanatikus metálos zúzott addig a Belga koncertjére háromszor annyian akartak bejutni mint amilyet az amúgy nem kicsi sátor elbírt volna. Harapni lehetett a levegőt odabent. Kicsit késve megjelent a három örült fehér nadrágban, fehér trikóban, és kötött sapkában, majd mikor az első dal refrénjében felcsendült a te mit, te mit, te mit, te mit parodizálsz, mi akkor távoztunk. A  sátorhoz bevezető, mintegy 80 méteres úton még vastagon hömpölygött befelé a tömeg, de pár perccel később ők is szomorúan konstatálták, itt nem lesz bejutás.

Aki az említett zenekarokat szándékosan így szervezte az emberiség ellenes büntettet követett el, vagy csak egyszerűen nem ért ehhez az egészhez, vagy valami olyasmi történt amit mi nem tudhatunk, de ez akkor is bukta, nem is kicsi.

A Volton évek óta azt mondják, hogy hetvenezer látogatót várnak, de nekem évről évre nagyobbnak tűnik a tömeg. Azt gondolom a fesztivál már régen kinőtte magát, csak hát a helyhiány miatt elég korlátozottak a lehetőségek. Az embernyomor itt számunkra véget is vetett a programoknak, lévén, hogy a kedves feleségem haza akart menni, én meg olyan nagyon nem ellenkeztem pedig a Quimby-t, meg a Manu Chao-t még meg akartam nézni.

Kifele mentünkben még pár percet elkaptunk a legújabb hazai export termékből a The Moog-ból, akik az első szám szar hangzása miatt kis türelemre intették a tömeget és megkértek mindenkit, hogy ne menjenek haza. Nekünk már hiába mondták.
 

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum